Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

A spanyol és a magyar távközlési liberalizáció összehasonlítása fogyasztóvédelmi szemszögből

Rátonyi Gábor Tamás, 2003. április 03. 18:10
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület küldöttsége a spanyolországi fogyasztók érdekképviseletét felvállaló rokonszervezetnél, a Consumidores y Usuarios (CECU) nevű egyesületnél tett márciusi látogatásakor a spanyol távközlési liberalizációt tanulmányozta. Az OFE összehasonlítva a spanyol és a magyar liberalizációt, több megállapítást is tett.

[HWSW] Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület küldöttsége a spanyolországi fogyasztók érdekképviseletét felvállaló rokonszervezetnél, a Consumidores y Usuarios (CECU) nevű egyesületnél tett márciusi látogatásakor a spanyol távközlési liberalizációt tanulmányozta. Az OFE összehasonlítva a spanyol és a magyar liberalizációt, több megállapítást is tett.

Spanyolországban 1999-ben történt meg a távközlési monopóliumok lebontása. A spanyol Matáv, a Telefónica vállalat még 2001-ben is az ötödik legnagyobb európai távközlési szolgáltató volt, 19 milliárd dolláros bevétellel és 23 százalékos éves növekedéssel. A vállalat utóbb masszívan veszteségessé vált, 2002-ban már közel 6 milliárd dolláros veszteséget volt kénytelen elkönyvelni -- igaz, ehhez hozzásegítette a rosszul sikerült internetes befektetése (Terra Lycos) éppúgy, mint a Telefónica latin-amerikai érdekeltségeinek rossz eredményei és az argentin pénzügyi összeomlás is.

Spanyolországban a helyi hívások árában nem történt érdemleges változás, a legtöbb előfizetői hurok ugyanis a Telefónica tulajdonában maradt a liberalizációt követően is. A helyi hívások ára az éves infláció mértékével növekedett, ami a hazai távközlési költségek évi 6-8 százalékos növekedésével összehasonlítva csökkenésnek számít -- olvasható az OFE delegációjának beszámolójában.

A belföldi távolsági hívásoknál azonban a versenynek köszönhetően már 52-54 százalékos árcsökkenést érezhettek a spanyol előfizetők, s a nemzetközi hívások díja is mérséklődött két év alatt mintegy 48 százalékkal. (A Hírközlési Felügyelet tanulmánya szerint -- az Egyesült Államokba irányuló hívások díja alapján felállított rangsorban -- 1990-ben Spanyolország bizonyult a legdrágábbnak).

Az OFE jelentése megállapítja: a verseny kialakulásához több olyan feltételnek is teljesülnie kell, amelyek Magyarországon nincsenek meg. A minimális feltételek felsorolásában szerepel a tőkeerős versenytárs megléte: hazánkban csak a körülbelül 13 százalékos piaci részesedéssel bíró Vivendi tekinthető a piac jelentős szereplőjének.

Feltétel továbbá, hogy az összekapcsolási díjak alacsonyak legyenek, amelyek pedig Magyarországon az európai mezőnyben a legmagasabbnak számítanak. Fontos a számhordozhatóság biztosítása -- ennek jogszabályi hátterét az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak kell majd megteremtenie, jelenleg nincs erre vonatkozó szabályozás. A szabad szolgáltatóválasztás lehetősége szintén feltétele a verseny kialakulásának. Hazánkban ennek a törvényi feltételei ugyan adottak, ám a magas összekapcsolási díjak miatt a szolgáltatóváltás egyelőre nem éri meg az előfizetőknek.

A spanyol fogyasztóvédelmi szövetséghez 2002-ben 15 000 telekommunikációval kapcsolatos reklamáció érkezett. Spanyolországban az elsődleges problémát a mobiltelefonos szolgáltatók követhetetlen tarifarendszere okozza, amiért a fogyasztóvédők szerint a szolgáltatók nem kielégítő tájékoztatása okolható. A második leggyakoribb panasz az internethasználattal összefüggő kapcsolási hibák miatt érkezik.

Az OFE-jelentés megállapítja: mindaddig, amíg a a hírközlés területén szükséges feltételek nem adottak Magyarországon, fokozott fogyasztóvédelmi szabályozásra van szükség -- tekintettel a szektor speciális viszonyaira.