Szerző: Hlács Ferenc

2016. december 20. 15:30

Közel négy év után találta meg igazi ügyfeleit az IFTTT

Még időben kapott észbe az IFTTT. A vállalat a nehezen skálázható, direkt felhasználógyűjtésről új modellre vált, elsődleges ügyfelei azok a partnercégek lesznek, amelyeknek eddig csak API-jait használta - hadd hozzák ők a felhasználói bázist.

Bizonyára sokan használják vagy legalábbis próbálták már az IFTTT (ejtsd: ift, mint gift vagy rift) webes felületét vagy mobilalkalmazását igába hajtani különböző online szolgáltatások, illetve akár fizikai eszközök funkcióinak összedrótozására. Az "If This Then That", azaz "ha X akkor Y" elven működő rendszer már 2011 óta velünk van, az egyre gyarapodó cég azonban csak az elmúlt nagyjából két évben jött rá, kik is a valódi (fizető) ügyfelei. A vállalat által eddig bejárt, illetve a még előtte álló utat a Fastcompany vette szemügyre, a lap továbbá a cég alapító-vezérigazgatóját, Linden Tibbets-et is megszólaltatta.

Digitális ragasztószalag

Az igazgató szerint a szolgáltatás célja, hogy egyfajta "digitális ragasztószalag" legyen a különböző online termékek között, amellyel a felhasználók egy sor mindennapi teendőt automatizálhatnak. Az elgondolás egy bizonyos szintig valóban működött, 2012 közepére a felhasználók több mint egymillió, a különböző funkciók összekötésére szolgáló receptet vagy más neven appletet hoztak létre. Ez a befektetők kedvét is meghozta, ugyanezen év decemberében az Andreessen Horowitz vezetésével az IFTTT egy hétmillió dolláros befektetési körrel lett gazdagabb.

Gyorsan kiderült azonban, hogy a szolgáltatás koncepciója, bár nem mondható bonyolultnak, elsősorban a haladó felhasználóknak volt vonzó, az igazán nagy tömegeket nem fogta meg a receptkészítés lehetősége. A következő években a cég a termék további egyszerűsítésének legjobb módját kutatta, közben pedig 2014-ben egy újabb körben 30 millió dollárt zsebelt be a befektetőktől. Az összeggel a cég egy mára jóformán kikerülhetetlen terület, az IoT felé indult meg, ekkor kezdte meg a különböző online szolgáltatásokon túl fizikai termékek beépítését is az IFTTT rendszerébe, ilyen volt például a Honeywell okostermosztátja is, amely 2014 októberében kezdett beszélgetni az automatizációs megoldással.

A cég emellett egy másik úton is elkezdett tapogatózni, három önálló "Do" appot dobott piacra, amelyekkel a felhasználók egy gomb megnyomásával, egy gyors jegyzet bepötyögésével vagy egy fotó ellövésével indíthattak be különböző funkciókat. Az alkalmazások alig néhány hónapot éltek meg, a cég rövid idő múlva kivezette azokat, funkcionalitásukat pedig a fő IFTTT appba építette be - Tibbets szerint az app-hármas kapcsán csapatával gyorsan megtanulták, még egyetlen alkalmazás letöltésére is nehéz rávenni az embereket, nem hogy hároméra. Ezt követően még egy végül sikertelen és elvetett prémium verzióra volt szükség ahhoz, hogy a cég belássa, nem elsősorban a felhasználók felé kell indulnia, valódi ügyfelei éppen azok az online szolgáltatások, amelyeket termékével összeköt egymással.

Fogd be és vidd a szolgáltatásom!

A vállalat ezért az elmúlt két évben egyre hangsúlyosabban mozdult el ebbe az irányba. Bár korábban sem volt példátlan, hogy egy-egy cég az IFTTT népszerűségét látva kopogtatott a vállalat ajtaján, hogy az termékét és API-ját is vegye fel a támogatott szolágáltatások listájára - és ezért akár fizettek is - nem ez volt a csapat által követett fő modell. Az IFTTT jóformán nem is állt kapcsolatban az általa támogatott szolgáltatásokkal, csupán azok nyílt interfészeit, API-jait használta. Az érdeklődő cégeknek ennek megfelelően nem volt módjuk maguknak bekötni terméküket, illetve annak különböző funkcióit az IFTTT rendszerébe, hacsak személyesen meg nem keresték a vállalatot.

De a tantusz idővel az IFTTT-alapítóknál is leesett, aminek eredménye a néhány hónapos zárt teszt után novemberben elrajtolt IFTTT Partners program, amelynek keretében az érdeklődő cégek is csatlakozhatnak a platformhoz, felkerülhetnek az IFTTT által támogatott szolgáltatások listájára, illetve saját weboldalukra is beágyazhatják a termékükhöz kapcsolódó recepteket - havi 199 dollár ellenében. Az előfizetéses konstrukció egészen összetett lehetőségeket is megnyit a cégek előtt, akik egymással is együttműködhetnek a receptek kidolgozása során. A Fastcompany példájával élve, mikor egy BMW tulaj autójával hazaér, a Garageio ajtónyitó már elkezdheti nyitni a garázsajtót, közben a Nest termosztát a fűtést kapcsolhatja be, a Philips Hue izzók pedig a világítást.

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Noha a fentiek összeállítása egy átlagfelhasználó számára kifejezetten bonyolult lehet, ezt a cég egy az egyben levenné a userek válláról, sőt igazából még arra sincs szükség, hogy telepítsék az IFTTT alkalmazását - elég ha a valamelyik partnercég, például a BMW appjában bekapcsolják a kiszemelt receptet, az automatikusan együtt működik majd a kompatibilis szolgáltatásokkal. Ahogy Tibbets fogalmaz, a felhasználók számára könnyebbé, a fejlesztők számára pedig hatékonyabbá tennék a rendszert.

Természetesen a power usereket sem hagyja hátra a cég, azok továbbra is készíthetnek recepteket maguknak, a célközönséget ugyanakkor már a nagy tömegek jelentik, ők is közvetve, a partnercégek termékein keresztül. Ezzel a cég egy az egyben meg is szabadul a fenti problémától, miszerint egy app letöltésére is nehéz rávenni a felhasználót, de legalábbis partnereire hárítja azt - fenti példánkban a BMW-app lesz a trójai faló.

Az majd hosszú távon derül ki, az új modell mennyire válik be a cégnek, ugyanakkor jelenleg sokkal inkább működőképesnek és jobban skálázhatónak tűnik, mint a korábban alkalmazott, a felhasználókat direktben célzó módszer. Ezt a vállalat befektetői is hasonlóan látják, akik teljes vállszélességgel támogatják az irányvonalat. Az IFTTT-vel jelenleg több mint 300 szolgáltatás drótozható össze, a cég szerint ezek többsége fizet, hogy benne lehessen az ökoszisztémában.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról