Szerző: Bizó Dániel

2008. december 12. 15:47

Egy terabájt átvitel másodpercenként: közeleg a Rambus új memóriája

[Nikkei Electronics/HWSW] Másodpercenként 1 terabájtos áteresztőképességgel bíró memóriaalrendszert igyekszik létrehozni a Rambus. A vállalat ezt a régóta fejlesztés alatt álló XDR2 memóriatechnológiájára alapozva kívánja ezt elérni valamikor a következő évtizedben.

[Nikkei Electronics/HWSW] Másodpercenként 1 terabájtos áteresztőképességgel bíró memóriaalrendszert igyekszik létrehozni a Rambus. A vállalat ezt a régóta fejlesztés alatt álló XDR2 memóriatechnológiájára alapozva kívánja ezt elérni valamikor a következő évtizedben.

A Terabyte Bandwidth Initiative célja, hogy egy rendszerchip és a memóriachipek között egy 1 terabájt másodpercenkénti sávszélességű kapcsolat jöhessen létre, mégpedig ésszerű költségkeretek közt. A mikroelektronikai miniatürizációval egyre növekszik a processzorok integrációja, egy szilíciumlapkára egyre több processzormag és rendszerfunkció kerül. Ezzel együtt pedig drasztikusan emelkedik a sávszélességigény is a memória felé, miközben gazdaságossági és méretbeli okokból a fizikailag huzalozott adatsávok száma nem emelhető a végtelenségig.

Az XDR, azaz eXtreme Data Rate memóriák célja éppen az, hogy a huzalonként a lehető legmagasabb sávszélességet érje el, így féken tarthatóak a nyomtatott áramkörök és chipek előállításának költségei. Ez a magyarázata annak, hogy a Sony az XDR DRAM alkalmazása mellett döntött a PlayStation 3 processzora, a Cell memóriájaként -- az más kérdés, hogy utólag ez egy jó döntésnek tűnik-e. Az XDR DRAM mindenesetre órajelenként 8 bitet tud továbbítani egy adatsávon, szemben a DDR2 4 bitjével, miközben két és félszer magasabb effektív órajelet is elérhet. Az XDR-chipek kevesebb mint harmadannyi lábat követelnek meg, az XDIMM-ek (XDR modulok) pedig lényegében ugyanannyi láb mellett négyszeres sávszélességet kínálnak.

Az XDR2 ezt a koncepciót viszi tovább, azaz adatsávonként még magasabb áteresztőképességet biztosít a hexa data rate technikával, azaz órajelenként 16 bit továbbítására képes. További újítás a az úgynevezett micro-threading, mellyel egymástól függetlenül vezérelhetőek teljes memóriabankok, aminek eredményeként csökken az adathozzáférések késleltetése, valamint emelkedik az átviteli kapacitás kihasználásának hatékonysága, vagyis az effektív sávszélesség -- a kiolvasások nagyobb felbontásban történnek, több hasznos adatot továbbít a chip.

Az XDR 2 újabb szintre növeli a teljesítménysűrűséget, egy XDR2 chip ugyanis elméletileg 51,2 gigabájt sávszélességget képest elérni 800 megahertzes órajel és 32 bites adatbusz segítségével. Ezzel pedig elérhető távolságba került az 1 terabájt/s sebesség 16 darab ilyen chip megfelelő szervezésével, egy 512 bit széles memóriabuszon. Ez ugyan még csak 800 gigabájt/s elméleti csúcsátvitel, az XDR2-t követő, úgynevezett FDMA-technológia (fully differential memory architecture) már adatsávonként 16 gigabites sebességre is képes lehet, ugyanis órajelenként 32 bit adat továbbítását oldja meg.


Bár az XDR2 specifikációi véglegesek, a tömegtermelés 2010-ben indulhat meg. A Rambus technológiái papíron igen mutatósak, kereskedelmileg kevésbé potensek a DDR vagy GDDR vonalaknál: XDR-ből idén márciusában szállították le az 50 milliomodik darabot, aminek nagy részét a PlayStation 3 tette ki. Valószínűleg a memóriagyártók viszonylag lanyha érdeklődése is magyarázza, hogy miért csak öt évvel a technológia bejelentését követően kerülhet majd termékekbe, 2-3 évvel később az eredetileg tervezettnél.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról