Nukleáris opció: szabadalmi perek a mobiliparban
A szabadalmi perek nem idegenek a számítástechnika világától, a mobiltelefonos boom kapcsán azonban minden eddiginél komolyabb jogi háború robbant ki. A hardveres és szoftveres síkon is zajló csata visszafogja az innovációt és ellehetetleníti az új belépőket.
Érdekes jelenség a mobiltelefoné: néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a piac éretté vált, a fejlett piacokon beállt a mobilpenetráció és kialakultak a stabil felhasználási modellek is. Az okostelefonok ugyan részét képezték a piacnak, de csak a sokat utazó üzletemberek és geekek számára voltak érdekesek. Néhány éve azonban beindult a mobiltelefonok második hulláma, ma pedig már mindenki okostelefont akar - a látványos feltámadás mögött pedig elsősorban két, a piacon kívülről érkező cég, az Apple és a Google áll.
A két, mobiltelefonok tekintetében teljesen újonc cég felépített egy-egy olyan ökoszisztémát, amellyel a piaci régi motorosai nem tudtak versenyezni. A piacról fokozatosan kiszoruló, régi gyártók természetesen veszélyeztetve érzik magukat, nem véletlenül: elegendő a Blackberry-ket gyártó RIM, vagy a Nokia részvényárfolyamára pillantani. A fogyasztók döntöttek, a már bemutatásukkor elavult telefonokkal operáló régi szereplőknek menniük (vagy megújulniuk) kell. Az évtizedek óta telefonokat gyártó cégek azonban rendelkeznek egy olyan előnnyel, amellyel az újonnan belépők nem: az évek során hatalmas szabadalmi portfóliót építettek fel. Ez, mint a bármikor bevethető nukleáris arzenál, elsősorban kölcsönös elrettentésre szolgált a "régi időkben": amennyiben az egyik szereplő pert indít, a másik viszontkeresettel válaszol, az egész folyamatból pedig csak az ügyvédek nyernek, a kölcsönös károkozás és döntetlen garantált.
A nukleáris analógia adja magát: a többezer szabadalmat tartalmazó portfóliók igazából védekezésre szolgálnak, támadni nem érdemes velük. Az évtized közepére a portfólióépítés oda jutott, hogy gyakorlatilag a mobiltelefonok minden létező és elképzelhető aspektusát, funkcióját, kialakítását, szoftveres megoldását levédette már valaki - az esetek jórészében pedig egyszerre többen is. A szabadalmak sajátos nyelvezete ugyanis annyira tág értelmezéseket is megenged, amire még az azt benyújtók sem mindig gondoltak eredetileg.
A logika az amerikai szabadalmi rendszer alapvető hibáját illusztrálja: a gyártók azért jegyeztek be szabadalmakat, hogy az esetleges perek ellen védekezzenek. Senkinek esze ágában sem volt sem jogdíjat fizetni, sem arra törekedni, hogy elkerüljék a szabadalmak megsértését - a nyers erő (amelyet a szabadalmak száma és relevanciája adott) mindenek felett állt.
Felbolydult méhkas
Az elfajult rendszer hibái azonban az egyszeri szemlélő előtt eddig láthatatlanok voltak, az óriáscégek ugyanis egymás sakkban tartása miatt nem pereskedtek gyakran. A két új, nagy piaci belépővel (és a farvizükön érkező kisebbekkel, mint a HTC) azonban felborult az eddigi logika. Hirtelen jelentős piacvesztést szenvedtek el a régi motorosok (Nokia, Motorola), miközben az újak látványosan szárnyaltak. Az innovatív, új okostelefonok új fogyasztókat találtak, miközben a korábbi szereplők fokozatos hanyatlásnak indultak. A krízishelyzetben előkerült tehát a "nukleáris opció": az új szereplők nem rendelkeznek szabadalomportfólióval, szabadon perelhetőek tehát, anélkül, hogy visszaperelhetnének.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A szabadalmi szempontból érett piacra érkezve tehát az Apple és a Google (illetve az androidos partnerek) kiváló céltáblát jelentettek a piacon már jelen lévők számára. A perek nem is várattak sokat magukra, ahogy a hurok kezdett szorulni a nagy gyártók nyakán, úgy érkeztek a hírek az újabb és újabb jogi keresetek beérkezéséről. ma már gyakorlatilag a teljes mobilpiacon szabadalmi háború dúl, számos párhuzamos per zajlik a Nokia, Google, Apple, RIM, Motorola, HTC és Samsung között, a Google-t pedig a Linuxszal és Javával kapcsolatos szabadalmak miatt is többen perelik.
Nukleáris tél
A perek kimenetele felől ne legyen kétségünk: bár a rendszer alapvetőek kiszámíthatatlan és túlbonyolított, a vesztesek gyakorlatilag minden esetben az újonnan érkezők lesznek, egész egyszerűen a mobil technológiákkal kapcsolatos szabadalmi portfólió hiányában. Nem véletlenül érkeznek a hírek a kiegyezésekről is: a HTC beadta a derekát a Microsoftnak, és jogdíjat fizet minden egyes eladott androidos telefon után - ez a pénz pedig perverz módon a Windows Phone és közvetve a Nokia fejlődését finanszírozza. Ugyanez lett a vége a Nokia-Apple pernek is, az almás cég minden iPhone után bizonyos összeget fizet a finneknek a szabadalmakért cserébe. A Nokia és a Microsoft pedig itt nem áll le, a sorban hamarosan következik az összes többi androidos gyártó is.
A Google súlyos összeget, 900 millió dollárt ajánlott a csődbe ment Nortel szabadalmi portfóliójáért, és azt minden valószínűséggel partnerei rendelkezésére bocsátja. A Nortel szabadalmai azonban alkalmatlanok a Microsoft elleni védekezésre, a redmondiak ugyanis még 2006-ban keresztlicencelési megállapodást kötöttek, amelynek keretében a több mint 6000 szabadalom használatához örökös jogot szereztek. Az Android ráadásul komoly bajban van a nem-mobilos szabadalmak miatt is: az Oracle több milliárd dollárt követel a Javához kapcsolódó szellemi tulajdon kapcsán, a Bedrock Computing pedig a Linux-kernel kapcsán nyert pert a Google ellen a napokban.
Innováció?
A szabadalmi rendszer célja elméletileg az innováció elősegítése azáltal, hogy az elsőnek érkezőknek bizonyos ideiglenes védelmet kínál, egy technológiát kidolgozó és szabadalmaztató személy vagy szervezet kizárólagos jogot kap ötleteik kiaknázására. Valójában azonban a rendszer súlyosan visszafogja a fejlődést és komoly erőforrásokat von el a valóban fontos és értékes munkától. A szabadalmi őrület minden gyorsan fejlődő ágazat jellemzőjévé vált, nem csak a mobilkommunikációt sújtja - a genetikai állomány mintegy 20 százalékát már szabadalom védi az Egyesült Államokban, az arány pedig gyorsan növekszik. A már levédetett génekkel kapcsolatos bármilyen kutatáshoz formális engedélyre van szükség, amiért a birtokló cégek természetesen komoly pénzeket kérnek. A helyzet ugyanilyen abszurd amúgy a gyógyszeripar egész területén, ahol a hatóanyagok lejáró szabadalma helyett a gyártók más, például az adott gyógyszer előállítási eljárásait szabadalmaztatják, gyakorlatilag végtelenítve a védettséget.
A szabadalmi rendszer reformja egyelőre nincs napirenden, a jelenlegi helyzetből profitálók lobbija jelentősen erősebb, mint azoké, akik szenvednek miatta. Ugyan a Google jelentős pénzt költ a reformlobbira, a nagy cégek között ezzel teljesen egyedül van. Ez nem is csoda, a nagyvállalatok sok-sok milliárd dollárt fektettek szabadalmi arzenáljukba, nem várható el tőlük, hogy önként lemondjanak erről az értékről. Bár az amerikai szabadalmak csak az Egyesült Államok területén érvényesek, minden olyan termék, amelyet ott is árulnak, meg kell feleljen a szabadalmi előírásoknak is. Egy magyarországi cég ugyan megteheti, hogy emiatt nem teszi elérhetővé termékeit a tengerentúlon, ez a megoldás a mobilgyártók számára már csak a piac mérete miatt sem működhet.