Így készült a Windows 8 érintős billentyűzete

A tabletekkel szembeni legfontosabb kritika, hogy nem alkalmasak hosszabb szöveg bevitelére, pontosan azért, mert nem rendelkeznek fizikai billentyűzettel. Ennek megfelelően a legtöbb potenciális vásárló szemében a tablet második vagy harmadik számítógépként jön számításba - ami drámaian lecsökkenti az ilyen eszközökkel megcélozható piac nagyságát. A Microsoft a fontos igény kielégítésére nagy erőforrásokat mozgósított, a cél a használhatóbb érintős billentyűzet kialakítása volt.

Három fogás

A Microsoft kutatása szerint az emberek jellemzően háromféle fogással tartanak egy tabletet, így a billentyűzetet is úgy kellett tervezni, hogy e fogások esetében megfelelő elérést nyújtson. A felhasználók jellemzően egy kézben tartják a tabletet és a másik kézzel "vadásszák" a betűket, vagy ölbe veszik-asztalra fektetik és két kézzel pögyögnek, esetleg mint nagy okostelefont, marokra fogják és két hüvelykujjal gépelnek. A kutatások nyomán feltérképezett fogásokhoz kellett megfelelő billentyűzetet gyártani, a Microsoft kísérleti laboratóriuma szerint az első két fogáshoz megfelelő a teljes méretű billentyűzet, az hüvelykujjas gépeléshez azonban egy új kiosztást kellett kitalálni.

A billentyűzet tervezésénél részletesen kielemezték, hogy a különböző méretű kézzel rendelkező felhasználók mekkora területet tudnak elérni a kijelzőn és ennek megfelelően alakították ki a "kettészakított", a két hüvelykujj körül a kijelző két szélén csoportosuló billentyűzetet. Ezen a billentyűzeten az egyes billentyűk mérete kisebb, mint a teljes változatod, de mivel az ujjak kis mozgásával is elérhetőek, így is elég pontosan eltalálhatóak. A középen található üres mezőt egyébként a tervezők speciális karakterekkel és numerikus billentyűzetekkel népesítették be, így pazarlás nincs.

Billentyűzet - billentyűk nélkül

A szoftveres billentyűzettel kapcsolatos legnagyobb kihívás az öntudatlan felhasználói bizalom megteremtése. Ha a felhasználónak folyamatosan az ujjait kell néznie, akkor az élmény messze elmarad a fizikai billentyűzet használatától, és a szövegbevitelt akadályozó tényezővé válik. Ezért kritikus fontosságú volt a Microsoft szerint, hogy a félreütéseket a szoftveres billentyűzet a lehető legintelligensebben korrigálni tudja, nem csak szavanként, hanem esetenként akár betűnként is.

A fizikai billentyűzet által nyújtott visszajelzést lehetetlen pótolni, maximum vizuális és hangalapú megerősítést lehet nyújtani, hogy a megfelelő billentyűt érzékelte a rendszer. A Windows 8 mindkettőt használni fogja, alapértelmezésben felugranak az épp lenyomott billentyűk, a rendszer pedig kattogó hangot ad ki. A rendszer viselkedése azonban testre szabható, így ha irritálónak találjuk a kattogást, le is kapcsolhatjuk majd.

Ez a fajta audiovizuális visszajelzés azonban a Microsoft szerint csak a billentyűzet megszokásánál hasznos, ha a felhasználó erre támaszkodik, akkor a gépelés sebessége sosem éri el a kívánt, megszokott szintet. A megoldás így az, ha a felhasználó egyszerűen "elengedi magát", az esetleges pontatlan leütéseket pedig a szoftveres billentyűzet hibajavító algoritmusára bízza.

Adaptív billentyűzet

A szoftveres billentyűzet ugyanis nem csak a leütés pontos koordinátáját hasonlítja össze a billentyűk térképével és egyezés alapján leütöttnek ítéli az adott billentyűt - ennél sokkal komplexebb statisztikai elveken működő rendszert implementált a Microsoft. A rendszer folyamatosan figyeli a már bevitt szöveget, ennek alapján pedig folyamatosan meghatározza a következő betű valószínűségét a belső szótár és a szavak valószínűsége alapján. Ha azt észleli, hogy egy nagy valószínűséggel következő betű helyett egy közeli, de alacsony valószínűségű betűt ütöttünk le, akkor automatikusan korrigálni fog.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A belső szótáron és a következő betű valószínűségén kívül a rendszer az egyes felhasználókhoz külön profilt is épít, vagyis a képernyőn látható billentyűzet folyamatos használattal a felhasználóhoz igazodik. Ha ugyanis nagy rendszerességgel ütjük a p helyett az o szélét, akkor a szoftver meg fogja tanulni, hogy az o billentyű adott részét egyre nagyobb súllyal vegye figyelembe mint p-ként. A komplex algoritmus így minden betű számára a képernyőn láthatónál jóval nagyobb felületet használ referenciaként, az átfedések esetén pedig a felhasználó profiljára illetve a gépelt szóra hagyatkozva dönti el, hogy éppen milyen betűt ír ki.

Milyen kiosztás?

A billentyűzetkiosztások az informatika nagy túlélői, a 70-es évek végétől gyakorlatilag változatlan formában használjuk a betűbillentyűk körül található kiegészítő billentyűket (Alt, Control, Tab, számsor, funkcióbillentyűk). A Microsoft azonban úgy találta, hogy ezek nagy része jobbára felesleges lesz egy tablet esetében, vagy a ma használt megoldásnál jobban, helytakarékosabb módon is el lehet ezeket helyezni.

Az első fontos kiindulópont az volt, hogy a tabletes billentyűzet szinte egyetlen célja a szövegbevitel. A billentyűzet egyéb funkciói (például tabbal mozgás az űrlap mezői között, gyorsbillentyűk, stb.) teljesen másodlagossá válnak az érintőkijelzőn, ahogy a kurzorgombokra sincs már szükség. Ennek eredményeképp a speciális karakterek és a számok a másodlagos billentyűre kerültek, az elsődleges billentyűzeten pedig csak a betűk és a legfontosabb kiegészítő gombok kaptak helyet.

^{E és fel - ez lesz az é betű ezután.}

Az újító kedvnek azonban a felhasználói beidegződések elég kemény gátat szabtak, az évtizedes megszokásokat még a tabletek sem rúghatják fel. Például megszokott helyén maradt a Shift vagy a Backspace, amelyek a gépelés egészen elmaradhatatlan elemeivé váltak mára, a felhasználók ösztönösen keresik és használják ezeket a gombokat. A fejlesztők úgy döntöttek, hogy a Controlt is megtartják, a kivágás, beillesztés, másolás billentyűkombinációk annyira részei a billentyűzethasználatnak (és szorosan kötődnek a szövegbevitelhez), hogy nem lehetett lehagyni. Nincs viszont Windows-gomb, Alt vagy Tab, ahogy a Caps Lock és a Delete is hiányzik.

A magyar felhasználóknak örömteli lehet, hogy a Microsoft ötletes megoldást talált az ékezetes betűk bevitelére is. Az egyes gombokat hosszan nyomva feltűnik az összes lehetséges kombináció, újabb tapintással pedig bevihető az adott karakter. Kis megszokással azonban egy gyorsabb megoldás is használható, a sima tapintás helyett a megfelelő karakter felé kell gyorsan csúsztatni az ujjat, és már meg is jelenik a kívánt ékezetes betű. Tapasztalataink szerint ez kiválóan működik, a Windows 8 Release Preview általunk is használt változata azonban csak az ékezetes betűk egy részhalmazát támogatja, nincs például hosszú ű.