:

Szerző: Bizó Dániel

2009. augusztus 4. 17:13

Kipróbáltuk: lenyűgözően gyors az új Intel SSD

Az Intel nemrég jelentette be, hogy drasztikusan csökkenti SSD-inek árát, aminek eredményeképpen a megfizethető kategóriába kerültek a vállalat villámgyors meghajtói. Érdemes megfontolni.

Mikor nagyjából két évvel ezelőtt Joseph Schutzcal, az Intel processzortechnológiai kutatásokért felelős alelnökével beszélgettünk, meggyőződéssel állította, hogy a négymagos processzorok újra élvezetessé teszik a számítástechnikát. Ez nem történt meg, van viszont valami, amely tényleg minőségi ugrást eredményez a felhasználói élményben: a villámgyors SSD-k, mint amilyen az Intel X25-M is.

Saját tapasztalatai és felhasználási szokásai alapján Schutznak minden bizonnyal igaza volt, legtöbbünknek azonban azóta sincs négymagos processzora, amit csak részben magyarázhat az ár. Valójában nincs sok haszna a további két magnak, észre se vennénk, hogy négymagos processzor van a gépünkben, hacsak nem használunk többszálúsított, vagy párhuzamosan futó teljesítményigényes szoftvereket - ahogyan a legtöbben nem tesszük. A gyorsabb háttértárnak azonban sok haszna van, főleg, ha a gyorsabb itt többszörös, bizonyos esetekben egy nagyságrenddel nagyobb sebességet takar.

A NAND flash memóriachipekre épülő SSD-kben valójában nem sok újdonság van, a memóriatechnológiát mintegy két évtizeddel ezelőtt fejlesztette ki a Toshiba, és rendszermeghajtóként történő alkalmazása is megindult évekkel ezelőtt beágyazott, katonai és ipari területeken. Ami a NAND flash-re épülő SSD-ket relevánssá és érdekessé teszi a PC-piac számára, az az, hogy teljesítményük meredeken emelkedett az elmúlt években, egyre inkább lehagyva a merevlemezekét, miközben az egységnyi kapacitás ára is meredeken csökken, átlagosan megfeleződött évente az elmúlt évtizedben.

Úgy tűnik, hogy az SSD-k mostanra érték el azt a szintet, mikor már valóban alternatívát kínálhatnak a merevlemezekre, ugyanis elfogadható áron kínálnak megfelelő kapacitást, miközben teljesítményük felülmúlja a merevlemezekét. Ahogyan arról a HWSW is beszámolt, az Intel két hete jelentette be, hogy 50-60 százalékkal csökkenti X25-M SSD-inek árait. Az árcsökkentést az teszi lehetővé, hogy már 34 nanométeres NAND flash chipekkel szereli a meghajtókat, melyeket jóval olcsóbb előállítani, mint a korábbi 50 nanométeres lapkákat. Az új X25-M meghajtók 80 és 160 gigabájtos változatokban hozzáférhetőek, ami azt jelenti, hogy előbbi 50, míg utóbb 100 ezer forint alá kerülhet, amikor felbukkan majd a boltokban. Hamarosan hasonló mértékű árcsökkentési hullám indulhat be a márkás, magas teljesítményű SSD-k terén, mivel a Samsung Electronics, és hamarosan a Toshiba is 30 nanométeres chipekkel látja el a piacot.

Az új X25-M

A HWSW-nél járt 160 gigabájtos új X25-M az Intel PC-be szánt SSD-inek legje, és eséllyel pályázik a leggyorsabb notebook SSD címére is - a 80 gigabájtos írási műveleti sebességben némileg lassabb. A szabványos 2,5 hüvelykes formátumú, 3 Gb/s SATA csatolófelülettel rendelkező meghajtó tömege 82 gramm a mérlegünk alapján. A specifikációs adatlap szerint a meghajtó 250 MB/s szekvenciális olvasási, és 70 MB/s szekvenciális írási sebességre képes, amit az MLC, egészen pontosan kétbites cellaszervezésű chipek 10 csatornás szervezésével ér el. Látható, hogy az Intel az olvasási sebességre koncentrál, hiszen ez dominálja a PC-felhasználást, az írási sebességet elegendő a merevlemezekkel versenyképes szintre hozni - írásintenzív területre az X25-E modellek 170 MB/s szekvenciális írási sebességet kínálnak. A meghajtó olvasási késleltetése 0,065 milliszekundum, az írási 0,085. Referenciaként egy Western Digital Scorpio Blue WD3200BEVT, 5400-as mobil merevlemezt vettünk, mely egyébként 100 grammot nyom, vagyis senki sem a tömeg alapján fog dönteni.

\"\"

Ezen a ponton mérésekből kinyert számadatok áradata következhetne, hogy aztán konklúziót mondhassunk a nyilvánvalóról: az X25-M villámgyors. A merevlemezekhez viszonyított sebességkülönbség nem az élettelen számokban mutatkozik meg leginkább, hanem abban, amilyen érzetet nyújt. Ez az az érzet, mely meg fog győzni minket (vagy éppen nem fog), hogy megfizetjük-e a merevlemezhez képest továbbra is jelentős, de egyre kisebb felárat.

Márpedig az X25-M mindenféle mérés nélkül is látványosan gyorsabbá teszi a notebookot, a Microsoft Office alkalmazása pillanatok, nagyjából egy másodperc alatt elindulnak, ugyanennyi ideig tart egy 160 megabájtos PDF megnyitása is, de még a hírhedten nehézkes OpenOffice.org 3.1 is mindössze 4-5 másodpercen belül áll fel hidegindítással - mintha minden a memóriában volna. Ugyanígy meggyőző, mikor nagyméretű fájlokról készítünk másolatot, egy 700 megabájtos filmről nagyjából 9-10 másodperc alatt jön létre el egy újabb kópia az SSD-n, de még egy 1,5 gigabájtos zip is duplikálható 22 másodpercen belül - a Scorpio ennél jóval, tipikusan másfél-kétszer lassabbnak bizonyult. Az X25-M nem tesz mást, minthogy lecsökkenti azokat a töredékidőket, melyek felőrlik a napjainkat, és az idegeinket.

Szintetikus tesztek

A HD Tune Pro és Lavalys Everest mérései szerint az X25-M hozza a papírformát, lineáris olvasással a meghajtó elérte a 259,8 MB/s sebességet egy friss telepítésű Windows 7 RC-n. A HD Tune Pro által kimért írási sebesség felül is múlja a specifikációkat, ebben a tesztben 96 MB/s sebességet mértünk. Összevetésképpen a Scorpio lineáris olvasáskor 64,6 MB/s csúcssebességet ért el a lemez elején, vagyis külső szélén, a közepénél 54 MB/s körül teljesített, és 33 MB/s-re lassult a belső részen (Everest) - ilyen jelenség értelemszerűen nincs az SSD-k esetében. Hasonló konklúzióra jutott a HD Tune Pro tesztje is, melynél a legjobb összevethetőség kedvéért 64k blokkmérettel dolgoztunk.

Fontos tudnunk, hogy az SSD-k kifejezetten érzékenyek a blokkméretre, olvasáskor tipikusan 128 kilobájttól tudják kifutni magukat, míg a merevlemezek működési optimuma jellemzően 64 kilobájtnál található. A rendszermeghajtóként történő használatot jobban jellemzik a véletlenszerű olvasási műveletek, ahogyan az operációs rendszer és alkalmazások más és más, egymástól \"távol eső\", független adatokhoz akarnak hozzáférni, sokszor egymással versengve az erőforrásért - az X25-M igazán csak itt veri el a WD merevlemezét.

\"\"

Az Everest tesztcsomagján belül véletlenszerű olvasási teljesítményben az SSD kis blokkméretnél háromszoros, majd nagyobb, 256 kilobájtos és ennél nagyobb blokkokkal ötszörös teljesítményt nyújtott a merevlemezhez képest, ez az a sebességkülönbség, ami alkalmazásszinten is érződik. A X25-M valamiért a szoftverek szerint nem rendelkezik pufferrel (elsőre el is hittük), mikor papíron 32 megabájtja van. A kisméretű adatokkal végzett sebességteszteléséket ezek a pufferek megzavarják, amiket a tesztprogramok igyekeznek ellehetetleníteni azáltal, hogy megakadályozzák a cache-elést, tapasztalataink szerint csak több-kevesebb sikerrel.

\"\"

A meghajtók I/O műveleti sebességéről (IOPS) készített ábra nem sikerült olyan beszédesre, mint amilyenek a számok, hiszen úgy tűnik, mintha az SSD előnye eltűnne nagyobb adatcsomagok (kilobájt) kiolvasása esetén. Ez azonban nincs így, a grafikon jobb oldalán látható, aprónak tűnő különbségek egy nagyságrendbeli eltérést mutatnak valójában, az X25-M 1 megabájtos műveletekből is tízszer többet végez el, mint a Scorpio. A 64 kilobájtos átviteleknél (egy Windows telepítésen akár több tízezer 64 kilobájtos vagy kisebb fájl található, melyeket  időről időre be kell olvasni) a különbség már döbbenetes, a HD Tune Pro másodpercenként több mint 3 ezer ilyen olvasást tudott kisajtolni az SSD-ből, míg az 5400-as fordulatú merevlemeznek 55 (darab) sikerült - véletlen egybeesésként az SSD 55-ször gyorsabb.

Ezt a különbséget igyekeztünk máshogyan szemléltetni a következő ábrával, mely átviteli sebességre átszámítva mutatja a véletlenszerű olvasási műveleti teljesítményt. Igaz, ez az ábra az alacsony adatmennyiségnél csalja el az egyébként két nagyságrendbeli, pontosan 250-szeres különbséget - ez több mint 14 ezer olvasási IOPS-ot, vagyis másodpercenként műveletet takar. Ki kell még térnünk a teljes adathozzáférési időkre, melyek az SSD esetében 0,07 és 3,9 milliszekundum közt szórtak az átvitel mennyiségétől függően, és átlagosan 2,1 milliszekundumot tettek ki. Ezek az értékek a WD merevlemezénél rendre 17-38, és 28 milliszekundum, vagyis az SSD tíz-százszor gyorsabban fér hozzá az adatokhoz.

\"\"

Konklúzió

Ezzel nagyjából a végére értünk annak, amit az Intel X25-M SSD-ről, és általában a magas minőségű, márkás SSD-kről teljesítmény szempontjából tudni kell. Az új X25-M modellek egyelőre nem érkeztek meg a boltokba, és még néhány hetet biztosan várnunk kell: az Intel ugyanis felfüggesztette a szállításokat. Egy csúnya hiba folytán a meghajtók működésképtelenné válnak, ha BIOS-ból jelszót állítottunk be hozzájuk, és azt kikapcsoljuk vagy meg akarjuk változtatni. A javított firmware-t már teszteli az Intel, és várhatóan két héten belül validálni tudja, így augusztus végére ismét megindulhat az SSD-k értékesítése.

Az SSD-k egyéb előnyeiről sokszor sok helyen szó esett: felhasználástól függően 0,5-2 wattal kevesebbet fogyasztanak, vagyis hosszabb akkumulátoros üzemidőt eredményeznek, mechanikus mozgó alkatrész hiányában kevésbé hajlamosak a meghibásodásra erő, mágneses tér behatására vagy fáradásból kifolyólag, zajtalanok, nem bocsátanak ki vibrációt sem. Az SSD-k jelentőségét jelzi, egyúttal hasznosságukat fokozza, hogy a Windows 7 már kifejezetten támogatni fogja az SSD-ket, pontosabban a megfelelő firmware-rel felkészített példányokat. Az eltérések közé tartozik a fájlrendszer folyamatos töredezettségmentesítő algoritmusának kikapcsolása, és az új Windows segíti a NAND cellák írásnál fellépő fáradást kiegyenlítő mechanizmust is (wear leveling) - ez egy külön cikk témája lesz. Sokan szkeptikusak az SSD-k megbízhatóságával kapcsolatban, ezek a hangok valószínűleg viszonylag gyorsan elnémulnak, ahogyan egyre több éles tapasztalatra tesznek szert a felhasználók. Az Intel szerint átlagosan 1,2 millió óra telik el két meghibásodás közt, és legalább 50 ezer ki-be kapcsolási ciklust elviselnek meghajtói, valamint minimum 5 évnyi használatra tervezte azokat.

Az Intel a Windows 7 megjelenésére ígéri azt a firmware-t, mely képessé teszi a Windows 7-tel történő együttműködésre. Tekintve, hogy az RC alapján az új Windows egy valóban jól sikerült operációs rendszer benyomását kelti, a duó együtt valóban adhat némi lökést a PC-használatnak, és talán ismét élvezetesebbé teheti a számítógép használatát - mielőtt újból idegesítővé válna. Bár sem a jó SSD-k, sem pedig a Windows 7 nem lesz olcsó, további évekkel tolhatják ki sok notebook életciklusát, miközben fokozzák a produktivitást, mivel rengeteg elvesztegetett töredékidőt számolnak fel - így akár szigorúan költségoldalról szemlélve is megérhetik a pénzüket. Különösen igaz ez, amennyiben 1,8 hüvelykes merevlemezzel szerelt notebookról van szó, ahol még érzékelhetőbb a változás. Úgy látszik, az SSD-k fejlődési sebessége, és egyre olcsóbbá válása mellett akár már jövőre, de két éven belül feltétlenül megtörténhet az áttörés, és megindulhat az SSD-k valóban tömeges terjedése.

Május végén ismét 3 alkalommal jelentkezünk, lesz CI/CD, Flutter, és one-man-show is, ahol alaposan bemutatkozik a Tekton, a K8s natív pipeline.

:
a címlapról