Szerző: Koi Tamás

2020. január 27. 11:50

GVH: kemény szankciókra számíthatnak, akik visszaélnek a bizalommal

A Gazdasági Versenyhivatal 2019-ben egyik rekordbüntetést szabta ki a másik után a távközlési és IT-cégekre. Most telt be a pohár, vagy más megfontolások állnak a háttérben? Erről és néhány piaci aktualitásról beszélgettünk a hivatal szóvivőjével.

Összesen több mint négymilliárd forintra bírságolt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) tavaly év végén három, az informatikai és telekommunikációs szektorban működő vállalkozást, sorrendben a Facebook írországi leányvállalatát, a Vodafone Magyarországot, valamint a Telenor Magyarországot. A három cég egyaránt a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amit az adott esetekben rekord mértékű büntetésekkel szankcionált a hatóság. A szervezet szokatlanul szigorú bírságolási gyakorlatáról, valamint néhány aktualitásról beszélgettünk dr. Kollár Kingával, a GVH sajtószóvivőjével.

HWSW: Tavaly decemberben különösen aktív volt a Gazdasági Versenyhivatal, már ami a bírságok kiszabásával járó határozatok megjelenését illeti. Jelentős változás tapasztalható viszont az eddigiekhez képest a büntetési tételekben: eddig soha nem róttak ki hazai piaci szereplőre milliárdos bírságot. Mi változott, nagyobb horderejűek a jogsértések, vagy egyszerűen csak emeli a tétet a GVH?

GVH: Voltak már korábban nagyobb összegű bírságaink fogyasztóvédelmi ügyekben, például 2016-ban a Magyar Telekomot 600 millió forintra büntettük jogsértő összehasonlító reklám miatt, illetve 2006-ban 315 millió Ft-ot szabtunk ki a Procter&Gamble-re, ami mai jelenértéken hasonlóan nagy összeg lenne. Persze a milliárdos határt nem érték el ezek a büntetések, de azért mint látható, korábban is voltak komolyabb összegű büntetéseink, ezért szerintünk alapvetően nincs nagy ugrás, hanem inkább progresszív növekedés. 

Akkor ezek szerint a véletlenek összjátéka, hogy összetorlódott decemberre ez a három ügy, vagy most már arra számíthatunk, hogy teljesen megszokottak lesznek a hasonlóan magas büntetési tételek?

Mindent vivő munkahelyek

Mindig voltak olyan informatikai munkahelyek, melyek nagyon jól fekszenek az önéletrajzban.

Mindent vivő munkahelyek Mindig voltak olyan informatikai munkahelyek, melyek nagyon jól fekszenek az önéletrajzban.

A GVH hatásköre azokra a fogyasztóvédelmi jogsértésekre terjed ki, amelyek érdemben befolyásolják a piaci működését, ezért ha jól végzi a munkáját, azokat a jogsértéseket „csípi el”, amik jelentős hatással bírnak és ezért természetszerűleg a bírságok is nagyobbak. Hangsúlyoznám, hogy minden döntés egyedi a Gazdasági Versenyhivatalnál, ebből kifolyólag minden bírság is egyedi. Mindemellett  kifejezetten transzparensek vagyunk: az új bírságközleményeinkben konkrétan meg van határozva, hogy hogyan is számoljuk a bírságokat, mi azoknak az alapja, és milyen súlyosbító és enyhítő körülményeket veszünk figyelembe.

gvh_epulet
a gazdasági versenyhivatal székháza (fotó: gvh)

Ha már itt tartunk, mi a kiindulási alap? Az éves árbevétel?

Az olyan fogyasztóvédelmi ügyekben, amelyekről most tipikusan beszélünk, a bírság alapja a kommunikációs kampányban elköltött összeg, mivel úgy véljük, hogy az adott vállalkozás legalább a kommunikációs költésekkel megegyező bevételt vár. Ha ez nem áll rendelkezésre, vagy nem értelmezhető, akkor a jogsértő kereskedelmi gyakorlatból származó nettó árbevételből indulunk ki. Ha ez sem meghatározható, akkor marad z adott termék értékesítéséből származó árbevétel 10%-a. Az abszolút kiszabható maximum pedig a vállalkozás éves nettó árbevételének 10%-a.

Ez az alap, de ha jól értem, ez felfelé és lefelé is mozoghat.

Így van, súlyosbító körülményként vehetünk figyelembe például minden egyes visszaesési alkalmat, az alapösszeget akár annyiszor megszorozhatjuk, ahányszor visszaesett a vállalkozás. A Vodafone például a decemberi esetet megelőzően tizenkétszer volt bírságolva, vagyis akár az alapösszeg tizenháromszorosát is kivethettük volna a cégre.

De nem tették...

Igen, mivel a vállalkozás közben ún. megfelelési program bevezetését vállalta, ami enyhítő körülménynek számít. Egészen konkrétan a jövőben a reklámkampányait az Önszabályozó Reklámtestülettel fogja előzetesen auditáltatni, hogy azok biztosan jogszerűek legyenek.  

A Vodafone esetében viszonylag tiszta a kép, jogsértő összehasonlítást állapított meg a GVH. A Telenornál viszont azt nehezményezte a hivatal, hogy a tarifák árába beépítik a készülékek árát, ami általánosan elterjedt piaci gyakorlat nem csak itthon, hanem nemzetközileg is, a fogyasztó ha úgy tetszik teljesen immúnis rá...

Azért azt látni kell, hogy a telekom szektorban nyújtott termékek rendkívül komplexek, a fogyasztók viszont nagyon árérzékenyek, ellenben nem feltétlenül tudatosak annyira, hogy ne essenek bele a csapdákba. Ráadásul a fogyasztókban van egyfajta bizalom a nagy cégekkel szemben, akik pedig sajnos a példa alapján látszik, hogy visszaélnek ezzel a bizalommal, ezért azt úgy gondoljuk, szükséges lehet egy akár ilyen mértékű bírsággal szankcionálni.

Mi erre az igazán jó megoldás, válasszák szét teljesen az operátorok a készülékértékesítést és a tarifaértékesítést?

Az összehasonlítási lehetőség biztosításán van a hangsúly, ha ez megfelelő keretek közt adott, nincs probléma.

A nagyobb összegű bírságoknak egyébként Önök szerint lesz nagyobb visszatartó ereje?

Egy bírságnak mindig van egy olyan célzata, hogy az visszatartó erővel bírjon, ebből a szempontból a különböző szektorokban azért már most érezhető javulás a jogkövető magatartásban, ilyen például a gyógyszeripar. A telekom szektorral az a helyzet, hogy ott nagyon eluralkodott egyfajta marketingverseny, ami adja is magát a piac szerkezetéből adódóan. De a mostani versenytanácsi határozatokban már szinte minden esetben találkozunk olyan vállalásokkal vagy előírásokkal, amik a probléma megelőzését célozzák a megfelelési programok bevezetésével

Ha már önkéntes vállalás, a Telekom tavaly a Flip kapcsán vállalta, hogy az olcsó konstrukciót saját márkanév alatt más körzetekben is elérhetővé teszi. Az összességében mennyire van rendben, hogy egy szolgáltató körzetenként eltérő árazást alkalmaz, a verseny intenzitásától függően?

Az alapfelvetés itt az, hogy ezt a csomagot nem értékesítette ott a Telekom, ahol nem volt versenytársa, és egyébként műszakilag erre lehetősége lett volna. Ez a versenyjogba úgy illeszthető be, hogy a cég az erőfölényével él vissza, és ezt kihasználva túláraz - bár ezt az adott ügyben nem mondtuk ki, mivel önkéntes kötelezettségvállalás történt. Ez egyébként a fogyasztók számára mindig előnyösebb, mint egy bírság, hiszen direkt profitálhatnak belőle.

Mint ahogy a közös mobilhálózati infrastruktúrák használatából is profitálhatnak az előfizetők, ahogy az azonnal nyilvánvalóvá vált a Telekom és a Telenor LTE800-as hálózatösszekapcsolási megállapodása alapján. A GVH mintha mégsem tudna mit kezdeni a network sharing kérdéssel, az adott hálózatösszekapcsolást azóta is vizsgálja, ráadásul küszöbön az 5G-s hálózatok indulása, melyeknél már szinte alap lesz a magasabb szintű infrastruktúra-megosztás...

Ezek nagyon nem triviális tényállások, ezért alapos vizsgálatot igényelnek. Az mindenesetre biztos, hogy a versenykorlátozást kompenzáló más indokok is előfordulhatnak, melyeket a versenyjog szabta keretek között is figyelembe tudunk venni.

Az önmagában nem elég indok, hogy költséghatékonyabb és gyorsabb a hálózatok kiépítése az erőforrások összevonásával?

Nem a cégszintű hasznok érvényesülése a szempont, hanem inkább a  társadalmi szintű indokok és prioritások számítanak, melynek érdekében meg lehet engedni, hogy bizonyos szinten korlátozódjon a verseny. Ilyen például az, ha egy megállapodás hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, a környezetvédelmi helyzet, illetve a versenyképesség javulásához. 

A kormányzati kommunikációban az elmúlt hónapokban többször hangsúlyt kapott, hogy Magyarország gazdasági előnyt kíván kovácsolni az 5G-s hálózatok gyors kiépítéséből. Ez nekem kissé úgy tűnik, mintha az operátorok két tűz közé kerülnének.

Én azért nem aggódnék miattuk, alapvetően a törvényi keretek egyértelműek és világosak, ez a jogág pedig nem változik egyik napról a másikra. Ezeknek a szolgáltatóknak van megfelelő kapacitásuk arra, hogy előzetesen fel tudják mérni, hogy jogszerűen működnek-e együtt.

Az ominózus ügy kapcsán nekem úgy tűnik, hogy azért a Gazdasági Versenyhivatalnak is fejtörést okoz a jogszerű keretek meghatározása, a világos törvényi háttér ellenére.

Ha az érintett szereplőknek nagyon fontos lenne, hogy hamar legyen döntés a kérdésben, akkor valószínűleg már megszületett volna ez a döntés. Az eljárásaink gyorsasága gyakran a felek együttműködési készségén is múlik. 

a címlapról