Szerző: Asztalos Olivér

2017. október 2. 13:12

Erősödik az Apple CPU-val szerelt MacBookok pletykája

Saját fejlesztéseire támaszkodva az Inteltől is szívesen megszabadulna az Apple, a processzorgyártó után pedig valószínűleg a Qualcommot is dobja a vállalat.

Pár éven belül valósággá válhat a régóta pletykált váltás, amely szerint Mac gépeibe is saját tervezésű CPU-t tenne az Apple. A Nikkei Asian Review szerint a cupertinói vállalat feltett szándéka, hogy termékeinek összes fontosabb félvezetője házon belül készüljön, így a központi egységek mellett a rádiós modem, illetve a kijelzővezérlő áramkör tervezése is napirenden van. A szóban forgó projektek kidolgozása ugyanakkor még éveket emészthet fel, így az évtizedforduló előtt nem érdemes komolyabb változásra számítani.

A felsoroltak közül az Intel leváltását övezi a legnagyobb érdeklődés, erről viszonylag régóta hallhatóak különféle spekulációk, nem véletlenül. Az Apple ugyanis pár éve alaposan ráfeküdt a CPU-tervezésre, a nagyjából két éve bemutatott A9-es központi egység még a korábbi generációkhoz képest is kiugróan teljesített, a processzor azonos órajelen felvetette a versenyt a Core 2 Duókkal. A lendület pedig azóta sem hagyott alább, a tavaly bemutatott A10 Fusion 40 százalékot pakolt erre, amelynek 25 százaléka magasabb órajelből, a maradék körülbelül 15 százalék pedig mikroarchitektúrális módosításokból ered.

Ezzel párhuzamosan az Apple a sokmagos kialakítás felé is megindult, a szóban forgó A10 a hatékonyság jegyében bevetette a konkurensek által évek óta alkalmazott ARM big.LITTLE koncepciót. Ez elsősorban mikroarchitektúra-skálázás problémájára kínál gyógyírt, ugyanis a sebességre kihegyezett, erős magok relatíve sokat fogyasztanak, ami lefelé csak korlátozottan skálázódik. Hiába húzza le ugyanis a rendszer a mag órajelét és feszültségét, a fogyasztás jelentős része megmarad, így részterheléshez jobb egyszerűbb, lassabb, alacsony fogyasztásra optimalizált magokat használni.

A koncepciót az alig egy hónapja bemutatott A11 Bionic tovább finomította, a legfrissebb dizájn ugyanis a CPU magok számát tekintve már 2+4 egységet számlál. A két nagy (Monsoon), számítási teljesítményre kihegyezett mag 25, a négy kicsi, hatékonyságra fókuszáló (Mistral) egység pedig 70 százalékkal előzi meg az A10 hasonló kaliberű egységeit. Ugyancsak újítás, hogy szükség szerint a 2+4 mag már akár egyszerre is munkára fogható, az Apple szerint pedig ebben az esetben az A11 Bionic 70 százalékkal múlhatja felül elődjét.

A CPU magok rohamléptékű fejlesztéséhez hasonlóan fontos, hogy az utóbb említett A11 Bionic chippel a GPU tervezését is saját kezébe vette az Apple, a grafikus egységet ugyanis saját tervezésűnek titulálja a cég. Az Apple és korábbi partnere, az Imagination közötti viszály alapján egyelőre nem tudni, hogy ez pontosan mennyire állja meg a helyét, azonban a vásárlók szempontjából ennél fontosabb, hogy teljesítménycentrikus beállítások mellett 30 százalékkal nőtt a megjelenítési tempó, miközben az A10 teljesítményét az előd grafikus egységének fogyasztása feléből képes megugrani az A11, tehát a hatékonyság óriásit nőtt.

Utóbbit azért is fontos, mert a Mac gépek processzorait tervező és gyártó Intel az elmúlt pár évben megtorpant GPU-jának fejlesztésével, amit a grafikus egységre előszeretettel építő Apple valószínűleg nem néz jó szemmel. Vélhetően ezért került a MacBook Prók nagyobb részébe valamilyen diszkrét, AMD Radeon videokártya, amely ugyanakkor bonyolítja a gépek tervezését és gyártását. Emellett az Intel CPU terén sem vitézkedett az elmúlt években, a vállalat meglehetősen visszafogott fejlesztési tempót diktált, amely téli álomból csak mostanában kezd felkelni az AMD ébresztőjének hatására.

Ezzel párhuzamosan az Apple már megkezdte a MacBook és az ARM házasítását, az említett MacBook Pro gépekkel bemutatkozott T1 chip ugyanis ARM utasításarchitektúrára épül, ez az érintősáv, illetve az abba integrált ujjlenyomat-olvasó vezérléséért felel. Utóbbi működéséhez egy, az Apple terminológiája szerint Secure Enclave-nek nevezett zárt terület szükséges, ahol a rendszer ujjlenyomat matematikai leképezését raktározza el egy olyan kulcs segítségével, amely csak a Secure Enclave számára érhető el, az adatokhoz más hardver vagy szoftver nem férhet hozzá. Ennek megfelelően az adatokat kizárólag a chip szóban forgó része használja annak ellenőrzéséhez, hogy a beolvasott ujjlenyomat egyezik-e a korábban regisztrálttal.

Murphy és a biztonságos programozás: néhány tanulságos történet (x)

Klasszikus security fail mesék kíváncsi fejlesztőknek.

Murphy és a biztonságos programozás: néhány tanulságos történet (x) Klasszikus security fail mesék kíváncsi fejlesztőknek.

Az év végére prognosztizált következő MacBook Pro frissítésben már a T310 jelölésű fejlesztés láthatja el az azonosítás szerepét, ami mellett további funkciókat is átruházhat házon belül tervezett segédprocesszorára Apple. A pletykák szerint ez a 2012-ben bemutatott Power Nap funkció jelentheti, amivel a notebook képes rendszeresen, néhány percre felébredni, letölteni a leveleket és/vagy a rendszerfrissítéseket, majd mintha mi sem történt volna, visszaaludni. A lépés hátterében a lapka kedvezőbb fogyasztása állhat, ami így hosszabb üzemidőt biztosítani az ebből a szempontból kritizált, legutóbbi MacBook Pro sorozatnak.

Arról egyelőre csak találgatni lehet, hogy hogy a Power Nap mellett más területeken is kiaknázza-e saját tervezésű megoldását az Apple. Nem túl elrugaszkodott azt gondolni, hogy a tervezőcsapat egyéb, alacsony számítási teljesítményt igénylő műveleteket is rábízhat a T310-re, aminek hála növelhető lenne az üresjárati üzemidő. A kivitelezést bonyolíthatja, hogy MacBookokat hajtó Intel processzor, illetve ennek megfelelően a macOS is x86-os, miközben az Apple processzorai kivétel nélkül ARM-ra épülnek. Két utasításarchitektúra operációs rendszer oldali egyidejű támogatása meglehetősen komplikált lenne, ugyanakkor a Microsoft mintájára akár emulációhoz is nyúlhatna az Apple.

Utóbbi az eltérő utasításarchitektúrák miatt valószínűleg túl komplikált lenne, az Apple célja sokkal inkább egy tisztán ARM-alapú, saját tervezésű processzor lehet. Természetesen ez a váltás sem triviális, az operációs rendszer átportolása mellett ugyanis az alkalmazásokat is újra kell fordítani, illetve optimalizálni, a cupertinói vállalatnak és fejlesztőinek ugyanakkor van gyakorlatuk ebben. 1994 és 1996 között az Apple a Motorola processzorait IBM Powerekre cserélte, bő tíz évvel később pedig a lényegesen jobb hatékonyságra hivatkozva utóbbit cserélte Intelekre. A következő, vélhetően egy jó darabig utolsó váltás nagyjából épp ennyi idő után történhet meg, optimális esetben valamikor az évtizedforduló környékén.

Saját modem

Bár a Mac rendszerek átállítása érdekesebb történet, gazdasági szempontból égetőbb kérdés a rádiós modemek házon belüli tervezése. Ennek oka jól látszik a pénzügyi jelentésekből, ugyanis míg a legutóbbi negyedévben 4,3 millió darab Mac talált gazdára 5,6 milliárd dollár értékben, addig iPhone-ból 41 millió kelt el összesen 24,8 milliárd dollárért. Utóbbi méretben már néhány dolláros árkülönbség is tetemes összeget jelent, arról nem beszélve, hogy az első számú beszállítónak számító Qualcommal épp jogi vitában áll az Apple, amely további motivációt jelenthet a függetlenedéshez. A hírek szerint utóbbi partnertől már mérnököket is elcsábított a cupertinói vállalat, amelynek vélhetően az lehet a célja, hogy első 5G-s készülékeibe már saját tervezésű modemek kerüljenek.

4 alkalmas, 12 órás biztonságos szoftverfejlesztés alapjai és Scrum otthonról képzésekkel köszönünk el 2020-tól.

a címlapról