Vélemény: Merre tovább, AMD?
Kedden újabb csalódást keltő negyedévről számolt be az AMD, közel 3 százalékos süllyedésbe küldve a cég papírjait a tőzsdén kívüli kereskedésben - a befektetők többet vártak a többi technológiai cég erős eredményei láttán. A vállalat látványosan egy helyben toporog, és nem halad semerre, új termékei sem a piaci részesedését, sem bevételeit, de nyereségességét sem tudják tendenciózusan emelkedő pályára állítani.
A cég részvényeinek év eleje óta tartó erős emelkedése ellenére az AMD jelenlegi piaci értéke csupán 4,7 milliárd dollár, kevesebb, mint az az 5,4 milliárd dollár, amelyet 2006-ban az ATI megszerzéséért fizetett. Az akvizíció időzítése, ára és üzleti hozama mind katasztrofálisnak bizonyult az AMD-re nézve. Bekövetkezett a legrosszabb forgatókönyv, amire a HWSW is figyelmeztetett még az akvizíció idején: a felvásárlás pénzügyi terhétől megroppant AMD képtelen volt tovább finanszírozni a házon belüli chipgyártást, és kénytelen volt eladni a félvezetőipar élvonalát képviselő drezdai bázisát.
Saját gyártás nélkül...
Ennek súlyos következményei már látszanak, és a kedvezőtlen hatásai a jövőben csak mélyülni fognak. A drezdai komplexum átvételével megalakult Globalfoundries, amely új és tapasztalatlan szereplő a szerződéses chipgyártás piacán, már nem kizárólag az AMD-re fókuszál, hanem vezetői és mérnöki erőforrásaival már gyártástechnológiákkal és ügyfelekkel is foglalkoznia kell. A gyártás kiszervezése okozta törés miatt az IBM-mel közösen kidolgozott, igencsak impresszív 32 nanométeres gyártástechnológia bevezetése az eredetileg megcélzott ütemtervhez képest fél évet csúszott, fájdalmasan alávágva az AMD versenyképességének és nyereségességének.
Ez azonban csak a kezdet. A kiszervezéssel alapjaiban törtek meg a korábban teljesen integrált házon belüli kutatás-fejlesztési, chiptervezési és gyártási folyamatok. A miniatürizáció, a chipek integráltsági szintjének fokozódásával a nagy teljesítményű, csúcstechnológiát képviselő processzorok fejlesztése és gyártása egyre komplexebb kihívás mind műszaki, mind menedzsment szempontból. Az integrált modell lehetővé teszi a chiptervezőknek, hogy naprakész információval rendelkezzenek a majd csak évek múlva elérhető, még laborokban kutatott gyártástechnológia képességeiről, valamint visszajelzést adjanak, milyen paraméterek javítására volna szükségük a félvezetőgyártástól. A félvezetőipari mérnökök tehát szorosan együttműködnek a chiptervezőkkel, aminek hatalmas értéke van, és kritikus a gyártás során előkerülő problémák gyors megértésében és megoldásában.
A gyártás önállósításával, az AMD fabless céggé alakulásával kapcsolatos problémák a grafikus processzort is integráló, Llano kódnéven ismert chip kapcsán kerültek felszínre. A Globalfoundries képtelen megfelelő kihozatalt elérni a Llano chipekkel, a cég ugyanakkor nem részletezi az okokat. Meg nem erősített hírek szerint a chipek grafikus részén rendkívül magas a selejthányad, ami valószínűleg nem teljes defekciót, hanem parametrikus problémákat jelent. Ez ésszerű feltételezés, mivel más 32 nanométeres termékeket, amelyek nem rendelkeznek grafikus résszel, megfelelően tud termelni a Globalfoundries. Mindez arra utal, hogy az AMD grafikus áramköröket tervező mérnökei és a Globalfoundries közt hiányzott a megfelelő együttműködés - az AMD emiatt nem tud elegendő Llano terméket szállítani, elesve ezzel piaci részesedéstől, bevételtől és nyereségtől.
A következő fokozatban a Globalfoundries feltehetően fel fogja adni az AMD processzorai által eddig használt nagyteljesítményű félvezetőtechnológiát is, mivel kaliforniai cég egyedül nem képes rentábilissé tenni annak fenntartását. Ennek, az IBM által fejlesztett technológiai platformnak alapvető szerepe van az AMD versenyképességében, ez tette lehetővé, hogy az AMD egyáltalán kihívója lehessen az Intelnek. A cégnek azonban a jövőben be kell tagozódnia az iparági mainstreambe, ugyanazokat bérgyártói kapacitásokat és technológiákat használhatja majd, mint bárki más. Ezek a technológiák azonban már nem optimalizáltak a cég termékeire, céljuk a közös nevező megtalálása több tucat ügyfél igényei alapján, miközben a bérgyártók figyelme és mérnöki erőforrásai is megosztottak több tucatnyi ügyfél közt. Az AMD gyártástechnológiai lépéshátránya így csak fokozódni fog a jövőben az Intellel szemben, ami 2014-re végképp pusztítóvá válik - akkora szakadékot sem grafikus technológiával, sem hibrid feldolgozással, sem árazással nem lehet majd hatékonyan áthidalni.
Az ARM közbelép
Az AMD számára mindig biztosított volt egy szelet a PC-piacból még a legnehezebb időkben is, ugyanis olyan szintekre ment le árazásban, ahova az Intel profitmaximalizáló gépezete már nem ért el. Az Intel PC-processzorok átlagos eladási ára tipikusan 100 dollár feletti, míg az AMD hajlandó 50-60 dollárért is hasonló teljesítményt kínálni - a negyedéves profitcélokban gondolkodó Intel számára egyszerűen nem éri meg az AMD teljes kiszorítása. Ehhez a gazdaságossági fékhez társult még egy jogi is, az AMD ugyanis az Intel alibije a még súlyosabb trösztellenes eljárások ellen. Az Egyesült Államok szabályozása lehetővé tenné akár még a cég feldarabolását is, ha az AMD tönkremenne.
Ezek a fékek azonban meggyengülni látszanak, és akár teljesen el is tűnhetnek, ami azt jelentené, hogy az AMD-nek a korábbiaknál sokkal gyengébb pozícióból jóval erősebb kompetitív nyomással kellene majd szembenéznie. Az AMD alibi pozícióját ugyanis villámgyorsan megszüntetheti az ARM chiptervező cégek előrenyomulása, amellyel az okostelefonok világából kilépve deklaráltan a PC-k és szerverek felé vették az irányt. A HWSW hasábjain is bemutattuk például az NVIDIA Tegra 3 chipjével szerelt ASUS hibrid tablet-notebookot, amely jól mutatja az ARM-világban rejlő potenciált, és szót ejtettünk a szerverek piacára készülő ARM-os cégekről is.
Márpedig az ARM előretörése egyszerre három következménnyel is járna az AMD-re nézve: rendkívül agresszív versenytársakat kapna az olcsó notebookok terén; az Intel szintén teljes erővel megindulna az olcsó ultramobil eszközök és notebookok felé hogy feltartóztassa az ARM-ot és pufferzónát építsen ki, ami minden korábban látottnál agresszívabb és alacsonyabb árazást jelentene; végezetül megszűnne az AMD minden megkülönböztetett versenyjogi jelentősége. Ha az AMD számára eddig is nehézségeket okozott az Intellel való versengés, csak találgatni lehet, hogyan állja majd a sarat egy elszabadult x86-ARM háborúban, az Intel mellett immár akár fél tucat további versenytárssal, köztük a Samsunggal, NVIDIA-val és az AMD/ATI egykori mobilos GPU-tervező kompetenciáját alkalmazó Qualcommal szemben.
Az AMD számára továbbra is differenciáló tényező a grafikus technológiája, valamint az erős GPU és x86 kombinációja, amire senki más nem képes. Ismereteink szerint kliensoldalon ez a stratégiai csapásirány az AMD számára: vizuális teljesítménnyel, valamint a szintén a grafikus magra alapozva hibrid x86-GPU végrehajtással előnyre szert tenni. Az azonban semmiféleképpen nem bíztató, hogy a jelek szerint a Llano és a Bobcat, amelyek ennek a koncepciónak az első generációs megvalósításai, nem hordoznak átütő erőt: nyomott eladási árak, portfólión belüli kannibalizáció, limitált piaci hatás jellemzi mindkét terméket, amelyek technológiai újszerűségük ellenére sem zavartak sok vizet. Nem triviális, hogy ha a hibrid programozási modellt támogató szoftverek általánossá is válnak, mennyi előnyt lesznek az AMD platformja számára biztosítani energiahatékonyság és teljesítmény terén, és vajon ellensúlyozni tudják-e az Intel növekvő félvezetőgyártás-technológiai fölényét.
Cloud- és hosztingszolgáltatók húzhatják ki a szerverrészleget a pácból
Bár beszélhetnénk az okostelefonok és tabletek piacáról, jelenleg valójában nincs miről beszélni: az AMD itt sem fog még évekig megfelelő termékkel rendelkezni, ha ugyan elkezdte a fejlesztéseket. A mobil eszközök rohamos térnyerése azonban keresletet generál az adatközpontok oldalán is, hiszen az online tartalmak és kommunikáció kiszolgálásához szerverekre, tárolókra, hálózati berendezésekre van szükség. Becslések szerint minden eladott 500 okostelefonra és tabletre jut egy újabb szerver telepítése. Tekintve, hogy évente több százmilliósra rúg már most is ez a piac, és rohamosan bővül, hatalmas addicionális adatközponti igényekről beszélünk.
Igaz, hogy a kliensoldali számítástechnikán áll vagy bukik, hogy az AMD jelenlegi formájában fennmarad-e 5 év múlva is, a cég nem adta fel teljesen a szerverpiacot sem. Az AMD gyakorlatilag teljesen marginalizálódott a szerverprocesszorok terén az elmúlt években, részesedése minden létező piackutatási adat szerint egyértelműen 5 százalék alatti az eladási darabszámokat tekintve az x86 szegmensben. Az AMD már belátta, és zárt ajtók mögött kertelés nélkül el is ismeri, hogy a hajó számára teljesen elúszott: képtelen erőből, szemtől szemben megmérkőzni az Intellel.
A cég ezért lényegében feladta a szoftvergazdálkodási és üzleti okokból a legnagyobb nyereséget hozó, üzleti alkalmazásokat futtató vállalati szerverek szegmensét, ahol az Intel totális dominanciát épített ki az esetenként másfél-háromszoros magonkénti teljesítményével. Tapogatózásban az AMD érzékelhetően a hoszting és cloud installációk felé fordul, mivel számukra az IT maga jelenti az üzletet, ezért az IT-infrastruktúrájuk optimalizáltságán, költséghatékonyságán múlik versenyképességük és nyereségességük. A teljesen automatizált IT-szolgáltatásokat nyújtó cloudok növekvő terepet nyújtanak az AMD számára a testre szabott megoldások biztosításában.
Az AMD az elmúlt időszakban annak lehetőségét vizsgálta aktívan, hogyan tudná elmélyíteni kapcsolatát a nagy webes szolgáltatókkal (pl. Facebook), és hogyan tudná tapasztalatait továbbértékesíthető megoldáscsomagokba sűríteni. Ezek a hiperméretű cloudszolgáltatók egyenként szerverek tíz- és százezreit üzemeltetik, vagyis rendkívüli fontos számukra, hogy az általuk futtatott szoftvereket a legalacsonyabb energiaköltséggel, sokszor minél kisebb helyen és rendkívül hatékony menedzsmenttel szolgálják ki. Ez az AMD számára lehetőséget teremt hogy testre szabott megoldást kínáljon, az adott környezetbe optimalizált processzorokkal (órajel, aktív magszám, memóriacsatornák, stb. egyedi kombinációja), alaplapokkal, firmware-rel, hűtéssel álljon elő.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Ezzel egyrészt sikeresen versenyezhetne a tömegigényekre koncentráló, modelljeit és árazását az üzleti szerverekre igazító Intellel a szerverpiac eme szegmensében, másrészt az így begyűjtött tapasztalatokat és kidolgozott egyedi megoldásokat később a kisebb hoszting- és cloudszolgáltatóknak is felkínálhatja majd kész termékként. A kulcs nem az egyes technológiai komponensekben rejlik, hanem azok megfelelő kombinációjában, integrációjában, valamint az elért gazdaságossági előnyök számszerűsített bemutatásában, becsült megtérülési mutatókkal.
A webhoszting cégek számára jelentős licenc- és menedzsment-költséggel jár a virtualizációs réteg, miközben léteznek olyan firmware-szintű, távmenedzselhető megoldások, amelyekkel egyszerűen logikailag particionálni lehet az x86-os szervereket is, hasonlóan a UNIX-os társaikhoz. Ezzel az AMD a hosztingpiac mini- és mikroszervereket használó részét is képes volna megcélozni, hiszen 1:32 vagy magasabb konszolidációs arányt is elérhet egy kétfoglalatos Opteron konfigurációval (ami 32 fizető kisvállalati ügyfelet jelent) a teljes értékű virtualizáció költségei, komplexitása és kockázatai nélkül, miközben hasonlóan izolált és jól garantálható szolgáltatási szinteket kínáló környezeteket tud kialakítani.
Hasonló követelményeket határoznak meg egyes hiperméretű HPC-installációk is, amelyeket szintén megcélozhat az AMD ezzel a megközelítéssel, ugyanakkor a kifejezetten teljesítménykritikus mérnöki-tudományos vagy üzleti elemző klaszterek terén az Intel és az NVIDIA mellett már nehéz lesz levegőhöz jutnia. Az Intel a napokban jelentette be, hogy felvásárolja a QLogic Infiniband üzletrészét, ami kétségtelenné teszi, hogy a jövőben platformszinten kívánja integrálni az interfészt, várhatóan a Larrabee (Knights) fejlesztési ágat is erősítve. Eközben az NVIDIA évekre rúgó előnyt élvez a grafikus processzorok szuperszámítógépes felhasználásában, amihez rendelkezik a megfelelő a szoftvereszközökkel és architektúrával is - ami nem mondható el az AMD-ről.
Jó lenne nem lemaradni
Az IT-szolgáltatók és dotkom-cégek nagyütemű infrastrukturális beruházásai évi több millió szerverprocesszort szívnak fel a közeljövőben, ami az AMD méretéhez képest egy hatalmas, és jó megtérüléssel kecsegtető befektetésre teremt lehetőséget, hogy a cég kiépítse tanácsadási és egyedi igényeket is kiszolgáló integrátor és megoldásszállítói képességét. Hogy a vállalat mit lép erre a lehetőségre, egyelőre nem teljesen világos, csak remélhetjük, hogy az AMD nem marad le ismét egy új piaci lehetőségről.
A cég február másodikán, jövő héten tartja éves elemzői konferenciáját, ahol a várakozások szerint az új vezető, Rory Read a nyilvánosság elé lép stratégiájával.