Szerző: Hlács Ferenc

2015. február 3. 13:34

Lassan már nem a Google az internet könyvtárosa

A ma leginkább keresőjéről, illetve a nevéhez fűződő Android ökoszisztémáról ismert Google az előző évezred végén igen nemes céllal kezdte működését: minden tudást elérhetővé tenni mindenki számára. A vállalat céljai azóta eltolódtak - de szerencsére továbbra is vannak hasonló célkitűzések mentén működő szervezetek.

Az Internet Archive felületén valószínűleg sokan bóklásztak már, elsősorban böngészőből játszható, konzolos, vagy akár MS-DOS-os játék-klasszikusok után kutatva. Bár az online archívum népszerűsége a retro szoftverek felkerülésével nagyot ugrott, az oldal korántsem csak a több ezer játéklegenda megőrzésével büszkélkedhet. A szervezet küldetése ennél sokkal komolyabb, ahogy az az oldal keresőmezőjében is olvasható: mindenki számára hozzáférést biztosítani, minden tudáshoz.

Nem csak az online archívum kezdte ilyen fennkölt céllal működését, indulásakor - ahogy arról a Medium.com-on Andy Baio is beszámol - a Google-t is hasonló ambíciók vezérelték. A mára az internet egyik alappillérévé szilárdult keresőóriás 1999-es alapítása után egy évvel a következő küldetésnyilatkozatot tette közzé: "A Google küldetése az, hogy a világ információit rendszerezze, és mindenki számára elérhetővé és hasznossá tegye".

A vállalat sokáig ténylegesen ezen törekvések mentén haladt, amit első, 2001-es felvásárlásuk is jól mutat. A cég akkor a Deja névre hallgató, Usenet archívumokat tároló céget kebelezte be, amely aztán Google Groups néven startolt el ismét, a cég saját zászlaja alatt. Három évvel később a keresőóriás elindította Google Books projektjét, amelynek szerény célja minden valaha megjelent könyv digitalizálása volt. Ennek érdekében a vállalat több könyvárral is együttműködésre lépett, sőt saját könyvszkennert is kifejlesztett, amely óránként mintegy ezer oldalt olvasott be. A könyvek mellett a cég ezután a hírek archiválásába is belefogott: 2006-ban elrajtolt, Google News Archive névre keresztelt digitális irattárában 200 évre visszamenőleg olvashatók írások, illetve a vállalat ezen a téren is megkezdte az offline kiadványok digitalizálását.

Átrendeződő prioritások

A 2010-es évekre azonban ezen a területen jócskán visszaesett a Google lelkesedése: a hírarchívum már egyszerűen a vállalat keresőjére továbbít, és bár a Goole Books még még mindig elérhető, a hozzá tartozó blog 2012, a Twitter csatorna pedig 2013 óta nem hallat magáról. A kezdeményezés ráadásul egy ideje a könyvek szkennelésével is felhagyott, miután több szerzői jogi per is indult ellene egyes művek digitalizálása miatt.

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

De 2011-re még a vállalat központi terméke, a kereső is visszavett a történelmi szemléletből, és megvált az egyes keresési eredmények gyakoriságát évekre visszamenőleg is mutató Timeline funkciótól. A vállalat prioritásai 2015-re sokkal inkább a profitszerzés felé tolódtak el, az a múlt helyett erősen a jelenre, illetve a jövőre koncentrál, többek között a robotika és az önvezető autók területén is tapogatózik.

Új küldetésnyilatkozatra van szükség

Noha egy vállalatnak sem róható fel, ha növelni próbálja bevételeit, valamelyest mégis rossz látni, hogy egy szinte kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkező óriás lassan kihátrál egy olyan nemes cél mögül, amelyet 2001-es küldetésnyilatkozatában maga is felvázolt. Ahogy azonban néhány hónappal ezelőtt maga Larry Page is fogalmazott, a cég "kinőtte" a fenti célkitűzést és új küldetésnyilatkozatra van szüksége "a következő 100 évre". Ezzel párhuzamosan a cég korábban gyakran ismételgetett "don't be evil" azaz "ne légy gonosz" jelmondata is egyre halványulni látszik, ahogy egyre több felhasználóban fogalmazódnak meg aggodalmak a vállalat információéhségével kapcsolatban - de persze a Boston Dynamics katonairobot-gyártó felvásárlása sem volt éppen megnyugtató lépés a cég részéről.

Szerencsére azért akad még, aki a továbbvigye a Google által lassan végleg porosodni hagyott stafétabotot: az Internet Archive ugyanis továbbra is tartja magát fent megfogalmazott célkitűzéséhez, és GDP-romboló játékserege mellett többek között weboldalakat, könyveket, videókat, rövidfilmeket, hanganyagokat is megőriz.

Hanganyagok, könyvek és videók milliói

A már jóval a keresőóriás előtt, 1996-ban elrajtolt Internet Archive legismertebb felülete a játékok után vélhetően a Wayback Machine, amelyben csaknem 20 évre visszamenőleg, több mint 452 milliárd weboldal található. Az archívum ezen felül egy nyílt könyvtárkatalógust, több mint hatmillió, szabadon elérhető könyvet és 1,9 millió videót is tartalmaz, amelyek között tévés klasszikusok, régi reklámok, sőt, különböző ipari képanyagok is helyet kaptak. A hangfelvételekből az Internet Archive csapata eddig csaknem 2,3 milliót gyűjtött össze, köztük korai rádiós anyagokkal, élő koncertfelvételekkel, sőt hangoskönyvekkel és szabadon felhasználható hangeffektekkel. Az online archívum ezen felül majdnem 700 ezer híradást is tartalmaz, amelyek tartalmában akár szövegesen is kereshetünk.

Végül, de nem utolsósorban a világ legnagyobb történelmi szoftvergyűjteménye is itt található. Valószínűleg utóbbi ismertette és ismerteti meg az archívumot a legtöbb új felhasználóval. Noha az online adattárban felhalmozott irdatlan mennyiségű információ rendszerezése egyáltalán nem mondható kifogástalannak, és keresőeszközein is bőven lenne mit csiszolni, a nonprofit szervezet törekvéseinek köszönhető, hogy egyetlen felületen lehetőség van - és remélhetőleg még sokáig lehetőség is lesz - végigböngészni az elmúlt évtizedek online történelmét.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról