Google: egymilliárdos bírságot tart jogosnak az EU

Az egységes szabályozás elfogadását követően nem fordulhatna elő olyan eset, hogy egy Google-méretű vállalatot aprópénzekre büntetnek meg - mondta el Reding. A hivatkozott eset a Google két évvel ezelőtti lépésére utal, amikor a keresőóriás egyetlen adatvédelmi szabályzat alá húzta be összes szolgáltatását, az EU-s tagországok tiltakozása ellenére. Mivel e tiltakozás hatástalan maradt, több ország is büntetés kiszabása mellett döntött, Németország és Franciaország is a maximális bírságot rótta ki, 900, illetve 150 ezer euró értékben.

Reding szerint ezek a bírságok aprópénznek számítanak a Google számára, így semmilyen visszatartó ereje sincs az államok egyéni fellépésének. Az igazságügyi uniós biztos szerint ez az eset is kiválóan illusztrálja, hogy miért van szükség általános, egész Európára kiterjedő adatvédelmi szabályozásra. A reformtervezet jelenlegi állása szerint ilyen kihágások esetében a vállalat egy éves forgalmának 2 százaléka lenne kiszabható büntetésként, ami a Google esetében már mintegy egymilliárd dollárt jelentene - ez már valóban visszatartó erő lehet.

Bizalom és közös piac

Az orbitális büntetések kilátásba helyezése ellenére a reformtervezet (és Reding) nincs a felhasználó adatainak monetizálása ellen. Egy, a biztos által hivatkozott 2011-es felmérés szerint az EU-s állampolgárok adatai mintegy 315 milliárd eurót értek, 2020-ra pedig ez az összeg elérhető az ezermilliárd eurót is. Ahhoz azonban, hogy kialakuljon ezen adatok egészséges piaca, szükséges megteremteni a bizalmat a felhasználók és a szolgáltatások között, az egységes szabályozás így elsősorban azt szolgálná, hogy az állampolgárok könnyebb szívvel bízzák adataikat a cégekre, tudva, hogy az EU-s hatóságok szigorúan felügyelik azok felhasználását.

"A cégek és a kormányok ne gyűjtsenek több adatot, mint amire feltétlenül szükségük van" - mondta ki Reding az új szabályozás egyik kulcsmondatát. Az "adatpiac" ugyanis úgy tud hatékonyan működni, ha a felhasználó pontosan tudja, hogy adatait egészen pontosan mire kívánja az adatkezelő felhasználni, és csak azokat az adatokat adja át, amelyeknek szükségességéről meggyőzi a szolgáltatást nyújtó. Jelenleg a cégek (de a hírszerzés és az állami intézmények is) jellemzően minden adatot rögzítenek, amihez csak hozzáférnek - e paradigma értelmében erre nem lesz lehetőségük. Szinte mellékes, hogy a tárolt adatok mennyiségének csökkenésével az adatszivárgások hatása is csökkenthető: kevesebb gyűjtött adat, kevesebb lopható adat - mondja Reding.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Az "adatpiac" Európában (különösen az Egyesült Államokhoz viszonyítva) még gyerekcipőben jár, ez részben betudható annak is, hogy az EU-ban ehhez nem társul egységes piac úgy, ahogy az árukhoz, szolgáltatásokhoz vagy munkaerőhöz igen. Az egységes szabályozással a 28 tagország igen eltérő szabályozása helyére egyetlen, közös jogi keret kerülne, amely nagyban megkönnyítené például az online szolgáltatások lokalizációját. Hozzátehetjük, hogy ennek a folyamatnak a nagy nyertesei a kisebb államok lennének, ezek esetében a legalacsonyabb ugyanis e lokalizáció megtérülési mutatója.

Eddig miért nem?

A tagországok passzív ellenállásán akadt fel egyelőre az uniós szintű adatvédelmi reform, állítja Reding. A biztosasszony kezdeményezésére két éve indult folyamat során sikerült az Európai Parlament pártjai között konszenzusra jutni, és megszerkeszteni egy mindenki számára elfogadható kompromisszumos javaslatot. Az egyes tagországok azonban húzódoznak az új szabályozás támogatásától, még a Snowden-féle szivárogtatások nyomán kialakult új légkörben is.