Duplán fájnak a 10 nanométer problémái az Intelnek

A lapkakészletes útiterv is megsínyli a 10 nanométeres gyártástechnológia komoly kihozatali problémáit. Friss iparági pletykák szerint az Intel elhalasztja új fejlesztésű, gazdaságosabban gyártható 14 nanométereses PCH-inak (Platform Controller Hub) széleskörű piacra dobását, helyette pedig a jól bevált címkéző pisztolyhoz nyúl, azaz korább fejlesztéseket veti be magasabb számozás mellett. A probléma elsősorban a pár hónapon belül érkező csúcskategóriás, Z390-es chipet érinti, amely a hírek szerint ezzel csupán a már piacon lévő Z370 egyszerű átnevezése lesz.

A galibát tehát a már említett 10 nanométeres gyártástechnológia jelenti. A technológia papíron kimagasló értékekkel kecsegtet, például tranzisztorsűrűséget tekintve nagyjából 10 százalékkal jobb, mint a TSMC 7 nanométere. A tetemes előrelépésért ugyanakkor most komoly árat fizet az Intel, a gyártósorok ugyanis pocsék kihozatallal dolgoznak, még a rendkívül kis lapkaméretű kétmagos Cannon Lake processzorok kihozatala is rossz. A pár héttel ezelőtti, az Intel negyedéves pénzügyi eredményeit taglaló konferencián a vállalatot akkor még vezető Brian Krzanich be is vallotta, hogy kicsit túllőttek a célon a 10 nanométer specifikációval.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Az eljáráshoz párosított elvárások túl agresszívnek bizonyultak, amelyeket a fejlesztőcsapat továbbra is képtelen teljesíteni. Krzanich elmondása szerint a 10 nanométerhez 2,7-es skálázódási tényezőt határozott meg a cég, vagyis ennyivel nő a tranzisztorsűrűség a 14 nanométerhez képest. Ez agresszívabb, mint korábban, a 14 nanométer például csak 2,4-es tényezőt hozott, a versenytársak pedig sokkal lazább, 1,5-2 körüli tényezőkkel dolgoznak.

Ez komolyan megakasztotta a processzoros ütemtervet, amely miatt az Intel most kénytelen még tovább támaszkodni a lassan négy éve alkalmazott 14 nanométerre. A kényszerpálya a CPU-k versenyképessége mellett a lapkakészletes útitervet is komolyan befolyásolja, hisz a chipgyártó eredeti terve az volt, hogy a 10 nanométeres átállással fokozatosan felszabaduló 14 nanométeres kapacitáson a következő generációs PCH-kat kezdi el termelni. Utóbbi azonban a vártnál lényegesen lassabban, egyelőre kvázi sehogyan sem halad, így a 14 nanométeres kapacitás egészén továbbra is CPU-kat kénytelen termelni az Intel, amely emiatt jobb híján a korábbi 22 nanométeres PCH dizájnokat kénytelen továbbvinni.

Ennek hatásaként az eddigi tervek szerinti Z390-es PCH parkolópályára kerül, vele együtt pedig a lapkába épített natív USB 3.1 (vagy hivatalos nevén 3.1 Gen 2) vezérlő, az integrált AC-s Wi-Fi és Bluetooth, valamint az alaplapi hangkeltőkhöz kifejlesztett SoundWire Digital Audio Interface bemutatása is csúszik. Pletykák szerint a keletkezett űrt a már piacon lévő Z370 egyszerű átnevezésével hidalja majd át az Intel, ezzel kerülnek piacra a nyolcmagos Coffee Lake-et támogató alaplapok valamikor az év második felében. A kényszerű lépés egyébként az Intel után elsősorban az alaplapgyártóknak rossz hír, amelyek így kénytelenek továbbra is diszkrét kontrollerekkel, magasabb költségek mellett megoldani az USB 3.1 és Wi-Fi támogatást.