Már a tavasszal boltokba kerül az Intel kétmagos asztali processzora?

[HWSW] Az Anandtech weboldalon megjelent hírek szerint az Intel némileg felgyorsítja kétmagos asztali processzorainak megjelenési ütemtervét, és már a második negyedév során bevezeti a piacra a Smithfield kódnevű lapkákat. A "Pentium 4 8xx" sorozatba tartozó chipek eleinte három változatban lesznek elérhetők, 2,8 GHz-es, 3 GHz-es és 3,2 GHz-es órajelen, 241, 316 és 530 dolláros listaáron.

Kazánház

A Smithfield chipek gyakorlatilag két Prescott magot tartalmaznak egy lapkán, ennek megfelelően fogyasztásuk és hőtermelésük igen magas lesz, a pletykák 130 wattos TDP (thermal design power) értékeket emlegetnek. A túlzott energiapazarlásnak a noteszgépek processzoraiból már ismert Enhanced SpeedStep alkalmazásával veszi elejét az Intel.

Bár az LGA775 tokozású processzorok elméletben együttműködnek a ma kapható i915 és i925 chipsetes alapapokkal, valószínűleg a gyakorlatban a magas fogyasztás miatt csak korlátozott lesz azoknak a "régi" alaplapoknak a száma, melyek alkalmasak a Smithfield fogadására.

Új chipkészletek

A hírek szerint a Smithfield premierjével egyszerre az Intel két új chipkészletet is piacra dob, az i945 és i955X amellett, hogy biztosan támogatja a kétmagos Pentium 4 lapkákat, már együttműködik a 667 MHz-es DDR2 memóriákkal is, így nagyobb teljesítmény érhető el velük. Az új chipsetek már támogatják a Serial ATA II specifikációt, valamint az 1066 MHz-es front side buszt is.

A jelenleg elérhető, hivatalosan meg nem erősített hírek szerint a Smithfield magos chipek 800 MHz-es front side busszal járnak, magonként 1 megabájt másodszintű gyorsítótárat tartalmaznak, emellett támogatják az NX-bit technológiát, a 64 bites kiterjesztéseket, valamint a Vanderpool virtualizációs technológiát, hiányzik belőlük azonban a Hyper-Threading. A Smithfield magmérete a pletykák szerint 215 mm², ez alig marad el a Willamette magos Pentium 4 magméretétől. A hatalmas magméret komoly gyártási problémákat vethet fel.

Egy mag nem elég

A számítási teljesítmény növelésének egyik módja, a processzorok órajelének emelése a lineárisan emelkedő fogyasztás és disszipáció miatt komoly gátakba ütközik, ezért a gyártók egyre inkább a szoftverekben rejlő párhuzamosság kihasználása felé fordulnak. A több utasítás párhuzamos végrehajtására képes szuperskalár chipek után most a több utasításszál egyidejű futtatását lehetővé tevő processzoroké a jövő.

Több utasításszál párhuzamos végrehajtása megoldható egyfelől olyan mag tervezésével, amely több szálat kezel (pl. Intel Hyper-Threading), illetve két mag egy processzorra való integrálásával. Nyilvánvaló, hogy utóbbival lényegesen nagyobb, ideális esetben akár kétszeres teljesítmény érhető el, azonban ezért nagyobb tranzisztorszámmal kell fizetni. Úgy tűnik, a 90 nanométeres csíkszélességű gyártástechnológia hozza meg azt az áttörést, amikor nagy volumenben előállított chipek esetén is gazdaságosan integrálható egy lapkára több mag.