Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: Sony SmartWatch 2 okosóra

Hlács Ferenc, 2013. november 22. 06:51
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A Sony okosórájának második generációjára felépítés tekintetében nem lehet panasz az kétségtelenül a kategória egyik legjobban sikerült darabja. Fukncionalitását tekintve azonban maradnak nyitott kérdések, kétséges, tud-e többet mutatni mint riválisai.

Az okosóra lassan az okostelefonhoz hasonlóan kötelező darabbá válik a gyártók repertoárjában, így egymást érik a Samsung Galaxy Gearhez hasonló esetlen tapogatózások, és a közösségi finanszírozó oldalak kezdeményezései, amelyből például a népszerű Pebble is született. A Sony már tapasztaltabb játékosnak számít a területen, SmartWatch széria immár második generációját éli, sőt a cég már korábban, Sony Ericsson néven a LiveView karórájával kezdte a máig ingoványos terület felderítését; volt hát lehetősége tanulni saját, és mások hibáiból is. Ám ez csak részben sikerült.

Kitűnő felépítés, keserédes szíj

A Sony SmartWatch 2 kétségtelenül minőségi felépítésű: formavilága egyszerű, gyakorlatilag egy lekerekített sarkú fekete négyzet az előlap vagy számlap, ami fémszínűre csiszolt peremével diszkrét megjelenésű. Egyenes vonalait csak a mára a gyártó egyik védjegyévé vált kerek, ezüstszínű bekapcsológomb tör meg. Ahogy az a Sony termékeinél lenni szokott, a felső él környékén találjuk meg a céglogót, alul pedig az androidos készülékekről ismert kapacitív vissza, home és menü gombok láthatók. A töltésre szolgáló Micro USB port az óra bal oldalán kapott helyet, és egy műanyag fedőlappal is kiegészül. Utóbbi a víz és por ellen hivatott védeni a kütyüt, IP57 besorolása azt jelenti, por-, és hivatalosan egy méter mélységig vízálló is.

A gumiból készült szíj meglepően kellemes tapintású, hosszabb viselés után sem kényelmetlen - igaz sem kamera, sem mikrofon nem kapott rajta helyet, de mint a Samsung okosórájánál szerzett tapasztalatainkból láthattuk, ezek megfontolandó áldozatot jelentenek a cserélhető pánt oltárán. A szíj ugyanis levehető, helyére tetszőleges 24 milliméteres darabot tehetünk, így az óra külseje részben ízlés szerint alakítható. Egy idő után szükség is lehet a cserére, mivel pár napos használatot követően a pánt szögletes élei láthatóan kopni kezdtek: a matt felület egyre fényesebb lett, ami nem feltűnően lestrapált, de közelebbről nézve azért igénybe vett külsőt kölcsönöz a szíjnak, egész nap hordva már az első hét végére.

Egyszerű beállítás, gördülékeny kezelőfelület

A SmartWatch 2-t bekapcsolva először párosítanunk kell egy androidos telefonnal, netán tablettel - az iOS-felhasználók sajnos ebből a körből kimaradnak, az óra ugyanis nem működik az Apple készülékeivel. A művelet történhet NFC segítségével, ebben az esetben elég összekoccantani az órát az okostelefonnal, amennyiben erre nincs lehetőség, az az elérhető Bluetooth-eszközök listájából is kikereshető. Ezt követően a Play Store-ból kell letöltenünk a megfelelő szoftvereket, azaz a Smart Connectet  - amely magyarul az “Intelligens csatlakozás" (sic!) nevet kapta -, illetve a SmartWatch2 SW2 alkalmazást, ami lehetővé teszi az óra és a telefon közötti kommunikációt.

Utóbbi app nem jelenik meg az alkalmazások között, annak tartalmát a Smart Connectet megnyitva, vagy az értesítési sávot lehúzva érthetjük el, itt a párosítást követően egy apró ikon jelzi, hogy a kütyü csatlakozott a telefonhoz. Erről a felületről kereshetünk a SmartWatch 2-vel kompatibilis alkalmazásokat a Play Store-ban, valamint innen kezelhetjük a már letöltötteket.

Ezt követően alaposabban is szemügyre vehetjük az órát, amelyen egy a klasszikus Android UI-ból ismert, oldalirányba lapozható alkalmazásfiók fogad, laponként hat ikonnal. A Samsunggal ellentétben a Sony nem látta szükségesnek egyedi interfész kidolgozását a kütyüre, olyannyira, hogy az egyes alkalmazások ikonjai, illetve az menük, beállítások felülete is a telefonról ismert képet adják vissza. Ez egyáltalán nem baj, hiszen a megfelelően átméretezett app-fiók könnyen használható, és egy androidos telefon után gyakorlatilag nulla tanulást igényel. A működés ráadásul sima, gördülékeny, nem jellemző rá a Samsung okosórájának menüjéből ismert akadozás - annak dacára, hogy a készülékben egy igen szerény, 180 megahertzes ARM Cortex-M4 processzort találunk.

Kezdődnek a problémák

Bár a készülék felépítése remek, kijelzője bőven hagy kívánnivalót maga után. Az 1,6 hüvelykes panel felbontása mindössze 220x176 pixel, a gyári Android viszont a nagyobb, minimalista ábrák helyett az óra képességeihez túl részletgazdag, apró ikonokat használ. A kép emiatt néha szinte homályosnak tűnik, főként ha egy olyan Full HD kijelzővel felszerelt Sony-féle zászlóshajóról pillantunk át rá mint az Xperia Z vagy Z1.

Az alacsony felbontású panel mentségére legyen mondva, hogy transzflektív kijelzőről van szó, vagyis gyakorlatilag bármilyen fényviszonyok között jól olvasható, és még az akkumulátort is kíméli. A transzflektív technológia lényege, hogy a panel mögött egy tükröződő felületet helyeznek el, ami a kívülről érkező fényt visszaverve teszi láthatóvá a kijelzőt, így az háttérvilágítás nélkül, erős napfényben is jól látható, valamint a lecsökkent fogyasztásnak köszönhetően a hosszú folyamatos üzemelést is lehetővé teszi.

A SmartWatch 2 önálló eszközként nem nagyon állja meg a helyét - igaz nem is annak szánták - ezért alkalmazásainak jó része is az okostelefon erőforrásaira támaszkodik. Ezekből szerencsére a kategóriához képest nagy választék áll rendelkezésünkre, mivel a készülék az előző generációhoz készült appokkal is kompatibilis. Így olyan (jórészt fizetős) gyöngyszemek között válogathatunk mint a különböző, a menürendszerrel ellentétben már jócskán szaggató, alig reszponzív Snake-klónok, vagy az önálló életet élő zenelejátszó-irányító alkalmazások, amelyekkel a telefonon hallgatott zene léptethető vagy szüneteltethető, inkább kisebb mint nagyobb sikerrel. Sajnos tehát az órára optimalizált appok nagy részéről elmondható, hogy a mennyiség nem párosul a minőséggel.

Szerencsére jobban sikerült szoftvereket is találhatunk Sony okosórájához, például az Endomodo fitneszappot, amely a mobilos alkalmazás vezérlőfelületeként működik. Olyan alapvető funkciókat kezelhetünk rajta mint az edzés indítása vagy szüneteltetése, illetve futás vagy kerékpározás közben követhetjük a megtett távolságot, az eltelt időt és a sebességet is, így a telefon végig a zsebben maradhat. A Smart Camera app is megér egy letöltést, segítségével a telefon kameráját távirányíthatjuk, láthatjuk annak képét, fényképet és videót is készíthetünk vele, noha egy-egy váratlan összeomlás azért itt is előfordult. Valószínűleg az ígéretes Call handling alkalmazás is sokak figyelmét felkelti, főként mert az egyik első az okostelefonos felületen megjelenő ajánlott appok között. A SmartWatch 2-n azonban nem találunk mikrofont, így bár fogadhatunk és indíthatunk is hívást vele, ahhoz, hogy a vonal másik végén ne csak zsebünk belsejével beszélgessenek, szükségünk lesz egy headsetre, vagy elő kell vennünk a telefont.

Az értesítések kijelzésével viszont nincs probléma, ha új érkezik, azt az óra rezgéssel adja tudtunkra. Az e-maileknél és SMS-eknél előnézetben láthatjuk a küldőt és az üzenet elejét, utóbbinál pedig a teljes üzenetet is elolvashatjuk, így nem kell előbányászni az egyre termetesebb készülékeket, csak hogy lássuk, ismerősünk válasza korábbi kérdésünkre kimerül egy terjedelmes “ok”-ban.

A kelleténél hamarabb merül, az ára viszont elfogadható

Az alacsony fogyasztású transzflektív kijelző ellenére az üzemidő nem az igazi. Közepes használat mellett, az értesítések kijelzése, néhány a fentiekhez hasonló app mérsékelt bökdösése képes két nap alatt lemeríteni, ami egy karóra esetében a legkevésbé sem mondható kényelmesnek, hiszen ezt a teljesítményt lassan az okostelefonok is hozzák. Mindenesetre ennek fényében legalább kicsit elnézőbb lesz az ember az alacsony felbontással kapcsolatban, hiszen egy részletgazdagabb panel még erőforrás-igényesebb lenne, emellett pedig a készülék árán is nyomot hagyna. Az eszközt tölteni a már említett baloldalt található MicroUSB-porton keresztül lehet, ami nagy megkönnyebbülés a Samsung rácsukós-tokos-USB-s megoldása után.

Az okosóra-készítés az utóbbi időben meglehetősen nagy lendületet kapott, mind a nagy gyártók, mind az apró startupok között, de igazán kiemelkedőt eddig egyikük sem tudott alkotni. Erre a Sony SmartWatch 2-nek sem sikerült rácáfolnia, noha egy a versenytársakhoz képest aránylag jobban sikerült kütyüről van szó. A remek felépítés, az IP57-es besorolás, a cserélhető szíj és az alapvetően gördülékeny kezelőfelület az egyik legvonzóbb opcióvá teheti az órát azok számára, akik csuklójukon akarják tudni értesítéseiket és képesek kibékülni a kijelzővel, ennél sokkal szélesebb körű felhasználásra azonban nem érdemes tervezni.

Bár a SmartWatch 2 az alkalmazások száma tekintetében is vezető helyen van, ezeknek csupán töredéke alkalmas a mindennapos akadálytalan használatra. Az okosóra hazánkban 40 és 50 ezer forint közötti összegért kapható, ami csaknem fele a rivális Galaxy Gear árának, így - a viselhető kütyük szerelmeseinek legalábbis - megfontolandó lehet.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.