Szerző: Hlács Ferenc

2014. május 27. 13:35:00

Lézerrel visz szélessávot a Holdra a NASA és az MIT

A NASA és az MIT legutóbbi kísérletében az új-mexikói sivatagban elhelyezett teleszkópjaitól egészen a Holdig nyújtotta ki nagy sebességű optikai hálózatát. A kutatók a részletes eredményekről jövő hónapban számolnak be.

Hamarosan nem csak a szomszédban, de a Holdon is irigylésre méltó sebességű internet lesz elérhető. A messzire nyúló hálózatot a NASA és az MIT (Massachusetts Institue of Technology) kutatói dolgozták ki: a nagy távolságú kommunikációt az új-mexikói sivatagban felállított négy adóteleszkópokból kibocsátott lézerekkel valósítják meg. A technológia a jövőben a Holdon vagy akár a Marson létesített bázisokkal is gyorsabb adattovábbítást tehet lehetővé.

A lézeres kommunikációval kapcsolatos kísérletek, azaz az LLCD projekt (Lunar Laser Communication Demostration) már tavaly szeptemberben megkezdődtek, mikor a NASA útjára bocsátotta LADEE (Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer) névre hallgató kutatóműholdját, amely jelenleg is a Hold körüli pályán van. A műholdat a lézerkommunikációs kísérletekhez szükséges modulokkal is felszerelték. Az eddigi eredmények igen biztatók: az MIT szerint a LADEE-ről a Földre másodpercenként 622 megabites sebességgel érkeztek az adatok, míg a másik irányba 19,44 megabittel ment a feltöltés. Ezzel az eddigi leggyorsabb Föld-Hold rádiókommunikáció rekordját majdnem ötezerszeresen sikerült megdönteni.

Python és Appmenedzsment rendezvényekkel indítjuk a szezont (x) Február 26-27-én indul a HWSW free! ingyenes meetupsorozat, márciusban pedig 30 órás online képzéseket indítunk!

A NASA reményei szerint a technológiával a jövőbeni űrprogramoknál leválthatják a rádiókat és nagyobb mennyiségű adat küldésére és fogadására is lehetőségük lesz. A lézeres felszerelés másik nagy előnye, hogy könnyebb mint a rádiós eszközök - a rakomány súlya pedig rendkívül fontos szempont az űrutazásnál. A sivatagban elhelyezett teleszkópok az adatokat szabad szemmel nem látható infravörös fényimpulzusok formájában "lövik" fel a Holdra.

A fő problémát az jelenti, amíg a fény átjut a Föld atmoszféráján: a kutatók ezt igyekeztek kiküszöbölni azzal, hogy mindjárt négy teleszkópot használnak, így az impulzusok nagyobb valószínűséggel jutnak el az űrbéli vevőállomáshoz, majd a Holdra. A 384633 kilométeres optikai kapcsolat az MIT szerint teljes sötétségben és erős napfényben is működik, mindenféle időjárási viszonyok között, a technológia tehát kifejezetten ígéretes.

Az LLCD ráadásul csak egy még komolyabb projekt előkészítése: Az LCRD (Laser Communications Relay Demonstration) még tovább viszi majd az elképzelést és várhatóan 2017-ben indul meg és az első lépés lehet a bolygók közötti hálózat kiépítése felé. Az MIT kutatói júniusban számolnak be részletesebben is eredményeikről, a The Optical Society konferenciáján.

a címlapról