Távközlési bírságok - a telkók sötét oldala

Július 5-én kirívóan magas összegre, 60 millió forintra büntette a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) a UPC Magyarországot, mert a cég jogszerűtlenül bontott fel és kötött újra hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseket. A hivatal gyakorlatában szokatlanul szigorúnak tűnő büntetés kapcsán felmerül a kérdés, hogy valóban az elkövetett jogsértésnek megfelelő arányban büntetik-e az illetékes szervek és hatóságok a szektor szereplőit, melyek gyakran már akkor tudják, hogy jogszabálysértő módon hirdetnek termékeket, vagy változtatnak a szerződési feltételeiken, mikor még el sem kezdett ellenük vizsgálódni az NMHH vagy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH).

Damoklész kardjai

A távközlési szektor legnagyobb szereplőinek jogkövető működése felett a GVH mellett több hatóság is igyekszik őrködni, így egy vélt törvénysértést a versenyhivatal, az NMHH és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) egyaránt vizsgálhat - igaz utóbbi jellemzően az NMHH hatáskörébe rendeli az ügyeket. Fontos, hogy mind a hírközlési hatóság, mind a GVH indíthat hivatalból és bejelentésre (kérelemre) vizsgálatot, utóbbi többnyire akkor fordul elő, ha valaki úgy véli, hogy a szolgáltatója - vagy éppen a versenytársa - jogsértést követett el. A versenyfelügyeleti eljárás kérelemre vagy hivatalból indul. A kérelemre indult eljárások alapvetően az összefonódások engedélyezésére irányulnak. A fogyasztói (vagy versenytársi, civil szervezettől érkező, stb.) jelzések vagy a GVH saját észlelései alapján indult eljárások "hivatalból" indulnak.

A versenyhivatal és a hírközlési hatóság eljárásai között alapvető különbség, hogy a két szervezet más-más jogszabályi megfelelőségeket vizsgál. Míg az NMHH elsősorban a tavaly módosított, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvényben (Eht.) foglaltak betartása felett őrködik, addig a Gazdasági Versenyhivatal három törvényi megfelelőséget is vizsgál (ezek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, a gazdasági reklámtevékenységről 1997. évi LVIII. törvény (korábbi reklámtörvény, hatálytalan 2009. március 1-től), a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény és a a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény).

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A fentiekből következően jellemző, hogy míg a hírközlési hatóság elsősorban a szerződéskötésekkel, illetve a szerződések tartalmával, a szolgáltatás minőségével, a számlázással és az ügyfélszolgálati tevékenységekkel kapcsolatosan vizsgál egy-egy céget, és jogsértés esetén szankcionál, addig a GVH többnyire a jogsértő reklámtevékenységek, az erőfölénnyel való visszaélés, illetve árrögzítés (kartell) és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat egyéb formái miatt indít eljárásokat, melyek a megállapított jogsértés esetében többnyire bírság kiszabásával zárulnak.

A szankciók kiszabásánál mind a hírközlési hatóság, mind pedig a versenyhivatal több tényező figyelembe vételével jár el. Ezek közül az egyik elsődleges szempont a jogsértő magatartás által érintett előfizetők (felhasználók) köre, illetve a jogsértő magatartás gyakorlásának időbeli kiterjedtsége (két hétig, vagy fél évig tartott egy jogsértő reklámkampány), valamint a nyilvánossága (nem mindegy, hogy egy jogsértő reklámot egy kis helyi tévécsatorna sugároz csupán, vagy a legnagyobb nézettségű csatornákon is megjelenik), illetve az a cég súlyosabb szankciókra számíthat, mely a múltban már többször is elkövetett hasonló jogsértést (ismételt jogsértés). Fontos eljárásjogi különbség a két szervezet közt, hogy az NMHH különösen súlyos esetben a cégek vezető tisztségviselőire is kiszabhat bírságot. Az érintettek mindkét szervezet határozatait a bíróságon támadhatják meg.

A nagyság ára

Az ország EU-csatlakozását követő eseteket vizsgálva nem túl meglepő módon azt a következtetést lehet levonni, hogy a távközlési piac szereplői többnyire a piaci súlyuknak megfelelően lettek bírságolva, mind a bírságok számát, mind összegét tekintve. A megbírságolt távközlési szolgáltatók körében a Magyar Telekom, a UPC, a Telenor, a Vodafone Magyarország és a DIGI mellett több kisebb cég is feltűnik olykor, a kiszabott bírságok tetemes részét ugyanakkor rendszerint a "nagyok" kapják.

Erre rímel többek közt az NMHH 2012-es piacfelügyeleti beszámolója, melyben a hatóság leírja, hogy tavaly összesen 53 alkalommal szabott ki bírságot 13 szolgáltatóra - ebből 23 esetben a Magyar Telekom kapott bírságoló határozatot, 18 esetben pedig az ismételt jogsértések miatt a vezető tisztségviselőket is megbírságolták a cégnél. Azt ugyanakkor az NMHH is megjegyzi, hogy a Magyar Telekom esetében a bírsággal szankcionált jogsértések magas számát a piaci pozíció is magyarázza. A GVH ezzel szemben jóval kisebb számban, ám jellemzően sokkal nagyobb összegekre bírságolja a távközlési szektor szereplőit (lásd lenti ábrák).

^{Forrás: GVH}

A GVH listáján egyébként szintén a Magyar Telekom tartja a rekordot az Invitellel karöltve, már ami a bírságolási összeg maximumát illeti. A GVH 2010-ben és 2011-ben mindkét céget egyenként 200-200 millió forintra büntette - előbbi egy 2009-es SMS-játék félrevezető elemei miatt kapta, utóbbi pedig egy felvásárolt cég, a Hungarotel jogutódjaként "örökölte" a rekordbüntetést. A GVH szerint a Hungarotel 2002-től 2006-ig saját szolgáltatási területén visszaélt gazdasági erőfölényével - bírság kiszabására azért került sor csak 2011-ben, mert a fellebviteli bíróság új eljárás lefolytatására kötelezte a versenyhivatalt.

A megállapított jogsértések jellege a versenyhivatal esetében a legnagyobb arányban megbírságolt távközlési cégek, vagyis a mobilszolgáltatók esetében időszakosan változik. Míg egy időszakban a rendkívül népszerű SMS-játékokkal kapcsolatos jogsértések száma arányait tekintve nagy mértékben megnőtt, addig az utóbbi időszakban már inkább az összehasonlító reklámokkal kapcsolatban emel kifogást a versenyhivatal. Az NMHH-nál a kiszabott bírságok számát tekintve a hibabejelentéshez, a hibaelhárításhoz, a panaszkezeléshez, az ÁSZF-ek módosításának jogszerűségéhez, a kötbérfizetéshez, a számlázáshoz, valamint az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó jogsértések voltak inkább a meghatározóak az elmúlt időszakban.

^{Forrás: GVH}

^{Forrás: NMHH}

A hazánk EU-csatlakozása óta eltelt időszak ügyeit, illetve a bírságoló határozatokat vizsgálva a befolyt összeget tekintve összességében kijelenthető, hogy a GVH jóval keménykezűbbnek bizonyult, mint az NMHH. A versenyhivatal a 2004-től 2012-ig terjedő időszakban több mint 2,3 milliárd forintnyi bírságot szabott ki a távközlési piac szereplőire, míg az NMHH-nál (illetve jogelődjénél, az NHH-nál) ugyanebben az időszakban 916 millió forintra rúgott a piacfelügyeleti érdemi bírságok összege. A hatóság tavaly összesen 86,4 millió forintnyi bírságot szabott ki a teljes szektorra, ezt figyelembe véve a UPC Magyarország júliusi 60 milliós büntetése kirívóan nagynak tűnhet.

Aprópénz, ami nagyot csörren

Kérdéses ugyanakkor, hogy a szektor éves teljesítményéhez viszonyítva valóban lehet-e jelentős, visszatartó erejű szankciókról beszélni a GVH és az NMHH büntetései kapcsán. Bár az érintett piaci szereplők esetében nem mindegyiknél áll rendelkezésre adat, könnyen kiragadható példa a Magyar Telekomé, mely 36,8 milliárd forintos nyereséggel zárta a tavalyi évet 607 milliárd forintos árbevétel mellett. Ez azt jelenti, hogy a teljes távközlési szektor nyolc évre levetített teljes bírságolási összege (NMHH és GVH összeadva) nem éri el a Telekom tavalyi éves nyereségének a 10 százalékát, árbevételének pedig 5,2 ezrelékét. Az európai uniós versenyjogban – a hazai versenytörvény rendelkezésével megegyezően – egy cég (működjön bármilyen szektorban) különösen súlyos esetben az éves árbevételének legfeljebb tíz százalékát elérő szankcióval is számolhat (ezt az Európai Bizottság versenyjogi szerve szabja ki a jogsértést megvalósító vállalkozásokra), ám természetesen ez esetben jóval nagyobb mértékű jogsérelmekről van szó, mint ami tagállami szinten jellemzően megvalósulhat.

A magyar távközlési szektorral tehát látszólag - legalábbis összegszerűen - kesztyűs kézzel bánik mind a hatóság, mind a versenyhivatal, a kiszabott bírság mértékénél ugyanakkor sok esetben sokkal fájdalmasabb lehet a cégek számára az elszenvedett presztízsveszteség és a fokozott médiafigyelem. Más kérdés, hogy a távközlési piacon egyik, nagyobb port kavart jogsértés sem indított be olyan ügyféloldali folyamatokat, mint a tömeges elvándorlás (szolgáltatóváltás), ennek részben a magyar felhasználók alapvetően minimális szolgáltatóváltási-hajlandósága (a mobilszolgáltatóknál) lehet az oka.

A cikkben szereplő statisztikai adatok összegyűjtésében a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Gazdasági Versenyhivatal szakemberei voltak a segítségünkre. Köszönjük!

A GVH elmúlt 10 évben, az infokommunikációs szektorban lefolytatott eljárásainak adatai a http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&st=1&pg=92&m5_doc=8342&m49_act=21 linken érhetők el.