Ki lesz a hiperkonvergens rendszerek bajnoka?
A következő években ugrásszerűen nőhet a vállalatok igénye az előre integrált, szervert, tárolót és hálózati egységet egyaránt tartalmazó "konvergens" rendszerekre - derült ki a nemzetközi piackutatók elmúlt pár negyedéves jelentéseiből. A nagyjából két éve látványosan kirajzolódott trendet a publikus cloud terjedése katalizálja, amelynek előnyeit látva egyre több vállalat állít össze magának privát vagy hibrid felhőt hiperkonvergens alapokon.
A HCI (Hyper Converged Infrastructure) megoldásoknak számos előnyük van. Ezek közé sorolható, hogy a rendszerek iparági szabványos elemekre (pl. sztenderd x86-os szerver) épülnek, így a hardver bekerülési költsége viszonylag alacsony. A titkos fegyvert persze most is a szoftveres réteg jelenti, a fürtökbe rendezett gépek ettől táltosodnak meg és válnak sokkal többé, mint csupán néhány egymás mellé helyezett kiszolgáló. Ez utóbbit, illetve a három fő építőtelemből álló "vasat" kevesebb, mint fél tucat gyártó képes házon belülről összeállítani, melyek közül az egyik, piaci részesedés szempontjából dobogós szereplő, a Cisco.
Felhős rugalmasság on-premise adatbiztonsággal
Az elsősorban nagyvállalatok számára kínált hiperkonvergens infrastruktúramegoldások előnye, hogy leveszik az ügyfél válláról az integráció olykor igencsak súlyos terheit, a komponensek garantáltan együttműködnek, előre tesztelve, kulcsrakészen kerülnek a felhasználóhoz, akinek már csupán rá kell költözni. Ezáltal az IT gyorsabban reagálhat az üzleti igényekre, az infrastruktúra a leszállítást követően azonnal üzemkész, nincs szükség a komponensek időigényes összereszelésére, gyártói dokumentációk átrágására, több különálló support hívogatására, vagy éppen költséges tanácsadásra. Mivel a rendszer minden alkotóeleme egy gyártótól származik (egykapus kiszolgálás), hibák esetén nem mutogatnak egymásra a szállítók, a felhasználó pontosan tudja, kitől várhatja a gyors és hatékony megoldást.
Ugyancsak az egyértelmű előnyök közé sorolható a skálázhatóság. A hiperkonvergens rendszerekkel ugyanis kicsiben is lehet indulni, a klaszter mérete pedig egészen nagyra is növelhető a mindenkori igények függvényében. Emellett számos esetben az erőforrásigényes validációra sincs szükség, a gyártók a népszerűbb szoftverekkel már jó előre, saját kontójukra elvégzik a hitelesítést, legyen szó népszerű hypervisorokról (pl. VMware ESXi, Microsoft Hyper-V) vagy akár adatbázis szerverekről (pl. Microsoft SQL Server 2016). A bizalmas információkat kezelő vállalatok számára lehet sarkalatos pont, hogy a helyben összeállított hiperkonvergens rendszernek hála a szenzitív adatok lokálisan, saját telephelyen vannak. Ez bizonyos esetekben rendkívül fontos szempont, hisz egyes pénzügyi, illetve állami adatokat konkrétan tilos az országhatáron kívül tárolni.
Az egy gyártótól származó integrált infrastruktúra-megoldásoknak persze hátulütői is lehetnek: ha az adott beszállító nem minden területen a legjobb, a vásárlónak kompromisszumot kell kötnie, a gyors szállítás, az integrációs költségek csökkentése és az egyszerű támogatás érdekében lehet, hogy meg kell elégednie az ideálisnál rosszabb komponensekkel az infrastruktúra-stack bizonyos rétegeiben. A "mindent egy helyről" filozófia pedig akár gyártófüggőséggel is fenyegethet, ráadásul az ügyfél a támogatási konstrukciók esetén rosszabb pozícióból kezdheti az alkut, ha a szállító tudja, hogy faltól falig övé lesz a rendszer.
Jól bevált receptből, saját hozzávalókkal
Mindezzel a HCI-piac harmadik helyén álló Cisco is tisztában van, mely a lehetséges hátulütőket igyekezvén kiszűrni, céltudatosan és átgondoltan építette fel saját megoldását. Az elsősorban nagyvállalati megoldásokat fejlesztő cég már az évtized elején elkezdett szemezni a konvergens megoldásokkal. A Cisco első körben partnerségben dobott piacra ilyen rendszereket, például az IBM-mel a VersaStack-sorozatot, a NetApp-pal a FlexPodokat és persze az EMC-vel a VCE-családot. Eközben a "hiperkonvergens" rendszerek térhódítása is megindult, melyek teljesen szabványos szervereket szoftveres megoldásokkal turbóznak fel és látnak el komplex funkciókkal. A piaci trendet látva a Cisco elkezdte házon belül összeállítani komplett HCI megoldását, a több évet felölelő fejlesztőmunka pedig végül HyperFlex néven került piacra 2016 elején.
Ennek mindhárom fő hardveres elemét, tehát a szervert, a tárolót, illetve a hálózati egységet is a Cisco tervezve, amely már meglévő architektúrájának hála előnyös pozícióból indulhatott. Szerverért és tárolóért sem kellett a szomszédba menni, hisz az egységesített hálózati infrastruktúrára épülő UCS (Unified Computing System) termékcsalád egy már sok éve piacon lévő, versenyképes és megbízható alapot jelent. Ez még inkább áll a hálózati összetevőre, a Cisco ugyanis hosszú-hosszú évek óta utcahosszal vezeti a nagyvállalati eszközök piacát, amely az IDC közelmúltbeli jelentése szerint 50 százalék feletti részesedést jelent Ethernet switchingben, és közel 40 százalékot nagyvállalati routerekben. A Cisco tehát egyfelől innen, vagyis a hálózatok oldaláról közelítve tud nagyon komoly differenciáló tényezőket (pl. egységes hálózatmenedzsment) felsorakoztatni a többi, saját kompetenciával nem rendelkező gyártóval szemben.
A három remekül harmonizáló hardveres alapelem a HCI rendszerek legfontosabb részének, a szoftvernek hála képes optimálisan működni. A vállalat első körben nem fejlesztett saját megoldást, helyette a Springpath HALO szoftveres tárolóját használja. A HALO az UCS kiszolgálókban található különféle meghajtókat és a rendszermemóriát fűzi össze egy egységes szoftveres tárolóvá, amely az alkalmazások szemszögéből teljesen egységes tárhelynek látszik. A szoftver rendelkezik a tárolóktól ma elvárt összes képességgel, objektum- és blokkalapú elérést is támogat, tud rétegezni, deduplikálni, tömöríteni, mindezt magas fokú automatizálás mellett. A kritikus fontosságú szoftveres elem olyannyira bevált, hogy tavaly a Cisco 320 millió dollárért fel is vásárolta a szoftveres tárolómegoldásokat fejlesztő céget, így biztosra vehető, hogy a Springpath a jövőben (is) a HyperFlex igényeinek megfelelően, dinamikusan fejleszt.
Ezt támasztja alá a HyperFlex szoftver menetrendszerű, tempós frissítése. A hiperkonvergens rendszer első születésnapján megjelent 2.0-s verzióval a Cisco megnyitotta a rendszerben található fabrikot, melynek hála más rendszerekkel is keverhetővé, összevonhatóvá vált a HyperFlex. A lépéssel megelőzhető az úgynevezett informatikai "silók" kialakulása, amelyek kvázi átláthatatlanul bonyolult rendszert alkotva szinte lehetetlenné teszik a hatékony üzemeltetést. Ezt követte idén január végén az újabb, 3.0-s főverzió, amely az egyre népszerűbb konténerek mellett a Hyper-V, illetve a multicloud támogatással gazdagította a Cisco HCI rendszerének képességeit. (A FlexVolume drivert például már kifejezetten a Kubernetessel menedzselt konténerekhez építette be a Cisco.)
Ezzel párhuzamosan a rendszer több nyilvános felhős infrastruktúrával összekapcsolható lett, illetve hibrid architektúrás támogatást kapott. A skálázhatóság is rengeteget javult a 3.0-s verzióval, a szoftvernek hála ugyanis már akár 64 node-ig bővíthető egy klaszter, amely mellé megjelent a stretch cluster (több telephelyes fürt) támogatás. A júniusban bejelentett 3.5-s alverzióval tovább bővült a képességek listája, így a HyperFlex már Microsoft SQL Server validációval is rendelkezik.
[A Cisco megbízásából készített anyag]