Nem fáj a mobilpiacnak a korlátlanság

A korlátlan beszédperceket és SMS-eket kínáló mobiltarifák tavaly év végi árcsökkentése kapcsán a szakma előszeretettel riogatott a szolgáltatóknál realizált árbevétel drasztikus csökkenésével, végül az eltelt idő távlatában szinte biztosan kijelenthető, hogy ez a félelem alaptalan volt. A szolgáltatók árbevétele nem csökkent számottevően az új konstrukciók terjedésének köszönhetően, alighanem ennek hatására tartotta meg mindhárom operátor a promóciós időszakon túl is a flatrate díjcsomagjait.

Veszélyes korlátlanság

Az első, tényleges korlátlanságot (leszámítva az adatforgalmat) biztosító tarifákat a Vodafone vezette be Magyarországon, még 2012-ben, a szolgáltató azonban eleinte nem ért el zajos sikereket a díjcsomag-családdal. A Vodafone-t 2013-ban a Telekom is követte, de az új Next díjcsomagok a RED-hez hasonlóan az árazásuk miatt még nem a tömegeket szólították meg.

^{Vodafone RED kampány Portugáliában: nemzetközi stratégia a korlátlanság}

A helyzet tavaly október elején egycsapásra, drámaian megváltozott, amikor a Vodafone új RED tarifáival a korlátlanság árát levitte a tízezer forintos lélektani határ alá - még ha csak tíz forinttal is. Erre a lépésre már muszáj volt reagálnia a piacnak, a leggyorsabban a Telenor mozdult, mely rendkívül jól tájékozottnak bizonyult a konkurencia terveit árazását tekintve, és még aznap, amikor az új RED tarifák elstartoltak, a norvég tulajdonban álló szolgáltató is bejelentette a korlátlanságot biztosító Flow tarifacsomagjait (ezt egyébként azóta már nem is forgalmazza, helyette a némileg átalakított All-in tarifák érhetők el).

A Magyar Telekom pár héttel később szintén megújította a Next díjcsomag-portfóliót, ám (az árak mellett) mindhárom szolgáltatónál közös pont volt, hogy csak promóciós jelleggel, adott időpontig tették elérhetővé a tarifákat - ez többnyire az év vége volt minden esetben. A korlátozott értékesítési periódus nem volt véletlen: az olcsón (olcsóbban) kínált korlátlanság amilyen jól hangozhat az ügyfél számára, úgy futkos tőle a hideg a szolgáltatók gazdasági részlegén dolgozó összes munkatárs hátán. Ezekkel a termékekkel valójában egy örök ellentét testesül meg nagyon jól láthatóan az iparágban: marketingérdekek feszülnek gazdasági érdekeknek, hiszen bármennyire is jól hangzik a reklámokban a korlátlan szó, a tarifák széles körű elterjedése soha nem látott mélységekbe lökheti az iparágat, illetve egyes szereplőket.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Ennek az egyik, leginkább kézenfekvő oka, hogy a flatrate tarifák bevezetésével a szolgáltatók gyakorlatilag saját zsebükből húzzák ki azt a pénzt, amit korábban a "nagyfogyasztó" ügyfelek fizettek nekik - olyan előfizetők, akiknek a havi számlájukon szereplő összeg a lebeszélt percek alapján elérte a több tízezer forintot. Egy ilyen ügyfél ma könnyűszerrel migrálhat a jóval olcsóbb korlátlan tarifákra, ezzel drasztikusan eshet az egy előfizetőre jutó átlagos árbevétel, vagyis az ARPU, mely a szolgáltatók egyik legfontosabb bevételi mutatója. A folyamat azonban ellentétes irányt is vehet, vagyis a korlátlanság (vagy legalább a hálózaton belüli korlátlanság) reményében több, korábban alacsonyabb értékű díjcsomagra előfizető ügyfél válthat át a drágább flatrate tarifákra - megfelelő árazással pedig akár teljesen ki is egyenlítődhet a két hatás.

Elmaradt armageddon

Alighanem ennek köszönhetően nem következett be tavaly az armageddon a mobilhang-piacon, a szolgáltatók átlagos árbevétele szinte semmit nem esett vissza sem rövid, sem hosszabb távon. A Telenor ARPU-ja a tavalyi első negyedévi 3287 forintról 3252 forintra csökkent csupán, a Telekomnál pedig még nőtt is az érték, a tavalyi 3245 forintról 3333 forintra (2014 Q1-es adatok. Forrás: Magyar Telekom, Telenor Magyarország). Érdekesség, hogy a Magyar Telekomnál az egy előfizetésre jutó havi beszédforgalom sem változott közben számottevően, egy Telekom-ügyfél egy éve átlagosan 156 percet beszélt a mobilján, az előző negyedév végén pedig 159 percre nőtt csupán ez az érték. Bár a Vodafone pénzügyi eredményei ilyen formán nem nyilvánosak, a fentiek alapján kijelenthető, hogy a korlátlanság nem gyakorolt számottevő hatást a szolgáltatók pénzügyi teljesítményére.

Lehetnek ugyanakkor a pénzügyi jelentések alapján kevéssé nyilvánvaló, ám annál jobban fájó járulékos költségei is a flatrate tarifáknak - ezek ráadásul annál jobban fájnak, minél több ügyfél fizet elő az új konstrukciókra. Ezek egyike a beszélt percek és elküldött SMS-ek után fizetendő telefonadó, a másik pedig az összekapcsolási díj, mely általában a kisebb szolgáltatókat (jelen esetben a Vodafone-t) sújtja a legnagyobb mértékben, hiszen értelemszerűen az ő hálózatukból indítják a legtöbb hívást hálózaton kívül irányba.

A szolgáltatók számára mostanra alighanem már nem a korlátlan perc- és SMS-forgalom árazása jelenti az igazi fejtörést, hanem a díjcsomagokban foglalt adatforgalom, illetve a kiegészítő opciókkal kínált forgalom mennyisége. Ezen a téren nemzetközi viszonylatban van mit behozniuk a hazai operátoroknak, ráadásul a technológia fejlődése által gerjesztett felhasználói igények markánsan felülírják a szolgáltatók gazdasági érdekeit, ez az ellentét pedig az idő előrehaladtával óhatatlanul egyre több ügyfél számára nyilvánvaló válik.