Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Július 19-én SYSADMINDAY: egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket!

Vodafone Unlimited Music Store: a kihagyott ziccer

Bizó Dániel, 2008. december 08. 13:09
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Néhány hónappal ezelőtt mindenféle különösebb felhajtás nélkül zeneboltot indított a Vodafone. Az Unlimited Music Store nem az első próbálkozás a hazai mobilszolgáltatók részéről, ugyanakkor eddig kétségtelenül a legpotensebb. A Vodafone szolgáltatása már rávilágít, miért a mobiltelefon lesz a zenehallgatás elsődleges eszköze a jövőben, kipusztítva az MP3-lejátszók piacának nagy részét, ipodostul és mindenestül, ugyanakkor fájdalmasan fapados funkcionalitása miatt egyelőre csak a jövő pre-alfa előzeteseként lehet tekinteni rá, és egyelőre sajnos nem érdemes a népszerűségre.

[HWSW] Néhány hónappal ezelőtt mindenféle különösebb felhajtás nélkül zeneboltot indított a Vodafone. Az Unlimited Music Store nem az első próbálkozás a hazai mobilszolgáltatók részéről, ugyanakkor eddig kétségtelenül a legpotensebb. A Vodafone szolgáltatása már rávilágít, miért a mobiltelefon lesz a zenehallgatás elsődleges eszköze a jövőben, kipusztítva az MP3-lejátszók piacának nagy részét, ipodostul és mindenestül, ugyanakkor fájdalmasan fapados funkcionalitása miatt egyelőre csak a jövő pre-alfa előzeteseként lehet tekinteni rá, és egyelőre sajnos nem érdemes a népszerűségre.

Olcsó, gyors

Az Unlimited Music Store-ban (UMS) alapvetően nincs semmi újdonság, ugyanakkor a Nagy Infokommunikációs Isten háta mögötti Magyarországon így is fel tud mutatni némi többletet a hazai felhozatal közepette. A Vodafone WAP-on keresztül hozzáférhető zeneboltja, ahogyan neve is sugallja, korlátlan zenehallgatást tesz lehetővé, mégpedig előfizetéses konstrukcióban. A huszadik századi materialista birtoklásvágy csak ódivatú hóbort az UMS felől nézve: nem csak a fizikai hordozó tűnt el, nincs mit megfogni, tapogatni, nézegetni vagy megszagolni, de már a zene sem kerül a birtokunkba (jogilag persze soha nem is került).

Az előfizetéses rendszer leginkább a zenei nagyfogyasztóknak kedvez, akik sokféle előadóból merítenek, több száz CD-re való zeneanyagból válogatnak, és hetente akár több albumnyi számmal szélesítik repertoárjukat -- persze igaz ez bármilyen más kulturális tartalomra is, például a könyvekre, ahol a könyvtárak töltik be régóta ugyanezt a szerepet, vagy a videotékák a filmek esetében. A zenei világban azonban eleddig nem igazán terjedt el ez a modell, pedig kézenfekvő. Hátránya, hogy a zene hallgatásának jogát nem örökre szerezzük meg, hanem az előfizetés időtartamára.

A Vodafone UMS árban igencsak versenyképes, a kéthetente megújuló előfizetés díja 900 forint, vagyis havi bruttó 1800 forintért, egy fél zenei CD áráért korlátlan zenehallgatási lehetőséghez jutunk. Máshogyan viszonyítva: a magyar szellemi foglalkoztatottak havi átlagbérének 1-2 százaléka közé esik az "all you can hear" zenebolt költsége. Garancia természetesen nincs arra, hogy a jövőben ne emelkedjen az ár, ami kétségtelenül a jogtulajdonosokkal történő tárgyalások és a fogyasztók szokásainak függvénye. A zeneszámokat DRM védi, ami azt jelenti, hogy bizonyos számú lejátszást követően be kell jelentkezni a szerverre, és megújítani a licencet -- ez akkor sikeres, ha van élő előfizetésünk.

[+] Szerzői jogi tanmese: hogyan fog megbukni a videókhoz szánt DRM is?

Árban az UMS tehát felülmúlhatatlan (vagy alulmúlhatatlan?) a hagyományos megvásárlós modellel szemben, amennyiben zenei igényeink túlmutatnak a Megasztáron. De nem csak az árban verhetetlen egy mobiltelefonon elérhető zenebolt, hanem sebességben is. Nincs az a futárnak állt Valentino Rossi, aki gyorsabban hozza ki a megrendelt CD-ket, mint ahogyan letöltjük azokat 3G/HSDPA-hálózaton, és a jövőben ez egyre inkább így lesz: a KRESZ sebességhatárai többé-kevésbé fixek, a dugók növekednek, miközben a mobilhálózatokon máris több megabites letöltési sebességet realizálhatunk. Az UMS esetében pedig jelenleg adatforgalmi díj sincs, vagyis tényleg nem számít, mennyi zenét töltünk le.

A minőséggel sincs baj

Na de mi a helyzet a minőséggel? -- teszi fel a kérdést a szkeptikus materialista. Egy kalózkodással kapcsolatos konferencián egyszer Pierrot hangot adott azon véleményének, hogy szerinte nem ér pénzt az MP3, a fogyasztók csak CD-ért (vagy más minőségi hordozóért) hajlandóak kemény valutát az asztalra letenni. Hasonló meg nem értés húzódik meg az online média térnyerése mögött a klasszikus médiakiadók részéről, azon belül pedig különösen az egyéni és közösségi blogok, videomegosztók kapcsán.

Nos, valóban, az UMS papíron botrányos minőséget produkál: a zene 48 kbit/s bitsebességű. De csak papíron. Nyugodtan jelentjük, hogy a rendkívül sávszélesség-hatékony AAC (Advanced Audio Coding) kódolásnak köszönhetően meglepően jól szólnak a számok, meggyőződésünk, hogy analitikus füllel is külön erőltetve kell keresni a különbségeket a magas, 192 kbit/s feletti bitrátájú MP3-hoz képest -- mi a Samsung F480 mobiltelefonnal és egy kommersz Pioneer M390 fejhallgatóval nem nagyon találtunk. Ezeket a nüanszokat egyébként pedig sosem fogjuk kihallani a környezeti háttérzajban (utca, metró, stb.), mely a mobilos zenehallgatásra amúgy is jellemző.

De hiányos a kínálat

Adott tehát az UMS, mellyel olcsón, gyorsan és minden audiofil averzió ellenére igenis jó minőségű zenéhez juthatunk -- akkor miért ne rohanjunk és tépjük fel a legközelebbi Vodafone képviselet ajtaját, hogy kell nekünk? Mert az UMS valójában egy rossz termék, jelenlegi formájában legalábbis. A kínálat egyelőre igencsak szegényes, bár állítása alapján a Vodafone igyekszik folyamatosan bővíteni. Egyelőre azonban hiányos a választék, ismert, népszerű előadókra vagy számokra keresve túlságosan sokszor nincs találat.

Pedig nem mentünk bele az igazán rétegzenékbe, csak az egyes műfajok klasszikusaival próbálkoztunk: nincs Iron Maiden, Joe Satriani, Rage Against The Machine, Pink Floyd, de az elektronikus és klasszikus zene vagy a jazz kedvelői még annyi jóban sem reménykedhetnek, mint a rockerek és rapperek, még Chemical Brothers sincs. De a leginkább árulkodó, hogy nincs egyetlen szám a popkiránynőtől, Madonnától sem.

Szintén zavaró, hogy ha jelen is van egy előadó, többnyire néhány műve érhető csak el, nem pedig a teljes diszkográfiája. Természetesen rengeteg szám található már most is a zeneboltban, van Nine Inch Nails, Beastie Boys, Kelis, Michael Jackson, egyelőre azonban nem működik, hogy azt hallgassunk, amit mi szeretnénk.

A minimalizmus netovábbja

Nem a kínálat azonban az UMS legnagyobb problémája, hanem a használhatóság -- vagyis annak hiánya, ha sarkítani akarnánk. A Vodafone UMS felülete jelenleg nagyjából olyasmi, mint egy primitív könyvtári keresőrendszer, képességei lényegében kimerülnek abban, hogy böngésszük előadók alapján a kínálatot, vagy keresést indítunk.

A számokat egyesével tudjuk csak letölteni, még teljes albumokat sem tudunk egyben lehúzni. A letöltött AAC fájlok ráadásul semmilyen metaadattal nem rendelkeznek, így a telefon még csoportosítani sem tudta azokat. Az UMS a fapadosság archetípusát valósítja meg, ez a felület, beleértve az esztétikáját, 2008-ban egyszerűen kínos.

Pedig az UMS koncepciója, azaz egy mobiltelefonra építő zenei könyvtár gyakorlatilag tálcán kínálja az ötleteket, ezért is nehezen érteni a jelenlegi megvalósítást. Nem kívánunk ingyenes ötletbörzét tartani a Vodafone-nak, mindössze annyit mondunk: last.fm. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy lássuk, egy last.fm-szerű rendszer és a mobil ötvözésében rejlő potenciált: a mobiltelefonnal szervesen integrált (nem wapba zárt lassú és béna) grafikus felület, melyen szerkesztett tematikus csatornákhoz, vagy véletlenszerűen összeállított lejátszási listákhoz csatlakozhatunk. Küldhetünk számokat barátainknak, megnézhetjük, miket hallgattak eddig, vagy akár hallgathatjuk ugyanazt, amit éppen ők választottak ki, ha úgy tetszik -- miközben a letöltések a háttérben történnek.

Sajnálatos, hogy az UMS ennyire gyenge felhasználó felülettel rendelkezik, mert könnyedén, vagyis néhány ezer fejlesztői órával killer termék lehetne. A Vodafone Nemcsak előfizetőket rabolna el riválisaitól, de saját felhasználói bázisán is növelhetné bevételeit. Az üzleti sikeren kívül pedig fricskát adhatna a T-Mobile-nak, mely az iPhone-nal perverz módon nem csak szabad hozzáférést adott előfizetői bázisához egy másik vállalatnak, de hatalmas reklámfelületeken és a tévében még büszkén hirdeti is eme remek tettét. A Vodafone a keményfejű kiadókkal sikeres iparosmunkát végzett eddig a tárgyalóasztalnál, itt volna az ideje a felhasználókkal is foglalkoznia.

A IT-üzemeltetők világnapján egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket az Ankertbe.