Mikrokontrollerrel tér vissza az Intel a mobilokba
A Google készséggel elismerte, hogy a Pixel 2 sorozatú telefonok titokzatos chipje, a Pixel Visual Core egy, az Intellel közösen készített fejlesztés. A rendelkezésre álló adatokból azt próbáltuk kirakni, hogy mi lehet a dobozban. A chip egyébként még nem aktív, azt az Android következő, 8.1-es kiadása fogja majd életre kelteni - és ehhez a külső fejlesztők is hozzáférést kapnak.
Dedikált processzort készített a Pixel 2 készülékek képjavító eljárásainak gyorsításához a Google. A cég ehhez az Intellel fogott össze, a végeredmény pedig egy 8+1 magos lapka lett, amely a Qualcomm alkalmazásprocesszora mellett, különálló tokozásban helyezkedik el. A Google szerint a Pixel Visual Core névre keresztelt chipnek hála ötször gyorsabban hajtható végre a HDR+ minőségű képek feldolgozása, miközben a műveletek elvégzéséhez szükséges energia is csökken, körülbelül tizedére. A koprocesszor áldásos tulajdonságait ugyanakkor még nem élvezhetik a Pixel 2 tulajdonosai, azt ugyanis csak az Android 8.1-gyel aktiválja a Google.
Bár a Google nem verte nagy dobra a chip részleteit, a lapka felépítése a közelmúltban nyilvánosságra került. Ez alapján a Pixel Visual Core egy ARM Cortex-A53-as processzormagot, nyolc darab, úgynevezett IPU (Image Processing Unit) egységet, egy LPDDR4-es memóriavezérlőt és egy PCIe vezérlőt, valamint egy MIPI (Mobile Industry Processor Interface Alliance) kontrollert vonultat fel. A lapka legfontosabb elemeit az IPU-k jelentik, azonban ezekről egyelőre nem sokat tudni, de vélhetően DSP-szerű egységekről lehet szó. Az ezek ugyanis kiválóan megfelelnek analóg jelek számokkal ábrázolt, azaz a digitalizált adatainak feldolgozására, illetve az ehhez szükséges műveletek gyorsítására.
Érdekesség, hogy a lapkát az Intellel közösen készítette a Google. Az együttműködésről a CNBC rántotta le a leplet, a chip azonosítója ugyanis SR3-mal kezdődik, amely jellemzően az Intel által a Quark családban használt forma. Ezt követően a Google megerősítette, hogy valóban a processzorgyártóval közös projektről van szó, ugyanakkor azt nem tudni, hogy a felek pontosan milyen mértékben vették ki részüket a tervezésből, illetve az sem világos, hogy a lapkát az Intel, vagy valamelyik bérgyártó állítja-e elő. A dizájn Monette Hill kódnéven fut, erre rákeresve pedig az indiai HCL Technologies neve bukkan fel, amely az Intellel működött együtt különféle tervezési projektekben.
Murphy és a biztonságos programozás: néhány tanulságos történet (x) Klasszikus security fail mesék kíváncsi fejlesztőknek.
Az SR3 jelölés alapján egyébként az sem kizárt, hogy a parányi, a HWSW mérése szerint 8,8 x 9,5 milliméteres (egy nanoSIM-mel illetve egy NAND-lapkával nagyjából azonos méretosztályú) chip az Intel Quark valamilyen továbbfejlesztése. A sorozat első verzióinak tagjait ugyanis SR1xx, a Mint Valley és Atlas Peak kódnevű utódokat pedig SR2xx jelöléssel dobta piacra az Intel. A lapkák egyik érdekessége az úgynevezett Pattern Matching Engine, amely egy párhuzamos adatfelismerő motor, amely remekül illeszkedik a valós idejű jelfeldolgozáshoz.
Egyelőre nincs hivatalos információ, hogy a Curie Pattern Matching Engine és a Pixel Visual Core-ban található IPU-k között lenne bármilyen rokonság - de nem elrugaszkodott spekuláció az sem, hogy ezek valamilyen hasonló, Intel-féle technológiát takarnak. Egy PME egyébként 128 PE-t (párhuzamos Processing Engine-t) tartalmaz, ezek mindegyike 128 bájtos bemeneti vektort, 128 bájtnyi modell-memóriát, 8 bites aritmetikai egységet tartalmaz, valamint két 16 bites távolság-kiértékelőt, egy L1 (Manhattan Distance) és egy Lsup (Chebyshev Distance) függvények futtatásához. Ezen felül egy-egy PE 32 768 kategóriát képes eltárolni, három besorolási címkével. A PME két klasszifikációs függvénnyel (kNN és RBF) érkezik és összesen 127 kontextust képes tárolni neurális hálók futtatásához.
A Quark processzorokban ezek vezérléséért egy ARC mag felel, amely független az x86-os CPU-egységtől. Elképzelhető, hogy ezt a felépítést örökölte meg a Pixel Visual Core is, azonban ebben az egyszerű x86-os magot már egy Cortex-A53-asra cserélték a kooperációban részt vevő cégek.
Hiányzik a saját processzor
A készülék tervezésének és gyártásának szempontjából nem túl szerencsés, hogy egy koprocesszornak, illetve az annak működéséhez szükséges memóriának is helyet kell szorítani az apró alaplapon. A Google-nak azonban egyelőre nincs más választása, saját tervezésű alkalmazásprocesszor híján a piacon elérhető lapkákból kell összelegózni a rendszer hardveres részét. Ezzel szemben az Apple vagy a Huawei egyetlen processzorba integrálja a képfeldolgozáshoz és/vagy különféle, nagy számítási teljesítmény igénylő műveletekhez (pl. AI) szükséges egységeket, amellyel kisebbre szabható az alaplap és növelhető az energiahatékonyság.
Az Intel szempontjából is roppant érdekes ez a kooperáció: a cég teljesen kiszorult a mobilos CPU-k piacáról, alkalmazásokat futtató platformként az x86 már nincs jelen az okostelefonok között. A cég viszont visszajöhet a "hátsó ajtón", specializált, különösen hatékony mikrokontrollerek hátán. Az egyik ilyen az egyes iPhone-okban is található modem, amely a mobilhálózattal való rádiós kapcsolattartásért felel. Egy új terület pedig a képfeldolgozás, egész pontosan a neurális hálót futtató képfelismerő-feldolgozó algoritmusok futtatása lehet, amelyhez egyébként a Curie Pattern Matching Engine fixfunkciós és ultraalacsony fogyasztású egységei is készültek.