A kínainál is aggasztóbb helyzetben az orosz chipgyártás
Múlt héten Nagy-Britannia újabb, saját szankciós csomagja részeként 63 orosz entitást tett tiltólistára, így azok a jövőben semmilyen módon nem üzletelhetnek brit cégekkel. Az intézkedés szempillantás alatt romba döntheti az orosz chipgyártás összes ambícióját.
A két legnagyobb orosz chipgyártó, a Baikal Electronics és az MCST (Moscow Center of SPARC Technologies) is felkerült a brit kormány szerdától hatályos szankciós csomagja által érintett 63 orosz entitás listájára, ezzel az eddig sem éppen a világ élvonalába tartozó orosz chipgyártásnak gyakorlatilag végleg befellegzett.
Nagy-Britannia jóllehet önmaga nem chipgyártó nagyhatalom, a processzorarchitektúrákat fejlesztő és azokat világ legkülönfélébb tervező- és gyártócégeinek licencelő, brit központú Arm Ltd. révén mégis jelentős szerepet tölt be az értékláncban.
A brit kormány múlt heti döntésének köszönhetően a két fent említett orosz chipgyártó a jövőben nem juthat hozzá ARM licencekhez, ezzel gyakorlatilag teljesen elvágva a helyi szereplőket attól a lehetőségtől, hogy a honi piacot olyan, saját megoldásokkal lássák el, melyek az országot kereskedelmi embargóval sújtó AMD és Intel termékeinek helyére léphetnek.
Hyperscaler vagy hazai felhő? Lehet, hogy nem kell választani! Egy jól felépített hibrid vagy multicloud modellben a különböző felhők nem versenytársai, hanem kiegészítői egymásnak.
Nem mintha ennek rövid- vagy középtávon bármi realitása lenne, függetlenül a brit intézkedésektől. A legtöbb Baikal és MCST processzor a TSMC vagy a Samsung régebbi, 28, jobb esetben 16 nanométeres gyártástechnológiájával készül, teljesítményük pedig még az orosz partnerek szerint is messze elmarad az iparági átlagtól. Ettől függetlenül az orosz IT-gazdaság egyes szereplői számára ezek a chipek jelenthetik az egyetlen menekülőutat a nyugat beszállítók távozását követően bármilyen, hardveralapú fejlesztés irányába.
Oroszországnak a fentiek kapcsán egy sokkal nagyobb fejtörést okozó problémát is meg kell oldania, ami egyelőre még az összehasonlíthatatlanul több erőforrással gazdálkodó Kínának is komoly kihívást jelent. A processzorgyártók ugyanis alapvetően két típusú licencet kaphatnak az ARM-tól, az egyik a chipek tervezéséhez, a másik azok adott gyártástechnológiával történő gyártásához szükségesek. A nagy bérgyártók ugyanakkor a licencek hiányában nem fognak termelni az orosz megrendelőknek, ezért más lehetőség nem lévén Oroszországnak a chipgyártást is házon belülre kellene hoznia.
Ez azonban jelenleg gyakorlatilag megvalósíthatatlannak tűnik, az orosz gyárak ugyanis legjobb esetben is csupán 90 nanométeres gyártástechnológiával képesek a megbízható tömegtermelésre, ami nagyjából 2005-2006 -os szintnek felel meg a chipgyártás (akkori) élvonalában.
Bár az orosz kormány erre a célra azonnali, 3,19 ezer milliárd rubeles (kb. 38,2 milliárd dolláros) támogatási keretet különített el, a gyártókomplexumok felépítése hosszú évekbe telik, a gyárak pedig becslések szerint a legjobb esetben is csak 2030-ra kezdhetik meg a tömegtermelést a 28 nanométeres gyártósoraikon.