Túllő a célon az Ultra HD

Reflexből mondhatná bárki, hogy az UHD, azaz 3840x2160 pixeles felbontású képernyőknek azért nincs értelme, mert nincs rájuk tartalom. Valóban könnyen úgy járhatnak a korai befogadók, mint pár évvel ezelőtt az 1080p-s vagy éppen a 3D-s kijelzők vásárlói: hiába a technikai lehetőség, a demófilmeket hamar megunja az ember, a Barátok Közt pedig még mindig SD-ben jön két dimenzióban. Ez az érv azonban csak átmeneti, hiszen amennyiben egy képformátum bizonyít a piacon, akkor a tartalomgyártók is követik azt.

A 4K ebből a szempontból valószínűleg nem fog kilógni a sorból és az HD felfutásának ritmusához hasonlóan 4-6 év alatt a 2160p lesz az uralkodó. A technológia elterjedését egyetlen dolog állíthatja meg, az pedig a nézők szemeinek fizikai korlátai, illetve az otthonok mérete. Annak ellenére, hogy az idei CES minden nagyobb televíziógyártóból előcsalogatta a pixelháborút, reménytelennek tűnik, hogy a mostani tévépiac átálljon erre a felbontásra - véli az Ars Technica.

Drága és felesleges?

A most bemutatott 4K-s készülékek még irreálisan magas áron kerülnek a boltokba, főleg azért, mert a gyártók még csak az exkluzív méretekben rukkoltak elő az UHD-vel. Keveseknek adatik meg, hogy egy 84 hüvelykes képátlójú tévét vegyenek, hiszen a 213 centiméteres kijelzőnek el is kellene férnie valahol, a hozzá tartozó ideális, legalább 5-6 méteres nézéstávolságnak szintén, ráadásul egy ilyen eszköz jelenleg 20 ezer dollárba, azaz körülbelül 5 millió forintba kerül az Egyesült Államokban.

Több gyártó mutatott be persze kisebb képátlóval is modelleket, az LG például egészen 55 hüvelykig lement. A legolcsóbb kínálata a nálunk ismeretlen Westinghouse márkának volt a CES-en, itt egy 50 hüvelykes UHD készülék 2500, egy 55 hüvelykes pedig 3000 dolláros árcédulát viselt. Ez körülbelül megegyezik a Full HD tévék négy évvel ezelőtti áraival, s valószínűleg ritmusosan csökkenni fog a következő években.

A mostani vásárlók számára viszont nem éri meg ötszörös árat kifizetni az ultra HD felbontásért, még akkor sem, ha elhiszik, hogy a valós idejű felskálázás működik. A 4K-t igazán próbára tevő időszak az lesz, amikor az árak már normalizálódnak, de a felhasználók rájönnek arra, hogy bizonyos méret alatt, illetve bizonyos nézéstávolság felett értelmezhetetlen a különbség a full HD panelekhez képest. Ugyanez már lezajlott a 720p-1080p generációváltásnál is, de ott az észlelhetőség még a reális képméret és nézéstávolság szintjén fordult át.

42 hüvelykes tévét 60 centiről nézni?

Ahhoz, hogy az UHD felbontás valódi előnyei kijöjjenek, érzékelhetővé váljon a felbontáskülönbség,  három méteres távolságból kellene nézni egy 85 hüvelykes kijelzőt, de ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyen az emberi szem bármilyen különbséget, ugyanekkora távolságból nézve legalább 50 hüvelykes kijelző kell - derül ki Carlton Bale házimozi-szakértő írásából. A most sztenderdnek számító 42 hüvelykes képátló esetében a 4K kiélvezéséhez 60 centire kellene megközelíteni a kijelzőt, ami teljesen életszerűtlen. A Carlton Bale által rajzolt ábrán jól látható, hogy 6 méter távolságból teljesen mindegy, hogy 4K vagy 480p-s képet nézünk egy 60 hüvelykes képátlójú kijelzőn is. Ezekből a fizikai, illetve biológiai törvényszerűségekből kiindulva szomorú tény a geekek számára, hogy az 1080p, vagy akár az annál kisebb felbontások is teljesen elegendőek a legtöbb szoba- és képernyőméret kombinációjában.

Ha ez sem tántorítaná el a technológiai világot attól, hogy elkezdjen mindent feltenni az UHD felbontásra, akkor az optikai meghajtók után, ma már mondhatni legfontosabb “hordozó”, az internethálózat lesz szűk keresztmetszet a képtovábbításban. Egy 1080p felbontású Blu-Ray film 10 percenként több mint 1 gigabájt tárhelyet kíván, egy átlagos tömörítés mellett egy 120 perces full HD mozi 26 gigabájt (tömörítetlenül 1-1,5 TB). Az UHD négyszer annyi pixellel operál, így még erősebb tömörítéssel is 15-50 gigabájt adatforgalmat generálna egy átlagos mozi letöltése, streamelése, legalábbis a Sony kísérleti 4K-streaming szolgáltatásában ennyit mértek ki. Ez többszöröse annak, amit a Netflix vagy iTunes jelenleg elérhető 1080p-s filmjei igényelnek.

Bátor vállalkozás UHD-t streamelni

Habár a kábeles internetszolgáltatóknál mostanság nem kiemelt kérdés a sávszélesség, egy ilyen arányú növekedés az egyébként is egyre több fogyasztás mellett kritikus lehet az internetes infrastruktúra szempontjából is. Az optikai adattárolókkal már nem érdemes számolni, ahogyan a zenei piac, úgy filmes is szép lassan maga mögött hagyja a fizikai hordozókat. Jelenleg nincs is olyan optikai formátum, amit az UHD mellé lehetne párosítani, ahogy a Blu-Ray és a HD DVD állt az 1080p mellett évekkel ezelőtt. Ha pedig akár a fizikai hordozó kapacitása, akár az internetelérés sávszélessége miatt az eddiginél erősebb tömörítést kell alkalmazni, akkor éppen a lényeg, a részletesség veszik el a képből.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Az is lassíthatja az ultra felbontás terjedését, hogy a világ az elmúlt 4-6 évben állt át a “lapostévére”, s akár 720p, akár 1080p felbontású készülékekről van szó, nem várható tömeges csere, hiszen az LCD-, LED- és plazmatévék élettartama igen jónak mutatkozik - a friss adatok szerint a fogyasztók átlagosan 7 évente cserélik le tévéjüket. A 3D, mint újdonság már eleinte is vadnak tűnt, de tavaly a Samsung is beismerte, hogy mindössze 30 százalékát adta el az iparág annak, amit előzetesen vártak a 3D-képes tévékből, nem sikerült lejjebb szorítani a televíziók termékéletciklusát. A nép nem rohant cserélni a tévéjét egy újabb dimenzióért, könnyen ez lehet a sorsa az újabb 1080 képsornak is.

Ennek ellenére a felhajtás biztosan meglesz a következő 1-3 évben, a marketingüzenetek felizgatják majd a technológia iránt érdeklődőket, de a Forma 1-et, a focimeccset és a Hobbit új epizódjait még biztosan 1080p-ben nézzük sok éven keresztül.