Szerző: Hlács Ferenc

2014. szeptember 25. 14:21

Kipróbáltuk: Samsung Galaxy Alpha

A Samsung okostelefonjainak anyagait és felépítését eddig valószínűleg kevesen sorolták az előnyeik közé. Ezt úgy látszik a gyártó is felismerte, a nyáron ugyanis bemutatta első, anyaghasználat terén is prémium kategóriás készülékét: a Galaxy Alphát vettük górcső alá.

Felépítésüket tekintve az elmúlt években sok kritika érte a Samsung telefonokat, beleértve a gyártó csúcsmodelljeit is. A legtöbben főleg a belépőszinthez méltó anyaghasználatot kifogásolták a vállalat sokszor jóval 200 ezer forint fölötti árú termékeiben: az olcsó, kopogós műanyag hátlapok, és a króm festéket néhány hónap elteltével foltokban ledobó műanyag perem a Galaxy S5-ben és a Note 3-ban sem keltették éppen a prémium kategória érzetét.

Ennek dacára az első pozitív változást is a fenti két készülék hozta, amelyeken bár a plasztik keret nem volt túl elegáns megoldás, a hátlapok már sokkal igényesebb kivitelben érkeztek, még ha az anyaghasználat nem is változott. Bár a Note 3 a bőr hatású hátoldalának, illetve a Galaxy S5 “sebtapasz-mintás” hátlapjának esztétikusságát illetően megoszlottak a vélemények, azok már határozottan minőségibb hatású, szinte gumis műanyagból készültek.

Prémium anyagminőség - mi tartott ilyen sokáig?

A vállalat az idén nyáron bejelentett Samsung Galaxy Alphával most még nagyobb lendülettel indult meg a prémium szegmens irányába, legalábbis ami a felépítést illeti. A 4,7 hüvelykes eszköz alumínium keretet kapott, hátoldala pedig a fentebb is említett, az S5-ből is ismert, pontmintás, gumis tapintású műanyag. Az illesztések hibátlanok, a fém perem az alsó és felső éleknél, illetve az eszköz sarkainál vastagabb mint az oldalakon - ez egészen egyedi megoldásnak mondható, noha csak közelről, illetve a telefont kézbe fogva tűnik fel. Messziről az eszköz dizájnja leginkább az Apple iPhone 5, illetve 5s készülékeiére emlékeztet, még a keret alján, a hangszóróknak utat engedő furatok is az almás termékeket idézik, igaz, itt csak az egyik oldalra jutott belőlük.

Felépítés terén tehát semmiképp sem lehet panasz a készülékre: jó érzés tartani, rendkívül masszív, nagyon egyben van. Az ugyancsak alumínium hangerőgombok a bal élen egészen fönt, a bekapcsológomb pedig a jobb oldalon kapott helyet, valamivel lejjebb. Miután a ma már szinte megszokottá váló 5 hüvelyk fölötti eszközöknél jóval kisebb készülékről van szó, itt nem igazán jelent gondot a gombok pozíciója, egy kézzel is kényelmesen kezelhető az Alpha - persze annak aki kisebb kijelzőről érkezik, szüksége lehet egy fél nap használatra mire hozzászokik a nagyobb mérethez, zsonglőrködni azonban senkinek nem kell majd vele. A várakozásokkal, illetve a Galaxy S5-tel ellentétben az eszköz nem vízálló, úgy látszik az IP67-es besorolás egyelőre csak a gyártók zászlóshajóinál kezd terjedni, később pedig kis szerencsével alapkövetelménnyé válni.

Az eszköz 6,7 milliméterével határozottan vékony, a 115 grammjával pedig néha már szinte túl könnyűnek tűnik. A microUSB-port a telefon aljára, az audio-jack pedig a megszokott módon a tetejére került. Mindezek mellett - miután Samsung okostelefonról van szó - egy fizikai Home gombot is találunk rajta, annak két oldalán a kapacitív Vissza és Multitasking gombokkal. Utóbbi egyébként korábban az éppen futó alkalmazás beállításait volt hivatott előhozni a Samsung készülékein, a gyártó csak nemrég cserélte le a funkciót a futó appok listájára.

A pixelekkel jó lesz megbarátkozni

A kijelzőt bekapcsolva először a cégtől megszokott túlszaturált háttérkép igyekszik bizonygatni a panel képességeit és ezzel párhuzamosan kiégetni a felhasználó szemét. A képernyő egyébként Super AMOLED, 720x1280 pixel felbontással, ami ekkora méretnél 312 PPI-s pixelsűrűséget jelent. Ezzel az értékkel a készülék ma már senkit nem fog túlságosan lázba hozni, de persze rossznak sem mondható, közelebbről megnézve viszont mégis meglepően jól kivehetők az egyes ikonok élsimított szélei, és néhol az önálló képpontok is.

Ez annak tudható be, hogy a kijelző a gyártó PenTile technológiáját használja, azaz minden piros és kék pixelre jut rajta egy-egy zöld képpont. Bár jelent némi pozitívumot, hogy a pixelek itt már nem a régebben alkalmazott téglalapos elrendezésben, hanem gyémánt mintázatban helyezkednek el, részletesség terén a kijelző határozottan elmarad a konkurencia mögött. Más tekintetben ugyanakkor nem nagyon lehet rá panasz, a betekintési szögek kifogástalanok, a feketék tényleg feketék rajta és a fényerő is kielégítő, legfeljebb tűző napon lehet szükség némi árnyékolásra.

Az Alpha a jelenlegi legújabb 4.4.4-es Androidot futtatja, amelyre a vállalat jól ismert TouchWiz felületét húzták. A UI itt semmi érdekfeszítő újdonságot nem tartogat, gyakorlatilag a Galaxy S5-öt is nyomkodhatnánk, ugyanezt látnánk valamivel nagyobb kijelzőn. Itt is jelen van a főképernyőn jobbra söpörve elérhető My Magazine oldal, amely a számunkra relevánsnak ítélt híreket és információkat gyűjti össze, illetve a beállítások menü is használható rácsos vagy lista nézetben is, színes ikonokkal. A dizájn sokat javult a korábbi generációk óta, az élénk színekkel ugyanakkor a cég könnyen túlzásba tud esni - mindez persze nem olyan probléma, amin némi leleményesség, netán egy Google Now alkalmazásindító letöltésével ne segíthetnénk könnyedén.

Meglepően erős vas

A rendszer használata egyébként abszolút gördülékeny, akadást gyakorlatilag sehol nem tapasztaltunk, a készülékben megbújó nyolcmagos Exynos 5 Octa 5430 processzor jól végzi a dolgát. A lapka négy 1,8 gigahertzes Cortex-A15 és négy energiatakarékosabb, 1,3 gigahertzen ketyegő Cortex-A7 maggal dolgozik, így igyekszik csökkenteni a fogyasztást, mikor nincs szükség nagy teljesítményre - processzor mellé egy Mali-T628 MP6 GPU és 2 gigabájt RAM társul. A teszt során az Asphalt 8 és több más erőforrás-igényes cím is teljesen simán futott, noha a felbontással kapcsolatos problémák itt is többször kiütköztek. A Sunspider JavaScript benchmarkban az eszköz a Chrome böngésző legújabb verzióját használva meglepően jól teljesített, 613 milliszekundumos eredményt produkált, amivel egyes csúcsmodelleket is maga mögé utasít.

A hangszóró elhelyezkedése mellett itt sem mehetünk el szó nélkül, sajnos ahogy minden telefonon, ahol az az alsó élen helyezkedik el, az Alphánál is fennáll annak a veszélye, hogy az ember azt játék közben befogja.  A belső tárhely mérete 32 gigabájt, ez a legtöbben valószínűleg elegendőnek találják, aki azonban nem, annak sajnos sem nagyobb modell vásárlására, sem pedig bővítésre nincs lehetősége, a Galaxy Alpha ugyanis a Samsung telefonok között szinte példátlan módon nem bővíthető microSD-kártyával.

A kamera lencséje kissé kikandikál a hátlapból - egy 12 megapixeles szenzorról van szó, amelyhez LED vaku is társul és nem kiemelkedően jó, de teljesen elfogadható képeket készít. Az előlapi szenzor felbontása 2,1 megapixel, esetében nem beszélhetünk “szelfibajnokról”, noha ez remélhetőleg - sok gyártó feltételezésével ellentétben - a legtöbbeknél nem elsődleges szempont. A kamerához a szokásos szoftveres funkciók is járnak, mint a például az elő- és hátlapi szenzorok együttes elsütése, hogy senki ne maradjon le a képről, illetve a panoráma és HDR üzemmódok.

Visszaköszönnek az S5 képességei

A vállalat itt sem hagyta ki a zászlóshajójából ismert extrákat, az ujjlenyomat-olvasó az Alpha Home gombjában is megtalálható, illetve ennél a készüléknél is került pulzusmérő a hátlapra, igaz ez most nem a kamera alatt, hanem mellette kapott helyet. Az ujjlenyomat-olvasó használata teljesen megegyezik a Galaxy S5-nél látottakkal: a szenzort a beállításokban kell aktiválni, azon először nyolc alkalommal kell végighúzni a kiválasztott ujjat, illetve egy alternatív kódot is meg kell adni, ha a szóban forgó ujj valamiért éppen nem lenne elérhető. Ezt követően már feloldhatjuk a telefont az ujjlenyomat-olvasó használatával, noha ez akárcsak az S5-nél, kétkezes feladat, miután az érzékelő a telefon alján van, ujjunkat pedig nem elég rátenni, mint az iPhone-ok esetében, hanem végig is kell húzni azon.

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

A módszer persze sok feladatot így is meggyorsíthat, használhatjuk például mobilos PayPal-fizetésnél is erős jelszavak kényelmes bevitelére. Lehetőség van továbbá több ujjhoz több feladatot rendelni, bár valószínűtlen, hogy túl sokan használni kezdenék a módszert, miután az sokszor elég körülményes, buszon utazva például ritkán van az embernek két szabad keze a készülék feloldásához. A pulzusmérő szintén inkább dísz mint ténylegesen hasznos funkció: csak álló helyzetben használható, egy-egy apróbb bemozdulás már elronthatja a mérést, így az első néhány nap játszadozás után valószínűleg kevesen tapogatják majd a vaku alatti szenzort.

Ha valakinek mégis megtetszene a dolog, az érzékelő képességeit a Samsung eszközökről elmaradhatatlan, már jól ismert S-Health app segítségével hajthatja igába, illetve tarthatja nyilván a mérések eredményeit. Az alkalmazással az adott napon megtett lépések száma, valamint a távolság is számon tartható és többféle fizikai aktivitás is követhető vele, mint a kerékpározás, futás vagy túrázás.

Kicsi az akku, de erős

A mindezt támogató akkumulátor 1860 mAh-s kapacitása elsőre elég aggasztónak hangzik, ekkora kijelzőméret mellett a számottevően nagyobb, 2000 mAh fölötti telepek szokták egyáltalán az átlagos teljesítményt hozni - úgy látszik ez az ára a vékony háznak. A telefont használatba véve ugyanakkor határozottan kellemes meglepetés, hogy az vidáman kibírja teljes napos igénybevételt, sőt visszafogott használattal akár másfél-két nap is kisajtolható belőle - az Exynos chip ezek szerint valóban hatékonyan képes váltogatni a nagy teljesítményű és az energiatakarékos magokat. Vészhelyzet esetére pedig még mindig ott van a gyártó Ultra Power Saving Mode funkciója (ezzel már szintén találkoztunk az S5-ben) amely csak a legszükségesebb funkciókat hagyja aktívan a telefonon, még a kijelzőt is fekete-fehérre állítja az energiatakarékosság végett.

A Samsung Galaxy Alpha elsősorban kifogástalan felépítésével tűnik ki a gyártó okostelefonjai közül. Bár teljesítménye a csúcskategóriát súrolja, az Exynos chipnél ma már erősebb lapka is akad - ez ugyanakkor senkit ne riasszon el, a gyakorlatban nem lehet rá panasz. Az okostelefon gyenge pontja egyértelműen a kijelzőfelbontás: noha itt sem katasztrofális a helyzet, aki tűéles képet szeretne, valószínűleg másik eszköz után néz majd. Többeket zavarhat még a microSD-s bővíthetőség hiánya, 32 gigabájt belső tárhely azonban az esetek túlnyomó többségében elég kell hogy legyen. Az akku, bár nem kiemelkedő, az előzetes félelmek ellenére teljesen elfogadható teljesítményt nyújt.

A Galaxy Alpha már hazánkban is kapható, kártyafüggetlenül 200 ezer forintért ami korántsem mondható olcsónak, főként a 150 ezer forintos LG G3-hoz hasonló vetélytársak mellett. Bár a prémium felépítés valóban kiemeli a konkurencia készülékei közül és a hardver is jól teljesít, a gyenge pontokkal együtt ez az ár nem tűnik indokoltnak - ha azonban valaki mindenáron prémium felépítésű androidos okostelefonra vágyik, érdemes lehet elgondolkodnia a Samsung készülékén.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról