Arcunkba nevet a számítógép
Műhumor fejlesztés alatt
Az érzelmek alkalmazásának fő szerepe a felhasználó által megélt frusztráció csökkentése. A nevetést a mindennapi ember-ember interakcióinkban is a feszültség oldására, a bizalom megjelenítésére használjuk. Joggal feltételezhetjük, hogy ha a sokszor sikertelen, feszültségektől terhes számítógépes munkánk során a felmerülő problémákat a géppel való beszélgetéssel próbáljuk majd a jövőben megoldani, akkor a gép barátságos nevetése, minket is könnyed mosolyra fakaszt majd, feltéve, hogy nem rajtunk nevet az átkozott számítógép...
A kutatók komoly problémák megoldására vállalkoztak, hisz már az adatgyűjtés sem egyszerű: kísérleti alanyoknak kell laboratóriumi körülmények között nevetniük, ami a nevetés spontán természetével teljesen ellentétes. A nevetés fiziológiai háttere sem teljesen feltárt terület. A szintetikus nevetés előállításához olyan modellező rendszert kell felépíteni, melynek segítségével a különböző nevetéseknek mind az időtartamát, lefutását, mind fajtáját meghatározhatjuk, valamint a szövegkörnyezetből és egyéb modalitásokból nyert információ alapján megfelelő nevetéseket generálhatunk a felhasználónak a beszédszintézissel felolvasott válaszba iktatva.
A téma nagy érdeklődésre tart számot, és a világ számos pontján foglalkoznak vele, így a japán NTT kutatóintézetben is vagy a spanyolországi Zaragozai Egyetemen. Ugyan a kutatások messze tartanak a fent vázolt célok elérésétől, de addig is meghallgathatjuk és értékelhetjük a különböző szintetikus nevetéseket Shiva Sundaram kutatásvezető oldalán.
Az interakció következő foka
A legtöbb szakértő valószínűleg egyetért azzal, hogy a személyi informatika következő lépcsőfokát az ember és gép közötti kapcsolat minőségében kell keresni. A számítógépek kézi bevitellel való irányítása, valamint az általuk közölt információk túlnyomó részt szöveges volta komolyan korlátozza a felhasználhatóságot -- a kezelés lassú és körülményes, ahogyan a szövegek olvasása is az.
Miközben a személyi számítógépek teljesítménye lassan de biztosan meghaladja azt a szintet, amelyet a mai felhasználói szokások igazolni tudnak, addig olyan teljesítményéhes technológiák, szoftverek fejlesztései vannak folyamatban évek, évtizedek óta, melyek első gyümölcseinek beérése az évtized második felére, néhány esetben pedig a következő évtized elejére várható. Az ember-gép interakcióját egyértelműen át fogja alakítani a mesterséges intelligenciával támogatott beszédalapú kommunikáció. Dühünkben majd nemcsak a billentyűzetet és az egeret püfölhetjük, hanem artikulátlanul kiabálhatunk is.
A gépek a jövőben várhatóan megértenek majd komplex utasításokat, tökéletes érthetőséggel olvasnak fel szöveget, vagy közlik, mi látható egy weblapon. Valószínűleg elterjednek személyes felhasználásra is majd a személyi asszisztensek, amelyek felolvassák az e-maileket, diktálásunk alapján megírják a választ, utasításunkra keresnek az interneten, vagy figyelik a híreket, esetleg találkozót egyeztetnek mások mesterséges titkáraival, és hasonló, ma még bizarrnak tűnő dolgot művelhetnek minden emberi támogatás nélkül. Ma már rengeteg felolvasószoftver található, köztük a magyar Mindmaker FlexVoice technológiája.
Csak bólints!
Az ember és gép közötti kapcsolat ezen túlmenő javításának módja kézenfekvő. Megfelelő érzékelők és a ma még fejlesztés alatt álló felismerőrendszerek birtokában a jövő számítógépei értelmezni tudják majd testbeszédünket is, valamint azt beszédünkkel együtt elemezni fogják, javítva a megértés hatásfokát. Ez főleg az olyan kultúrákban fog javítani az interakció természetességén, ahol az emberek közötti kommunikáció is kevéssé direkt, sokszor a szavak nem azt jelentik, amit, hanem talán éppen az ellenkezőjét -- mint például a magyarban.