Szerző: Bizó Dániel

2006. április 18. 09:09

Elkészült a Sun UltraSPARC T2 chipje

Véglegesítette a Sun Microsystems a Niagara II kódnéven ismert chip terveit, így az első példányok próbagyártására akár már sor is kerülhetett. A belépő kategóriás szerverekbe, a Xeon és Opteron ellenfelének is szánt lapka így a tesztelési fázisba lépett, amely során a különféle logikai és elektronikai hibák kerülnek javításra, majd a lapkát tömegtermelhető állapotba hozzák a következő hónapok során, hogy valamikor 2007-ben piacra kerülhessen.

[HWSW] Véglegesítette a Sun Microsystems a Niagara II kódnéven ismert chip terveit, így az első példányok próbagyártására akár már sor is kerülhetett. A belépő kategóriás szerverekbe, a Xeon és Opteron ellenfelének is szánt lapka így a tesztelési fázisba lépett, amely során a különféle logikai és elektronikai hibák kerülnek javításra, majd a lapkát tömegtermelhető állapotba hozzák a következő hónapok során, hogy valamikor 2007-ben piacra kerülhessen.

Újdonságok

Az UltraSPARC T2 néven piacra kerülő Niagara II már 65 nanométeres technológiával készül, szemben az előd 90 nanométeres csíkszélességével. A chip nem kevesebb mint 64 utasításszálat kezel majd, kétszer annyit, mint elődje, ezt 8 maggal éri el, azaz magonként 8 szálat kezel. Figyelembe véve a magok keskeny és egyszerű felépítését, a végrehajtás valószínűleg továbbra is időszeletelt módon zajlik, azaz minden szál utasításait bizonyos ideig futtatja a processzor, majd vált a következő szálra.

A T1-hez képest a T2 minden egyes magja dedikált lebegőpontos egységet kap, így a chip általános alkalmazhatósága, teljesítménye nagy mértékben javul, ami főként néhány adatbázis-alapú üzleti alkalmazás esetében jelent segítséget. A miniatürizációnak köszönhetően az új lebegőpontos egységeken kívül a chip kriptográfiai motort, és további rendszerfunkciókat is kapni fog, többek között PCI Express és gigabites Ethernet vezérlőket is.

További jelentős újítás, hogy multi-processzoros támogatást is kapott a T2, így a hírek szerint akár kétfoglalatos, a szoftverek felé 128 processzorosnak "látszó" gépeket is kaphatunk. Az órajel halvány emelkedésére is számíthatunk, míg a Niagara maximális órajele 1,2 GHz, az utódja 1,4 GHz körül ketyeghet.

Mi a Niagara?

A T1, vagyis az első, jelenleg felfutóban lévő Niagara szokatlan felépítésével egzotikusnak számít a szerverek világában. A koncepció lényege a masszívan párhuzamos felépítés: a chip nem kevesebb mint 8 magot tartalmaz, melyek egyenként 4 utasításszálat képesek kezelni időszeletelt stílusban. Így a Niagara legfeljebb 32 processzornak látszik a szoftverek felé. A jelenlegi, T1-gyel szerelt Sun Fire T1000 és T2000 szerverekben 1 illetve 1,2 gigahertzes chipeket találunk 4, 6 vagy 8 engedélyezett maggal.


Sun Fire T2000

A komplexitás és hőtermelés kordában tartása végett a Niagara egyszerű felépítésű, "keskeny" magokat tartalmaz, amelyek nem rendelkeznek lebegőpontos egységgel, hanem egyen osztoznak közösen. Egy-egy mag önmagában gyengébb, mint bármely más mai modern processzoré, ugyanakkor ez esetben sok lúd disznót győz: masszívan párhuzamos, magas terhelésű tranzakció-kiszolgálás jellegű üzleti, hálózati feladatok során a sokmagos, többszálú felépítés rendkívül hatásosnak bizonyul.

Ezen feladatok futtatása során ugyanis a mai modern processzorok idejük nagyobb részét a memóriából érkező adatra való várással töltik, azaz a késleltetés a döntő. Ekkor hiába erőteljesek a processzormagok, a végrehajtóegységek csak üresen állnak. A sok mag és sok szál végeredményben a memóriaszintű párhuzamosságot célozza: sok egyidejű memóriakérés az adatok folyamatosabb áramlása felé mutat.

Ez a fajta felépítés viszont magas sávszélességet követel meg, így a Niagara integrált négycsatornás DDR2-533 memóriavezérlőt alkalmaz, 25 gigabájt másodpercenkénti áteresztőképességgel. A Niagara2 ennek szellemében már FB-DIMM modulokat fog használni, amelyek kis puffereket alkalmaznak, és több párhuzamos memóriaműveletet támogatnak kevés extra késleltetésért cserébe, így magas terhelés esetében nagyobb teljesítményt nyújtanak, mint a hagyományos DDR2 modulok.

Visszaverni a túlerőt

A Niagara a Sun merész vállalkozása, hogy az évek óta gyengélkedő UltraSPARC-eladások csökkenését megállítsa, illetve megfordítsa. A dotkom-lufi ezredfordulót követő kipukkadását követően, majd az általános világgazdasági pangással a informatikai beruházások világszerte visszaestek, a szerverek addig meredeken emelkedő forgalma megzuhant, ami minden jelentős rendszerszállítót megviselt, elsősorban a Sunt, amelynek bevétele jelentős részben a távközlési, internetszolgáltatói szektorból származik.

A felső-kategóriás RISC/UNIX szerverek forgalma azóta sem tért magához, mivel felfejlődött az olcsó x86-os szerverek kínálata, és a vállalatok a kevésbé kritikus feladatokat ezekkel végeztetik ma már el. Az UltraSPARC processzorok ráadásul saját ligájukban is lemaradtak technikai oldalról, így könnyebben vesztenek el ügyfeleket az x86-os platform javára, valamint az IBM Power és az Itanium-szállítók is darálják a forgalmát, élükön a HP-val. Áttörés csak 2008-ban, a Rock kódnéven fejlesztett szörnyetegtől várható.

A Niagara-projekt a piac alsó felének célzott megtámadása, a Sun kétségtelenül akár a Xeon vagy Opteron-rendszerekkel szemben is teret akar nyerni -- vissza. Amennyiben ez sikerül, annak nem csak a növekvő forgalom és nyereséges termék lehet a haszna, hanem a felső-kategóriás UltraSPARC rendszerek, kifejezetten a chip- és szoftverfejlesztés költségeinek szétterítése -- növelve a hosszú távú versenyképességet, a túlélési esélyeket.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról