Az IT, a jövőkutatás és 2013 - meg azután

A jövőt megjósolni? Szoftverlopó szovjet ügynökök 2007-ben?

Mielőtt azonban belekezdenénk a várható vagy legalább elképzelt fejlemények ismertetésbe a big data előretörésétől a robotika elterjedéséig, néhány dolgot érdemes előrebocsátani. Például azt, hogy hajlamosak vagyunk abból kiindulni, hogy az éppen jellemző trendek fognak folytatódni a jövőben is (elvégre mi másból is indulnánk ki).

Az Omnifuture Almac 1987-ben azt vélte előre látni, hogy a következő évtizedek egyik komoly problémáját az amerikai cégektől szoftvert meg hardvert lopkodó szovjet ügynökök lesznek – de aztán a hidegháború meglehetősen váratlanul véget ért (amire persze senki sem számított). Érdemes tehát észben tartanunk, hogy nem tekinthetjük az IT-t valamiféle zárt belső rendszernek, amelyet nem érnek külsődleges hatások, és ahol egyedül az a kérdés, hogy a fejlesztők mire képesek.

Éppen ellenkezőleg. Amikor az MIT-n 1991-ben könyvet adtak ki a 2001-es számítástechnikáról, akkor az internetet még véletlenül sem említették benne. Ugyanis egyszerűen nem lehetett előre tudni, hogy hamarosan ilyen fontossá válik: a Clinton-adminisztráció csak 1993-ban döntött úgy, hogy mint a demokrácia és szabadság eszközét mindenki számára elérhetővé teszi, és egy hasonló politikai döntés bármikor ott leselkedhet, hogy teljesen átformáljon mindent, még ha ezt most nehezen tudjuk elképzelni (és számolni még kevésbé tudunk vele).

Én mindenesetre még emlékszem, hogy amikor egy barátommal a 90-es évek közepén könyvet írtunk az internethasználatról, akkor több kiadó is visszautasította, mondván, hogy a dologban nincs fantázia: ilyesmi senkit sem érdekel. Az pedig más kérdés, hogy az ilyesminek ma már valóban nem lenne jelentős piaca. És hasonlóképpen attól, hogy valaki 2000 körül, az „e-könyvek” első hullámánál azt állította, hogy úgysem fog elterjedni, mert az emberek nem fognak a képernyőről olvasni, és igaza volt, nem következik, hogy egy hasonló kijelentéssel a 2010-es években is igaza lesz.

^{Tim Berners-Lee, a world wide web atyja}

Arccal a jövő felé

Ráadásul még ha előre látnánk is bizonyos dolgokat, ez sem jelentené azt, hogy a teljes jövőt is előre látjuk. Az ezredforduló után néhány évvel nem tévedtünk sokat, ha abból indultunk ki, hogy a Google még 2013-ban is meghatározó piaci szereplő marad; azt azonban, hogy a közösségi média milyen fontossá válik, Myspace ide vagy oda, nem tudtuk volna megmondani. És most persze ugyanígy nem vesszük észre azokat az új ötleteket és technológiákat (a jövőkutatók szóhasználatával: gyenge jeleket), amelyek néhány éven belül majd ugyanúgy meghatározóak lesznek, mint amilyenné a Facebook vált az utóbbi időben.

A Forrester blogjában Tim Sheedy még a tavalyi év közepén meg is említett jó néhány olyan dolgot, melyek 2007-ben eszünkbe sem jutottak volna, ma viszont már a mindennapjainkhoz tartoznak:

• egymilliárd érintőképernyős okostelefon a világon
• százmilliónál több tablet a munkahelyeken
• mobilinternet-forradalom
• a Google és az Apple mint jelentős vendorok
• a Jeopardy! nevű amerikai, „Legyen ön is milliomos” típusú játékot megnyerő számítógép

és így tovább. Ez egyben azt is jól mutatja, hogy milyen gyorsan zajlanak a változások az IT-ben. Mint ahogy a Gartner szerint a következő három-négy évben sem lesz máshogy. Lássunk most közülük néhányat:

• Big data: a jövőben olyan meghatározóvá válik, hogy a top 1000 cégnél összesen egymillió állás vár majd azokra, akik értenek hozzá – ám ezen állások egyharmada betöltetlen marad. Ami magyarra lefordítva többek között azt is jelenti, hogy aki most választ pályát, bátran indulhat ebbe az irányba (és feltehetően még állami férőhely is jut majd neki:-)

• Információszivárgás a social networkbe: néhány éven belül a céges kontaktinformációk 40 százaléka fog a Facebookon keresztül kiszivárogni – köszönhetően az alkalmazott által használt mobil eszközöknek

• Malware: eközben az alkalmazottak magánkütyüjei már egy év múlva is jóval inkább ki lesznek téve a rosszindulatú programoknak, mint a cégesek

• A „dolgok internete” (Internet of Things) terjedése pedig azt eredményezi majd, hogy a vállalatok az eddiginél is többet fognak szoftverekre költeni

• Gamifikáció: eközben ismét csak a top 1000 több mint egyharmada fogja a gamifikációt különböző célokra felhasználni

• Viselhető technológia: még 2017 vége előtt több mint tízmilliárd dolláros üzletté növi ki magát a  „smart technológia”: a cipőkbe épített elektronikák, az intelligens tetoválások meg hasonlók

• Mobilvendorok: ekkor már évek óta a kínai mobil vendorok (például a Huawei és a ZTE) lesznek a meghatározóak: még idén, 2013-ban az öt legnagyobból három közülük fog kikerülni.

A The Futurist című amerikai lap is megpróbálkozik az előrejelzéssel, és eközben mintegy a jelen szteroidokkal felpumpált verzióját kínálja. Ha most fontos a hálózatosodás és a fogyasztói vélemények, akkor a jövőben még fontosabb lesz; ha most okos kézi eszközeink vannak, akkor a jövőben az otthonaink is azok lesznek – azt hiszem, érthető a dolog logikája. De hogy visszatérjünk a tulajdonképpeni előrejelzésekhez: a Futurist a jövő tíz legfontosabb trendje közül a számítástechnikával kapcsolatban többek között azt emeli ki, hogy ha nem is 2013-ban, de néhány éven belül

• Felhő+AI: a valamiféle mesterséges intelligenciákkal összefonódó felhő technológia fogja átformálni az életünket, és például a heti étrendet a családtagok egészségügyi profilja alapján alakítja majd ki egy virtuális ágens. És miért is ne – bár az is igaz, hogy a különféle intelligens és személyre szabott lakásokat már évtizedek óta ígérgetik a szakértők (ami viszont persze nem jelenti azt, hogy ha eddig nem, akkor a jövőben sem– miként már említettük).

• Rateocracy: ez a kentaurszó egy olyan, besorolás-alapú rendszert, illetve társadalmat jelent, ahol az adott céghez tartozó adatokba ugyanúgy beletartozik az is, hogy mit mondanak róla a fogyasztók, mint az, hogy hol található, és ha megkérdezzük az intelligens ágensünket, hogy hová menjünk vacsorázni, akkor az a távolság és az ár mellett ezt is figyelembe fogja venni.

• Hulladékenergia-felhasználás: eközben a mindenféle okoskészülékeinket egyre inkább a környezetből leszüretelt „hulladékenergia” (mint amilyen mondjuk a zajból származó hanghullámok is) fogja működtetni

• mHealth: és persze képesek lesznek arra is, hogy a leheletünket analizálva idejében észrevegyék a különböző betegségeinket

• Robot-beteghordozók fognak gondoskodni rólunk a jövő évtized elejére, amennyiben mégis kórházba kerülnénk

• Búcsú a munkahelyektől: amelyek a recesszió hatására megszűntek, nem fognak újból megjelenni. Ami persze nem feltétlenül jelenti az adott munkakör megszűnését is – azt viszont igen, hogy ha az ipari forradalom első hulláma a gépeivel egy csomó kétkezi munkát feleslegessé tett, az automatizálás és a gépi intelligencia most valami hasonlót fog művelni a szellemi dolgozókkal. Az amerikai farmok példáján keresztül jól le tudjuk modellezni, hogy most milyen mértékű átalakulásra számíthatunk a diplomások között: miközben a földművelés nem szűnt meg, aközben 1900-ban még a lakosság fele itt dolgozott – száz év múlva pedig mindössze a 3 százalékuk. A jövővel kapcsolatban pedig már vannak akik, „othersourcing”-ot, sőt, „off-peopling”-et emlegetnek. Egy Jeff Dachis nevű szakértő egyenesen úgy fogalmaz, hogy „minden, ami digitálissá válhat, az digitálissá is fog válni”. Ami kétségtelenül jól hangzik, viszont Dachis elköveti az egyik, a jövőkutatásban tipikus hibát, amikor az elvileg lehetségest összetéveszti a szükségképpen bekövetkezővel.

Inkább mégis utazzunk

Sheedy szerint, akit a fentebbiekben már említettünk, kissé általánosítva a következő néhány évvel kapcsolatban olyan kérdések merülhetnek fel, mint amilyen az is, hogy meghatározóvá válik-e a Facebook-típusú „digitális személyiség”, vagy pedig pillanatnyi kilengésnek bizonyul. És bár én inkább az utóbbira tippelnék, könnyen (mit könnyen: nagyon-nagyon könnyen) lehet, hogy tévedek, itt ugyanis már régen nem a technológiáról van szó, hanem arról, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a technológiához. Daniel Boorstin amerikai történész említi, hogy néhány évtizede még a kommunikáció volt a szegény mostoha, akinek a szolgáltatásait csak akkor vettük igénybe, ha nem tudtunk személyesen menni. Most meg mintha éppen fordítva lenne, és az ilyen szemléletváltásokat még az IT-fejlődésénél is kevésbé lehetett előre látni

A senior horizonton túl: a staff meg a többiek Senior tapasztalati szint fölött van még pár egzotikus lépcsőfok, illetve a mögöttük rejtőző elvárások.

Elöregedés: még mindig az emberi tényezőnél maradva: legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy az elöregedő felhasználóknak többé-kevésbé más igényeik és elvárásaik lesznek, mint az „első generációs fiataloknak”, de egyelőre nem tudjuk, hogy ez miként fog visszahatni az IT-re. A környezethez való viszony is változóban van. Ez szintén nem magából az IT-ból fakadó, hanem „külsődleges” tényező, és persze itt sem vagyunk képesek megmondani, hogy mi lesz a hosszabb távú hatása. Értsd: egyfelől meddig fogunk elmenni a környezetvédelmi szempontok érvényesítésében; másfelől ezek milyen megoldásokon keresztül csapódnak le a számítástechnikában

És húsz vagy ötven év múlva?

Sheedy amellett érvel, hogy az utóbbi bő száz év különböző korszakokra volt osztható az 1900 körüli gyári tömegtermeléstől a 1990 körül beköszöntött az információ koráig, melyet aztán néhány éve a fogyasztók kora váltott le, és ha az ezredfordulón a Google és a hálózatba kapcsolt PC-k, akkor most a fogyasztókkal együtt a Facebook, az Apple meg a többiek váltak meghatározóvá. Innentől kezdve talán nem is rossz találgatás abból kiindulni, hogy a következő fázis a mesterséges intelligencia meg a robotika elterjedése lesz. Ami egyben azt is jelentené, hogy a számítástechnika abban az értelemben véget ér, mint ahogy mostanra nagyjából a matematika is eltűnt a szemünk elől, és általában csak a ráépülő IT-t látjuk.

Az egyik lehetséges forgatókönyv tehát az, hogy a dolgok hozzávetőleg ugyanabba az irányba haladnak a következő évtizedekben is, mint eddig, és minél nagyobb számot mutat a naptár az évszámnál, annál több számítástechnika vesz majd minket körül.

David Edgerton angol történész bevezette a publikus, vagyis az éppen nagyon szem előtt lévő és nagyon sok figyelmet kapó technológiák fogalmát. Az ötvenes években például az atomenergia meg az űrrepülés volt ilyen, de ezek aztán leginkább nem váltották be az ígéreteiket (ami persze talán nem is olyan nagy baj, mert engem nem tenne boldoggá, ha a Körúton atomhajtású autók rohangálnának). Mindez azért érdekes a számunkra, mert ma az IT az egyik (ha ugyan nem A) publikus technológia, és innentől kezdve érdekes kérdés, hogy a „számítástechnikát mindenhová” gondolata nem fogja-e ugyanúgy végezni, mint az „atomot mindenbe”.

^{Nucleon: 1958-ban ilyennek képzelte az atommeghajtású autót a Ford}

Amire szerintem azt válaszolhatjuk, hogy hacsak be nem következik egy kisbolygó-becsapódás módjára egyszerre előreláthatatlan és katasztrofális változás, úgy nem. Ugyanis némiképp leegyszerűsítve: az emberiség még igencsak a fejlődés elején jár, és egyelőre az a szabály, hogy ha egy új funkció elterjed, akkor az belátható időn belül nem fog eltűnni. Ilyen volt az írás: az agyagtáblát felváltotta ugyan a nyomtatás, majd pedig a különböző elektronikus megoldások következtek, de az információrögzítés maradt. És hasonlóképpen: a belsőégésű motor kiváltotta ugyan a gőzmotort, de nem tette feleslegessé az erőgépek használatát.

Tehát joggal tételezzük fel, hogy a számítástechnika hosszabb távon is marad, még ha esetleg nem is hagyományos értelemben vett számítógépekkel csináljuk majd, és nem csak egy-két év vagy néhány évtized múlva lesz miről írni egy hasonló cikkben. Bár elvileg akár az is elképzelhető, hogy ezeket a cikkeket már nem emberek, hanem valamiféle mesterséges intelligencia fogja írni.

Dr. Galántai Zoltán jövőkutató