Negyven éve kezdeményezték az első mobilhívást
Történelmet ír a mobiltelefónia: negyven évvel ezelőtt ezen a napon kezdeményezte egy mérnök az első igazi, mobiltelefonos hívást egy akkor még csak prototípusként létező készüléken keresztül. A telefonhoz végül csak évek múlva lett hálózat, a mai GSM és CDMA rendszerek egyik előfutáraként.
Negyven évvel ezelőtt, 1973. április 3-án történelmet írt a mobiltelefónia. Ekkor kezdeményezték az első beszédalapú hívást olyan mobilkészüléken, mely kapcsolóközpont beiktatása nélkül képes volt telefonbeszélgetések lebonyolítására. Az első mobilhívás a Motorola egykori mérnökének, Marty Coopernek a nevéhez fűződik, aki egy a cége által fejlesztett rádiótelefon-prototípuson keresztül hívta a vonal végén lévő felet.
Tégla
A híváshoz használt Motorola DynaTAC 8000x prototípust akkoriban téglaként is becézték, amire a készülék szinte minden tekintetben rászolgált. A telefon, aminek a fejlesztése 1968-ban kezdődött, 25 centiméter hosszú volt (nem számítva a tekintélyes méretű, nem flexibilis antennát), tömege pedig megközelítette a 800 grammot. Utóbbinak jelentős részét az akkumulátor tette ki, ami legjobb esetben 35 percnyi beszélgetésre elegendő áramot tudott tárolni magában, a teljes feltöltése pedig több mint tíz óráig tartott.
A szokásos 12 gombos numerikus billentyűzettel, emellett 9 funkciógombbal és egy egysoros folyadékkristályos számkijelzővel ellátott mobiltelefon jóval megelőzte a korát, legalábbis az 1973-as próbahívás után még tíz évre volt szükség ahhoz, hogy mobilhálózat is rendelkezésre álljon a kereskedelmi bevezetéshez. A Bell Labs által fejlesztett Advanced Mobile Phone System (AMPS) technológiát csak 1983-ban vezették be kereskedelmi üzembe, ekkor került csak forgalomba az első DynaTAC mobil, 4000 dolláros akkori fogyasztói áron.
A DynaTAC több hollywoodi filmben is feltűnt
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A DynaTAC széria később, a hálózatok fokozatos kiépülésével komoly sikernek mutatkozott, a telefon számtalan variációja került forgalomba 1983-tól 1994-ig, egyes nemzetközi modellek pedig máig működőképesek bizonyos GSM-hálózatokon. A telefonhoz tartozékok is készültek, így például flexibilis antenna és asztali töltő is kapható volt az első DynaTAC modellekhez, igaz utóbbi használata a gyorstöltő funkció miatt kifejezetten kockázatos volt, a rendszer ugyanis nem csak gyorsabban töltötte, hanem hamar meg is gyilkolta az akkor még kezdetleges technológiájú akkumulátorokat.
Nem az első rádiótelefon, de az első mobil
Bár a DynaTAC 8000x-et szokás nevezni az első igazi mobiltelefonnak, rádiótelefonos rendszerek már jóval a Motorola készülékét megelőzően üzemeltek. Az első kereskedelmi rádiótelefon-szolgáltatás 1946. június 17-én indult St. Louisban. Az akkori rendszereknek nem sok közük volt a mai modern digitális, vagy akár az azokat megelőző analóg mobiltelefonos szolgáltatásokhoz: a technológia a 150 MHz-es frekvenciasávban működött, lényegében VHF alapokon és tulajdonképpen az analóg kapcsolóközpontnak adott csupán egy rádiós kimenetet.
Ebből következik, hogy a hívó félnek akkor a hívás kezdeményezéséhez előbb az azonosítást követően a központosnak kellett bediktálnia a hívni kívánt számot, majd ezután kapcsolták a hívni kívánt partnert. A Mobile Telephony Service (MTS) névre keresztelt rendszert valójában csak nagy jóindulattal lehetett mobilnak nevezni. A fél-duplex rendszerben működő adó-vevő berendezések tömege megközelítette a 40 kilogrammot, így kizárólag gépkocsikba szerelve lehetett használni egy-egy példányt.