Szerző: Rátonyi Gábor Tamás

2005. január 28. 09:05

Internetes nem-tudás és nem-akarás

[HWSW] Kedves ismerősöm nemrég feldúltan ecsetelte, hogy a lakóhelye önkormányzatához egy útlevél-ügyintézés kapcsán csak azért kényszerült háromszor elzarándokolni, mert két ízben már elfogyott a sorszám -- tehát aznap már nem került volna sorra. Az illető közepesen aktív internetező, munkahelyén van hozzáférése, ott rendszeresen használja a netet gyakran szakmai információk megszerzésére is. Meglepődtem, mivel hivatalos ügyeim egy része engem is ugyanahhoz az okmányirodához köt, és tudom, hogy lassan egy éve lehet az interneten időpontot kérni: ha nem is aznapra, de két-három munkanapon belüli időpontra, s már többször éltem ezzel a lehetőséggel, az okmányirodában pedig legfeljebb öt-tíz perces várakozás után el tudtam intézni a dolgom.

Az ismeretlen internet

Több ismerősöm bosszankodik, mikor elfelejti a víz- gáz- villanyóra állását kiírni, vagy éppen a kockázatos éves leolvasást választják, és az év végi összesítésben szereplő különbözet láttán hátrahőkölnek. Többeket megleptem azzal, hogy a legtöbb szolgáltató ingyen hívható (06-80-as) ügyfélszolgálati számot tart fent az óraállások bediktálására, sőt néhány vállalat interneten, mi több, egyszerű e-mailben, mindenféle digitális aláírási hercehurca nélkül is elfogadja a fogyasztás mennyiségét jelző információkat.

Még többen vannak azok, akik a mai napig járják a postahivatalokat, sorban állnak akár havonta többször is, hogy befizessék csekkjeiket. Közülük nyilván sokaknak nincs internet-hozzáférésük, de van bankszámlájuk, és még annyira sem bíznak a rendszerben, hogy állandó beszedési megbízást adjanak -- az internet-hozzáféréssel rendelkező, de az internetbanktól mint a pestistől félő felhasználókról nem is beszélve.

Nem-tudás és nem-akarás

Három attitűd -- nem is feltétlenül az internethez köthető vélekedés, illetve tájékozatlanság -- ami meghatározza sokak hozzáállását a kényelmesebb megoldásokhoz. Amikor az internetpenetráció lagymatag növekedésének az okát keresik -- a World Internet Projekt (WIP) 2004. évi felmérése igazolta is a lassú növekedést --, a világhálóval kapcsolatos érdektelenség, mint magyarázat egyre nagyobb szerepet kap. A nem internetezők háromnegyede vallja tudatosan, hogy nincs szüksége internetre, vagy csak szimplán nem érdekli, és ugyanennek a csoportnak a 90 százaléka biztos abban, hogy egy éven belül eszében sincs csatlakozni az internetezők táborához. De vajon mit tudnak ők a világháló lehetőségeiről, ha -- mint a fenti példákból is kiderül -- az internetezők sem ismerik és nem használják ki a kényelmes lehetőséget, s ha az emberek olyan távolságtartással viseltetnek például a bankszámlán keresztül lebonyolított egyszerűbb pénzügyi műveletekkel szemben is?

Vajon magyar, netán kelet-európai sajátosság, avagy világszerte előfordul a fejlett országok lakói közt is a kényelmetlen megoldások megszokása, a változtatástól való félelem? Tegyük most félre a tájékozatlanságból fakadó távolmaradást az internetes ügyintézéstől. Nem csak arról van szó tehát, hogy az időmegtakarításra nem kínál elég lehetőséget a világháló, hanem arról is, hogy azokat a lehetőségeket, melyek mégiscsak megkönnyítenék a dolgunkat, sokan akkor sem használják ki, ha nem kell hozzá internet-hozzáférés, elég például egy 06-80-as számot tárcsázni, vagy egyszer elmenni a bankba, netán a közüzemi vállalathoz megbízást adni. Ez azért elgondolkodtató, mert mi történik, ha óriási beruházással, sok éves munkával megteremtik a közigazgatásban a teljes körű ügyintézést, és megszűnik az a hivatkozási alap, miszerint a hazai tartalom elégtelensége miatt marad el a várva-várt növekedés a hozzáférők körében?

Be kell látni, hogy az internet egyik vonzó lehetősége, az ügyintézések felgyorsítása és esetenként az olcsósága sokakat akkor sem fog vonzani, ha tényleg érdemi változások történnek ezek megvalósítására. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ilyen irányú fejlesztésekre nincs szükség, hiszen akik már internetezők, azoknak -- megfelelő tájékoztatás mellett -- nagy könnyebbséget jelentenek majd ezek a változások. De azt remélni, hogy az internetes tartalmak jelentős bővülése az egyetlen gyógyír a információs társadalom lassú növekedésére, illúziónak tűnik.

Fiatalok jövője

Nem teljesen reménytelen ugyanakkor a helyzet, ám ebben az esetben a "miért nem szaporodnak az internetezők?" kérdésre kevésbé a technikai-tartalmi kérdések feszegetése ad választ, egyszerűen a jelenleg fennálló korosztályi attitűdök közti különbségeket kell vizsgálni. Szintén a WIP felméréséből derül ki, hogy míg a hatvan éven felülieknek 2 százaléka, a 17 éven aluliaknak a 89 (!) százaléka internetező. Ez azt vetíti előre, hogy ha a fiatalok e jelentős többségéből lemorzsolódnak is azok, akiket csak a cicik, csetek, hálózati játékok tartanak jelenleg a világhálón, akkor is nő majd az internetet ismerők és igénylők száma.

Persze azt nem tudjuk, hogy a mai 17 évesek, ha ügyeiket kell majd intézni, ugyanolyan bizalommal viseltetnek-e az internet iránt, mint ma cseteléskor, de bízzunk abban, hogy ha ebben a közegben nőttek fel, és nem érintette meg őket a szolgáltatók hatóságkénti viselkedése, felnőttként is optimistán állnak hozzá a világhálón kínált lehetőségekhez. Úgy tűnik tehát, mintha a kényelmetlen megoldásokhoz való ragaszkodás -- legalább részben -- korosztályi probléma lenne. Egész generációk élnek ma, akik egy másik világ jegyeit, gondolkodásmódját, bizalmatlanságát hordozzák zsigereikben. Ezt kinőni pedig nem, vagy csak nehezen lehet.

Véleménye van?

A sorozat május 28-i, harmadik állomásán az AWS-ben biztonsági megoldásait vesszük nagyító alá. Átnézzük a teljes AWS security portfóliót a konténerbiztonságtól a gépi tanulásos alkalmazások védelmén át, egészen az incidenskezelésig.

a címlapról

repairwashing

2

Keserű véget ért a Samsung-iFixit frigy

2024. május 24. 11:58

A független javítócég szerint a koreaiak rendkívül megnehezítették a könnyű javítást lehetővé tevő együttműködést.