Frekvenciakincs: az állam adta, az állam elvette
Kiszivárgott hírek szerint radikális lépésre szánta el magát az orosz kormány az országban működő mobilhálózatok államosítását illetően. A helyi sajtó által megismert tervek szerint az illetékes minisztérium minden LTE-spektrumlicencet visszavonna a négy piaci szereplőtől, hogy egy egységes, állami kézben lévő infrastruktúrát hozzon létre.
Elveszíthetik az LTE-szolgáltatásokhoz licencelt spektrumok használati jogát a nagy orosz mobilszolgáltatók, a kormány elhatározása alapján helyettük egy állami infrastruktúra-szolgáltató kezdhetné meg a működését az országban. A távközlésért felelős minisztérium álláspontja szerint a négy nagy piaci szereplő, a VimpelCom, az MTS, a Megafon és a Rostelecom önszántából nem törekszik a minél nagyobb lefedettség elérésére, a hálózataik pedig nagy mértékben átfedik egymást, ami a szolgáltatókat leszámítva senkinek sem jó. Az operátorok szerint ha állami kézben lévő hálózatot lesznek kénytelenek használni, végképp megszűnik a megkülönböztetési lehetőség és a verseny. Az orosz példa a mobiltávközlési iparág egyik legkomolyabb dilemmájára irányítja rá a figyelmet.
маленькая дилемма
A mobilos infrastruktúrák fejlődési irányának egyik logikus, kézenfekvő lépcsője lehet az egységesített hálózatok használata, részben a rendelkezésre álló spektrum szűkössége, részben az infrastruktúra kiépítésének magas költségei miatt. A jelentős költségoptimalizálással járó hálózatmegosztásra eddig ugyanakkor zömében piaci alapokon volt csak példa, többek közt Nagy-Britanniában, ahol a Deutsche Telekom és a France Telecom vonta össze a hálózatát, amivel létrejött az Everything Everywhere, a szigetország legnagyobb mobilszolgáltatója.
Az egységes infrastruktúra a beszerzési oldalon járó jelentős költségmegtakarítás mellett (a nagy hálózatokat üzemeltető cégek több kedvezményt kapnak például az eszközbeszállítótól) a felhasználó számára is biztosíthat előnyöket, hiszen egy nagy, összevont hálózat adott esetben nagyobb lefedettséget érhet el, illetve nagyobb kapacitástartalékkal rendelkezhet. Az orosz kormány éppen ezzel érvel a frekvenciák állami kézbe vétele és az állami infrastruktúra-szolgáltató mellett, mondván a mobilcégek önállóan sosem fognak akkora lefedettséget biztosítani az előfizetőknek, amit egy állami kézben lévő hálózat lehetővé tesz.
LTE-lefedettség Oroszországban: csak ahol a madár jár?
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
A kormány annak ellenére így látja a helyzetet, hogy a tavalyi spektrumaukció során 2019-ig előre több olyan kritériumot is előírt a szolgáltatóknak a licenc használatáért cserébe, melyek elvileg garantálják a lefedettség évről-évre történő bővítését (ez bevett iparági gyakorlat). A spektrumhasználati engedélyek kiadása óta egyébként a négy említett szolgáltató összesen ezer LTE-állomást épített az országban, a teljes lakossági lefedettséghez azonban legalább 30 ezer bázisállomásra lenne szükség, véli a minisztérium.
A helyi piac szereplői élesen bírálták az orosz kormányzati terveket, kiemelve, hogy az egységes hálózat használata semmilyen szinten nem teszi lehetővé a szolgáltatások megkülönböztetését minőségi oldalon, ez pedig hosszú távon jelentősen csökkentheti a helyi távközlési szektor beruházásvonzó hatását. Szakértők ugyanakkor úgy látják, hogy egy ilyen helyzetben kialakuló árverseny (a cégek jobb híján csak ezen a téren tudnák megkülönböztetni magukat) jelentősen csökkentheti a mobiltávközlési szolgáltatások árszintjét az országban.
Itthon is terítéken volt
Piaci pletykák szerint az egységes infrastruktúra-modell létrehozásával Magyarországon is kacérkodtak a szektor egyes szereplői, illetve maga az állam is. A HWSW úgy tudja, hogy évekkel ezelőtt terítéken volt egy terv a Vodafone Magyarország és a Telenor Magyarország hálózatainak összevonásáról, vagy szorosabb integrációjáról, ám ez az elgondolás végül nem valósult meg. Egy egységes mobilos infrastruktúra üzemeltetésére egyébként a legalkalmasabb partner a jelenleg francia kézben lévő Antenna Hungária lehetne - a cégnek még a 2011/12-es frekvenciaaukciót megelőzően voltak is ilyen irányú ambíciói. Az Antenna Hungária ma a Telenornak végez hálózatüzemeltetési munkálatokat, nem a saját infrastruktúráján.
A szolgáltató üzemeltetési tapasztalatai révén ideális jelölt lehetne egy országos LTE-hálózat kiépítéséhez és működtetéséhez, a magánkézben lévő társaságra ráadásul korábbi, kiszivárgott hírek szerint vevőt keres a tulajdonos. Más kérdés, hogy egy egységesített hálózatot csak abban az esetben éri meg kiépíteni és üzemeltetni az államnak, ha az így származó bevétele több, mint a frekvenciaaukciók után keletkező bevétel.
A magyar helyzetet bonyolítja, hogy a szolgáltatók éppen most fejezték, illetve fejezik be a hálózatmodernizációs munkálataikat, melyek a teljes infrastruktúra megújításával, több milliárd forintos költséggel jártak. Ebből adódóan a hazai szolgáltatóknak jelenleg semmiképpen nem érdekük egy közös, összevont hálózat használata, mely esetleg azt is lehetővé tenné, hogy a piac új szereplők előtt nyíljon meg - olyan szereplők előtt, melyek egyenlő műszaki feltételek mellett kínálhatnak szolgáltatást ügyfeleiknek.