Szerző: Bodnár Ádám

2013. február 6. 10:39

Bővült a Power7+ processzoros szerverek kínálata

Az IBM tavaly szeptemberben, a Hot Chips konferencián mutatta be Power7+ processzorát és októberben dobta piacra első szervereit, amelyek az új lapkára épültek. A vállalat most tovább bővítette Power7+ processzoros szervereinek kínálatát és frissítette belépő kategóriás gépeit is.

A belépő szintű UNIX-szerverekbe is megérkezett az IBM legerősebb processzora, a Power7+. Tavaly októberben a Power 770+ és Power 780+ szerverekben debütált a Power7+ chip, most pedig alsóbb kategóriás gépekbe is bekerült. Az IBM kínálatában megjelent a Power Express 710+ és 720+ jelű tagjában egy Power7+ processzor, 730+ és 740+ jelű tagjában pedig legfeljebb kettő dolgozhat, a Power 750+-ban és 760+-ban pedig már négy. A kínálatból már csak az abszolút csúcsot képviselő 795 hiányzik, amely a mai napig Power7 processzorral készül.

A Power7+ processzorról, röviden

Az új lapka elődjéhez hasonlóan 8 magot tartalmaz, amelyek egyenként 4 szál párhuzamos végrehajtására képesek, a gyártástechnológiai fejlesztésnek (45 helyett 32 nanométeres csíkszélesség) köszönhetően a harmadszintű cache mérete azonban 80 megabájtra emelkedett. A félvezetőtechnológia fejlesztése emellett lehetővé tette az órajelek látványos emelését is: míg a Power7-ből a leggyorsabb verziók 3,7 GHz-en jártak, a Power7+ esetében 4,3 GHz a csúcs.

Emellett feladatspecifikus gyorsítóáramkörök beépítésére is lehetősége volt az IBM mérnökeinek, került a chipbe három Asymmetric Math Function (AMF) gyorsító, amelyek a titkosítási feladatoknál használt algoritmusokban gyorsítják a matematikai függvényeket. Szintén három van a processzorban AES/SHA gyorsítóból, valamint egy véletlenszám-generátor is került bele. Emellett a lapka hardveres támogatást nyújt az Active Memory Expansion (AME) technológiához, amely valós idejű memóriatömörítés, közel kétszeres effektív kapacitás ígéretével. A lapka az óriási L3 cache-sel és a speciális gyorsítókkal együtt is "csak" 2,1 milliárd tranzisztorból áll.

Az IBM saját tesztjeire hivatkozva azt állítja, a Power7+ processzor elődjénél feladattól függően 20-40 százalékos teljesítménytöbbletet hoz, miközben a fogyasztása érdemben nem változott - az új lapka agresszív energiamenedzsment-funkciókkal rendelkezik, a gyorsítótárak például a magokhoz hasonlóan agresszíven kapuzottak, vagyis tétlenség idején lekapcsolhatók. A mérnökök továbbfejlesztették a "sleep" energiaállapotot, amely a mag mellett a hozzá tartozó L2-t is lekapcsolja, valamint egy még takarékosabb üzemmód is bekerült a processzorba, amely a tétlen magot a hozzá tartozó L3 szegmenssel együtt üzemen kívül helyezi.

A tavaly őszi premier óta az IBM már publikált egy-két hivatalos teszteredményt is a Power7+ chipről. Az iparágban sztenderdként elfogadott SPEC tesztek alapján a fixpontos végrehajtás sebessége 48 magos konfigurációban 24 százalékkal emelkedett a Power7-hez képest, míg 64 magos kiépítésben 17 százalékkal - igaz, a tesztrendszerekben használt processzorok órajelei eltérnek. Lebegőpontos teljesítmény terén a növekedés szélsőséges, 48 magos konfigurációban 28 százalék, 64 magos esetében azonban alig több mint 3 százalék az IBM által publikált, a SPEC által hitelesített hivatalos eredmények szerint. Java-futtatási teljesítményben a SPECjbb2005 teszt szerint az előrelépés 33 százalékos (itt csak 64 magos konfigurációkkal készült összehasonlítható eredmény).

A ma bejelentett gépekkel, 1-2-4 magos konfigurációkkal egyelőre nem készültek hivatalosan publikált teszteredmények.

Az új gépek

A belépő szintre, kimondottan az x86-os gépek ellen pozicionált Power Express 710+ és 720+ között a méret és a bővíthetőség a különbség - előbbi 2U, utóbbi pedig 4U magas házban kapott helyet. A Power 720+-ba beépíthető memória 512 gigabájt, ami kétszerese a 710 maximális kapacitásának, az elérhető diszkkapacitás is nagyobb, cserébe azonban be kell érni alacsonyabb órajelű processzorok alkalmazásával. A Power 720+-at 3,6 GHz-es lapkákkal lehet rendelni, a 710+ esetében viszont 4,2 GHz a felső határ. Hasonlóak különbségek a kétfoglalatos 730+ és 740+ modellek között. A 730+ kisebb (2U), maximális memóriakapacitása fele a 740+-énak, kevesebb diszket is tud fogadni, viszont csak ez rendelhető 4,3 GHz-es Power7+ processzorral, a 740+-ba csak alacsonyabb órajelű változatok építhetők be.

A Power 750+ és 760+ már eggyel magasabb kategóriát képviselnek, 4 processzorfoglalattal rendelkeznek, maximális memóriakapacitásuk pedig 1, illetve 2 terabájt - ne felejtsük, hogy a Power7+ hardveres támogatásával a memória valós idejű tömörítéssel is dolgozhat, ami tovább növelheti a rendelkezésre álló kapacitást. A két gép közül a 750+ választható magasabb órajelű, 3,5 vagy 4 GHz-es processzorokkal a számításintenzívebb feladatokhoz, a 760-ba alacsonyabb órajelű (3,1 vagy 3,4 GHz-es) chipek építhetők. Nagy teljesítményük és memóriakapacitásuk, valamint bővíthetőségük révén ezeket a rendszereket elsősorban konszolidációs platformként pozicionálja a Nagy Kék.

Hamarosan kaphatók

A fenti gépek IBM AIX, Red Hat vagy SUSE Linux, illetve i (korábbi nevén iOS, előtte AS/400) operációs rendszerrel rendelhetők. Azon ügyfelek kedvéért, amelyek kimondottan a Linuxot részesítik előnyben, két új gépet kínál az IBM, ezek az egyfoglalatos PowerLinux 7R1 és a kétfoglalatos 7R2 - előbbi  a Power 710+, utóbbi pedig a Power 730+ hardverével azonos. A vállalat feltett szándéka az új, belépő szintű UNIX szerverekkel, hogy a Xeonok által mára gyakorlatilag monopolizált szegmensben versenyezzen. A Power 710+ már 6 ezer dollár alatti listaáron megvásárolható például, amely igazodik a hasonló képességű és kiépítésű x86-os rendszerek árához. A szerverek egy része február végétől, másik része pedig március közepétől lesz kapható.

a címlapról