"A fejlesztők harca a felhasználó figyelméért folyik"
Az emberek minden nap csak véges mennyiségű figyelmet tudnak fordítani a dolgokra. A technológiai cégek nagyrészt kivívták maguknak ezt a figyelmet, de közülük is csak néhány nagyvállalat dominál.
Elsősorban a felhasználók figyelméért folytatnak harcot a digitális fejlesztésekkel foglalkozó vállalatok, aminek véget kellene vetni Tristan Harris, a Google korábbi termékfilozófusa, jelenleg a Time Well Spent nonprofit csoport alapítója szerint. A szakértő a TechCrunch TV-nek úgy nyilatkozott, hogy "mindannyian abban a városban élünk, amelyet figyelemgazdaságnak (attention economy) hívnak", mert ez változtat meg mindent a mostani életünkben. A felhasználók viszont nem veszik észre a saját sérülékenységüket ebben a tekintetben.
A fogalom egyébként nem új és nem is csak a digitális világra vonatkozik, a technológia ezáltal tud hatást gyakorolni a médiára, a választásokra vagy a demokráciára. "Ahhoz, hogy választásokat nyerj, az emberek figyelmére van szükséged. Ahhoz is, hogy felépítsd a Facebookot vagy ahhoz is, hogy meditációs appot készíts." - sorolta Harris. A világ digitális közösségeit azonban valójában három nagy cég dominálja: a Google, a Facebook és az Apple, amelyek beállítják a figyelemgazdaság "árfolyamát" - érdemes például ebből a szempontból megtekinteni a letöltött alkalmazások rangsorait.
Maciej Olpinski, a Userfeeds.io alapítója világít rá könyvében, hogy a fejlesztések korlátozó tényezőjét pont az emberi figyelem jelenti, amely információbefogadásának vannak határai. A szerző szerint, ha az emberi figyelmet gazdasági erőforrásként értelmezi, az különböző tulajdonságokkal rendelkezik, mint korábban a föld vagy a pénzügyi erőforrások - naponta minden egyes ember "egy gyerektől Bill Gates-ig" véges mennyiségű figyelmet tud szentelni.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A digitális platformok versenye arról szól, hogy ki tudja jobban elnyerni a felhasználók figyelmét, ki tudja rávenni őket, hogy valamit tegyenek az eszközükön vagy minél előrébb és tartósabban bekerüljenek a hírfolyamukba. Erre a figyelemre tehát nagyon sokaknak szüksége van, de a felsorolt nagyvállalatok járnak benne legelőrébb. Például a Facebook hírfolyama csak arra optimalizált, hogy mi ragadja meg az olvasók figyelmét, így azok a tartalmak jelennek meg rajta, amelyeket a legtöbbször megoszt vagy rákattint - mutatott rá Harris a szűrőbuborékprobléma másik oldalára.
Ez a figyelemgazdaság egyre inkább a technológiai függést vonja maga után, amely részben az állandó okostelefonos jelenlétben nyilvánul meg. Sokan viszont "nem ismerik a saját elméjüket", és hogy a vállalatok hogyan próbálják meg őket manipulálni a kényelmes felületek, "lakályos hírfolyamok", gesztusok és állandó értesítéseken keresztül. Az azonban kérdéses, hogy kié a felelősség: a nagyvállalatoknak inkább önszabályozást kellene gyakorolni, csak a külső szabályozás segíthet vagy esetleg a fogyasztói szabályozás.
Az emberek viszont egyelőre nincsenek tisztában a problémával Harris szerint, de az álhíreket jó példaként említette arra, hogy Zuckerberg először hárítani próbálta a felelősséget, de később engedett a nyomásnak, és több fejlesztést is bevezetett ennek kiküszöbölésére. Az ex-Google dolgozó állítja, hogy az Android platform fejlesztői sincsenek tisztában azzal, hogy az állandó értesítések "felhangosítják" az alkalmazások figyeleméhségét, amelyhez az okostelefonos rendszer eszközöket is ad a fejlesztők kezébe.
A problémát Harris szerint két úton lehet megközelíteni, egyrészt az embereknek be kell látni, hogy "sérülékenyek" vagy mondjuk inkább úgy, fogékonyak a figyelmet magukra vonó fejlesztések iránt. Másrészt a cégeknek is foglalkoznia kellene a problémával, hogy megpróbálják elkerülni a beszűkült gondolkodású "lizard brain" felhasználók kinevelését. A változáshoz azonban mindkét megközelítésre egyformán szükség lesz a szakértő szerint.