Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
Július 19-én SYSADMINDAY: egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket!

Túlélés IBM módra: Power6

Bizó Dániel, 2005. december 22. 15:22
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Elmondhatjuk, hogy az utóbbi 10 évben a processzorok és számítógépek piaca gyökeres átalakuláson ment át, az erőviszonyok és kilátások merőben átrendeződtek. Az egykor fényes csillagokként ragyogó csúcsprocesszorokra és rendszerekre, mint az Alpha, a MIPS, a PA-RISC, a Power vagy éppen az UltraSPARC sokan ma már inkább dinoszauruszokként tekintenek, amelyeket a kihalás szélére szorítanak az Intel és AMD emblémákkal ellátott emlősök.

hirdetés
[HWSW] Elmondhatjuk, hogy az utóbbi 10 évben a processzorok és számítógépek piaca gyökeres átalakuláson ment át, az erőviszonyok és kilátások merőben átrendeződtek. Az egykor fényes csillagokként ragyogó csúcsprocesszorokra és rendszerekre, mint az Alpha, a MIPS, a PA-RISC, a Power vagy éppen az UltraSPARC sokan ma már inkább dinoszauruszokként tekintenek, amelyeket a kihalás szélére szorítanak az Intel és AMD emblémákkal ellátott emlősök.

Prés alatt

Ma már tudjuk, a Poweren és az UltraSPARC-on kívül minden más RISC-platform eltűnik még ebben az évtizedben a piacról. A folyamatok ezernyi összetevője között ha egyetlen, igazi fő okot akarunk találni, akkor az a gazdasági erőkben ragadható meg. A változás alulról felfelé tör, elsőként a személyi számítógépek piacát érte el, évtizedekkel ezelőtt. Az IBM PC-k megjelenésével megindult az ipar horizontálissá alakulása, mikoris egy-egy szereplő nem a számítógép egészének előállításával, hanem egy vagy néhány alkatrész, összetevő biztosításával foglalkozik: így sokkal több potenciális vevőre, nagyobb gazdasági bázisra tehet szert.

Az Intel szerverpiaci megjelenésével, amely a Pentium Próra datálható vissza, kezdetét vette a szerverek és munkaállomások piacának átalakulása is. Ma, 10 évvel később az x86-os (jellemzően Intel Xeon vagy AMD Opteron) chippel szerelt szerverek forgalma értékben már meghaladja a RISC-gépekét, amelyek eladásai az évek során felére zsugorodtak. Az x86-os szerverek osztoznak a hatalmas volumennel és forgalommal bíró asztali és notebook chipekkel az egyre növekvő kutatás-fejlesztési költségeken és a gyártástechnológiai beruházásokon, nem beszélve a hatalmas közös szoftverplatformról.

Az x86 a munkaállomások piacáról gyakorlatilag teljesen kiszorított minden mást, a szerverpiacon pedig elveszi a RISC-gépek elől a terjeszkedési lehetőségek nagy részét, miközben rengeteg esetben fel is váltja azokat. A RISC-gépeket a piac felsőbb részeiben pedig, a magas processzorszámú konfigurációknál és az üzletileg kritikus alkalmazási területeken az Intel az Itanium architektúrával vette közvetlenül tűz alá. Növekedés nélkül a RISC-rendszereknek nincs jövője: a modern processzorok és szerverarchitektúrák fejlesztési költségei eszkalálódnak, összességében ma már több százmillió vagy akár milliárd dollárokra is rúghatnak.

Menekülési utak IBM módra: Power6

Ilyen környezetben a nagygépes világ urainak alapvetően két lehetősége van: csökkenteni a költségeket, vagy növelni a gazdasági mozgásteret. A költségek csökkentése a különböző termékcsaládok konszolidációjában, összevonásában rejlik, míg a mozgástér tágítása történhet a piaci részesedés növelésében, vagy a fejlesztési költségek terítésében. Az IBM láthatóan igyekszik mindegyik lehetőséget kiaknázni: Power-architektúrája sok területen ma a legerősebb konfigurációkat tudhatja magáénak, és minden következő generációs játékkonzol (Sony, Microsoft, Nintendo) valamilyen átszabott Power-processzornak ad otthont. A Nagy Kék emellett a jövőben összes nem-x86-os szervertermékét a Powerre kívánja alapozni, beleértve a mainframe-eket is.

A Power5 (és annak 90 nanométeres változata, a Power5+) lényegében egy feltuningolt Power4, a következő változat azonban a hírek szerint egészen más lesz. A minden bizonnyal Power6 néven megjelenő chip egyelőre eClipz fejlesztési kódnéven fut, amely egyben akar utalni az átfogó megoldásra, és arra, hogy az iSeries (AS/400), a pSeries (UNIX) és zSeries (mainframe) szervercsaládok mind erre a processzorra fognak épülni.

A felsorolásban természetesen a z, a mainframe-ek betűjele a legérdekesebb. Az IBM mainframe-ek teljesen egyedi processzorokat alkalmaztak, a Power6-ot követően azonban ez változik, bár a rendszerek kétségtelenül továbbra is sok egzotikus megoldást rejtenek majd. A zSeries szerverek migrálása nem csak gazdaságossági szempontból érdekes, a mainframe-ek által támasztott követelmények rányomják bélyegüket a Power6 felépítésére is.


A z9 mainframe multi-chip modulja

A 2006 vége felé, vagy 2007-ben megjelenő Power6 a nagygépes világban elég szokatlan, meglepő jellemzőkkel bír majd. Míg az összes többi szereplő láthatóan a sokmagos felépítés és a konzervatívabb órajelek mellett döntött, addig a Power6 magas órajeltartományban működik majd, valószínűleg kettő, a jelenlegieknél gyengébb magot alkalmazva. A 65 nanométeres chip egyes változatai akár 5 gigahertz fölé is mehetnek majd, miközben a mainframe-ekbe, nagy kiépítésű gépekbe szerelt változatok is 4,4-4,8 gigahertzen üzemelnek majd, legalábbis a jelenlegi tervek szerint.

A Realworldtech egyik szerzője, David Kanter értesülései szerint a különleges felépítés mögött a mainframe-ek számára szükséges bináris kompatibilitás kérdése áll. Hogy a mainframe-szoftvereket a Power6 futtatni tudja, egy valós idejű fordítóprogramnak kell azokat "tolmácsolnia", amelynek futtatásához a magas órajel kedvező. A 750 millió tranzisztorból felépülő Power6 az extrém órajel ellensúlyozására (alacsony kihasználtság) minden bizonnyal tartalmazni fog többszálúságot. További fontos képessége lesz a továbbfejlesztett virtualizáció, amellyel nem csak több, egymástól elszigetelt szoftverkörnyezet futhat majd akár egy processzoron, hanem több processzor is összefogható eggyé.

A mezőny

Az új felső kategóriás szerverprocesszorok közül a Power6 fog megjelenni elsőként, versenytársairól, a Tukwila kódnéven fejlesztett Itaniumról nem sokat, a Rock kódnéven futó szupertitkos SPARC-ról pedig gyakorlatilag semmit nem tudunk, mindössze annyit, hogy sok magot fog tartalmazni (talán 16-ot), lesz benne többszálúság, és a Sun Microsystems szerint nagyot fog ütni 2008-ban.

A 2008-ra csúszott Tukwila várhatóan egy négymagos, a Montecitóval mikroarchitekturálisan gyakorlatilag megegyező chip lesz, legfőbb érdekességének pedig a Common System Interface (CSI) ígérkezik, amely a Xeonokkal közös infrastruktúra. Az Inquirer informatikai bulvárlap szerkesztőjének, Charlie Demerijannak a forrásai szerint a Tukwila esetében az Intel bevezeti a több chipet tartalmazó processzormodulokat, ahol két chip, azaz összesen 8 mag, 16 logikai szál fog egy modulon helyet kapni, mindezt 2,5 GHz feletti órajelen, 170 wattos fogyasztás mellett, 65 nanométeres csíkszélességgel -- nehezen hihető mutatók.

Látható tehát, hogy a megmaradt két RISC-piaci szereplő komoly erőforrásokat mozgósít, hogy ne csak elodázza a váltást, amely egyet jelentene a tömegbe süllyedéssel, hanem akár meg is fordítsa a trendeket. Ezt az évtizedet minden jel szerint átvészelik, de közben az AMD hatása révén az x86-os világ is egyre erősödik: az Intel Xeon csapatai 2007-re négy, 2008-ra már nyolcmagos processzorokat vizionálnak, az AMD legutóbbi "fenyegetésében" pedig szintén négy magot ígért 2007-re. A versenyfutás folytatódik, tegyék meg tétjeiket.

A IT-üzemeltetők világnapján egy teljes security meetup, számos szórakoztató program, és Felméri Péter standupja várja az érdeklődőket az Ankertbe.