Tényleg kipróbáltuk: Samsung Galaxy S III

A mobilt első alkalommal kézbe fogva a meglepetés elmaradt. Az élmény pontosan az volt, amire a májusi bemutató után számítottunk. A teljesítmény tényleg hihetetlenül jó, a szoftverek tényleg fejlődtek, az akkumulátoros üzemidő tényleg jó, a kijelző tényleg PenTile, a készülék műanyag borítása pedig tényleg bazári és olcsó hatású. A misztikus titkolózás közben kiszivárogtatott részletek valóban pontosan rajzolták meg az új Galaxyt. Kétség sem fér hozzá, hogy a HTC One X-szel párban állnak az élen, egy-egy területen mindkettő elhúz a másiktól, de összességében egálban vannak.

Tényleg bazári a kivitel

A külsőségekben a koreai tervezők nem tudtak nagyot villantani és hiába “tervezték embereknek” a mobil, ha mérnökök faragták ki az eszközt, akiknek a szépérzéke valahol elveszett a számok eszeveszett hajszolása közben. Az egyébként könnyen kézre álló, nagyon vékony ház előlapja messziről továbbra is az első Apple iPhone-ra hasonlít, bár sokkal visszafogottabban mint az előző Galaxy. Lent megmaradt az egy nagy gomb látszata, megspékelve a körbefutó ezüst dekorációval. A két szélső gomb nem különül el a borítástól, csak akkor jelennek meg, ha odanyúlunk és megérintjük azt a részt, ekkor bekapcsol a világításuk. A kijelző felett szintén ezüst színnel a Samsung felirat és a hangszóró, a sima felületet ezeken kívül csak az optikai szenzorok és a kamera törik meg.

A kijelző üvegén itt is van lehajlás, így az ujjunk nem akad bele a képernyő szélébe. A Gorilla Glass 2 jól ellenáll a pusztító próbálkozásoknak, de a tesztkészülék üvegén mégis volt egy nagy karcolás, amit valószínűleg a táskában a mobil mellé rakott kulcs okozott, ami nem épp egy jó ómen az új technológiának. Ha a hátlapot vizsgáljuk, akkor leginkább az alsó-kategóriás, a szolgáltatóknál ingyen adott belépőszintű készülékek jutnak eszünkbe.

A vékony, hajlékony, fényesre lakkozott műanyag valamilyen csíkozott textúrával van megcifrázva. Ha nem tudnánk, hogy mi lapul a műanyagon belül, akkor könnyen azt mondanánk rá, hogy gazdaságos, okostelefon-jellegű műszaki cikkel van dolgunk. Véletlenszerűen mutogattuk hozzá nem értő embereknek a Samsung Galaxy S III-at, sokan azt hitték elsőre, hogy egy régi modell, a laikusok pedig középkategóriásnak gondolták a mobilt. Óriási a szakadék a HTC One X polikarbonát "unibody" háza és a Samsung műanyag burkolata között látványban és tapintásban is, a Galaxy S III hagyományos kialakítás mellett szól azonban, hogy a leszedhető hátlap alatt cserélhető az akkumulátor és memóriakártyának is van hely.

A 2012-es év benchmark-királya érkezett meg az új Galaxy képében, ami gyakorlatilag minden tesztben veri az összes többi, piacon lévő mobilt. A JavaScript-futtatási teljesítményt mérő Sunspiderben elsőként jutott be az 1600 ms körüli régióba az SGSIII. A nálunk lévő példány a Quadrant komplex tesztjén valamivel kevesebbet produkált mint amit az amerikai lapok újságírói mértek: a One X 4700-as eredményére csak 4850-4900 ponttal válaszolt. A processzorban és 3D-ben gyengébb mint a One X, 2D grafikában azonos eredményeket hoz, memóriában és az I/O-teszten viszont súlyosan jobb a Samsung csúcsmodellje. A gyári felület villámgyors animációkkal, csicsás effektekkel és látványos widgetekkel bizonyítja, hogy a mobilt semmivel nem lehet megizzasztani. Egyetlen kivétel, hogy a vízfelületet utánzó feloldóképernyő, ahol rendszeresen láttunk akadást, ez azonban semmit nem von le a telefon értékéből és egy szoftverfrissítéssel feltehetően orvosolható.

Tényleg ez a legerősebb okostelefon a piacon

A processzor 4 magos, 1,4 GHz-es Cortex-A9 a Samsung saját műhelyéből, amit a Mali 400MP GPU egészít ki. A tesztekből az derül ki, hogy 3D-ben nem csúcstartó, de minden ma ismert alkalmazáshoz még ez is sok. Az egyik érdekes funkció, hogy lejátszás közben a videókat ki lehet tenni egy "popupba", és a mobilon más alkalmazást futtatni közben. Technikailag lehetséges egy HD videó futtatása alatt Angry Birdsözni is akár, ami persze nem túl életszerű, de a teljesítmény elég rá. A marketingesek szerint nagyon mókás funkció, hogy egy videót (nem YouTube, hanem a beépített lejátszóban futó) nézünk aközben, hogy weboldalakat nézegetünk. Szerintünk nem túl vicces, minden esetre jól példázza a mobil képességeit, érdemes kipróbálni. Ugyan a képet átméretezni nem lehet, de még mozgatás közben is teljesen simán fut a kép, tényleg látványos.

Ha már a képeknél járunk, akkor érdemes kitérni a kijelzőre is. A HD, tehát 1280x720 felbontású Super AMOLED kijelző igazán ínyenc darab. Az egyetlen probléma vele, hogy a színek túl hidegek rajta, a fehér kékesnek látszik, legalábbis akkor ha teszünk mellé néhány másik készüléket kontrollnak. Az AMOLED a feketéjével hódít, az LCD-k pedig a fehérrel, tessék választani! Az AMOLED-re jellemző túlszaturált színek itt is megjelennek, ami a nép igényeit tökéletesen lefedi. A videók, képek szépek lesznek, izzanak majd a részletek, a piros szinte vérzik, a kékből inni lehet, a zöld meg látványosan egészséges.

Az AI és a nagy full-full-stack trend Az AI farvizén számos új informatikai munkakör születik, vagy már ismert munkák kapnak új nevet és vele extra elvárásokat is.

Ugyan az effektív pixelszám jóval alacsonyabb mint egy igazi HD-kijelző esetében, de ezt szabad szemmel nem tudtuk tetten érni. A kijelző fényereje is jó, igaz a technológia korlátai miatt a napsütés komoly ellenség az AMOLED-nek. Sötétben viszont akár síkból nézve is jó marad a kontraszt, a fényerő, mindössze a kékség növekszik kicsit oldalról. Aki attól félt, hogy a PenTile pixelrendezés miatt csúnya lesz a kép, az megnyugodhat, a legaprólékosabb grafikai elemek is kiválóan festenek a képernyőn.

Tényleg jól bírja az akkumulátor

Az AMOLED ráadásul óvatosan bánik az akkumulátorral is, nagyjából 15-20 százalékkal kevesebb arányban felelős a Galaxy S III-nál a merülésért a képernyő. A 2100 mAh-s telepre ennek ellenére szükség van. Az energiagazdálkodás korrekt lett, üresjáratban, a mobilhoz hozzá sem érve 4-5 nap alatt is alig felére merült. Aktív használat mellett sokkal hosszabb üzemidőre nem kell számítani, mint egy átlagos okostelefon esetében, de a mérete és teljesítménye ellenére is hozza az 1-2 napos használhatóságot. Játék közben 3-4 órát tudunk töltő nélkül lenni, multimédia fogyasztásnál körülbelül 5 óra a korlát, de mondjuk GPS nyomkövetésre akár egy egész napos túrára is el lehet indulni vele, ha nem piszkáljuk út közben és lekapcsoljuk a frissítéseket. A Samsung jó munkát végzett, semmi ok a sopánkodásra az üzemidővel kapcsolatban, mivel tökéletesen jól tervezhető.

Az pedig külön szexi, hogy a Samsung támogatja a vezeték nélküli töltést, igaz, ilyen töltő még nincs a Galaxy S III-hoz, de az akkumulátor fel van készítve erre is. Az akkumulátor hátuljára került egyébként az NFC-antenna is, amit egy matrica takar le. Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha valaki utángyártott akkumulátort használ, akkor elveszíti az NFC-képességet. Pedig a normál Android-beam felturbózott verziója igen menő, ráadásul a Samsung fejlesztett egy saját alkalmazást, ami a kompatibilis eszközök közt a közvetlen Wi-Fi fájlküldést készíti elő NFC-vel. Ha valaki az NFC-képes mobiljára feltelepíti az XDA-közösség által kibányászott S-beam appot, akkor ő is képes fájlokat küldeni vagy fogadni, egyébként viszont csak a Galaxy S III tulajok játékszere marad ez.

Tényleg jó a hangfelismerő, de a fedélzeti szoftveren még csiszolni kell

Kipróbáltuk az S-Voice-ot is, ami az iPhone 4S-ben bemutatkozott Siri koppintása. Egyes tesztek szerint jobban is sikerült, mint az Apple-féle hangfelismerő, de a mi tapasztalatunk az volt, hogy hiába a marketingakarat, a technológia még mindig nem jár ott, hogy egy kézi eszközön tökéletesen működjön egy cloud-alapú hangfelismerés. Érdekes módon problémánk nem is magával a felismeréssel volt, hanem azzal, ami utána történik. A nagyon artikuláltan, szép angolsággal, közelről bediktált parancsok és paraméterek többnyire helyesen jelennek meg az echo-buborékban, a szoftver viszont gyakran nem azt csinálta, amit vártunk tőle. A promós tesztek működnek, de egy ébresztő beállítása, egy tetszőleges város időjárása vagy egy navigáció elindítása sokkal gyorsabb és sokkal kevesebb odafigyelést igényel ha kézzel csináljuk, mintha a hangfelismeréssel szenvedünk.

Górcső alá vettük a bemutatóban hangsúlyozott, emberekre tervezett képességeket is. A funkciók listájának olvasásakor még csak az volt az érzésem, hogy ezek a többihez hasonlóan marketing-ihletésű képességek, amik miatt az emberek vásárlási döntést hoznak, de a valóságban nem fogják használni (csakúgy, mint az iPhone 4S esetében a Sirit), de a teszt után egy picit csalódnom kellett, ugyanis többségében ezek nem is működnek, legalábbis nem úgy, ahogy kellene.

Tényleg nem életszerűek a reklámozott funkciók

A legjobb példa a képernyő elsötétítést megakadályozó arcfelismerő funkció, ami bekapcsoláskor egy óriás magyarázkodással kezd, hogy milyen esetekben ne is számítsunk a működésére: sötétben, akkor ha az előlapi kamerát használja más app, vagy esetleg akkor, ha a program mégsem tudja felismerni a fejünket. Ez megtörténik akkor, ha sapka van rajtunk vagy fülhallgató vagy furán áll a hajunk. Ráadásul attól, hogy nem zárja le a kijelzőt, a kép elsötétedik kissé, így mégis hozzá kell érni a képernyőhöz időnként. Hasonlóan kétesélyes az ágyban fekve mobilozást könnyíteni akaró, a szándékolatlan képforgatást megakadályozó mechanizmus. A próbálgatások közül 50-50 volt az esélye, hogy mégis orientációt vált a kijelző, tehát sokkal biztosabb megoldás a régi, jól bevált “auto-rotate lock” widget.

A hirdetett képességek közül azokat nem emelnénk ki, amik nem a Samung fejlesztései, hanem az Android 4-gyel érkeztek, hiszen az minden más eszközön is ott vannak. Ilyen például a sorozatfotó-készítés, ezt minden eszköz ugyanígy tudja. A fotós alkalmazás persze saját, könnyen kezelhető, áttekinthető, nem túl bonyolult, de mégis számtalan funkciót lehet elérni benne 1-2 kattintás árán. A képminőség átlagosnak mondható, a képmegosztók táplálására és a gyors, hétköznapi pillanatok megörökítésére teljesen elég. A színek itt is némileg túlvezéreltek, de ettől csak élőbbek lesznek a fotók.

A hangszóró szép hangerőt képes produkálni, viszonylag tisztán, a fülhallgató-kimenet is kiváló, nem zajos, de érdemes a gyári helyett egy komolyabb fül- vagy fejhallgatót beszerezni a maximális zenei élményhez. Az FM-rádió mellett találunk egy jól használható hangrögzítőt és egy korrekt, szépre sikerült widgettel érkező zenelejátszót is. Ha valaki nem használ dedikált zenei szolgáltatást, hanem az mp3-mait töltögeti a mobilra, akkor akár a gyári app is elegendő, mindent tud, ami menet közben szükséges lehet. Az otthoni médiafogyasztásra pedig ott a felturbózott DLNA, az AllShare, ami immár Wi-Fin keresztül is képes a megfelelő eszközökre médiát továbbítani. Itt is MHL-csatlakozót rejt a micro-USB rés, a megfelelő átalakítóval innen köthetjük HDMI-kábellel a tévére a mobilt, akár Full HD filmet is gond nélkül nézhetünk.

Tényleg óriási a tárhely

Ha médiaközpontként is tekintünk a mobilra, akkor nem árt, ha a HD-filmekhez van elegendő tárhelyünk is. Nos, ebben a Galaxy S III verhetetlen. Akkora kapacitást, amit ez a mobil kínál, egy átlagos PC is megirigyelhetne már. Kezdetnek ott a 16, 32 vagy a későbbiekben 64 gigabájt belső memória, amiből 4-5 gigabájtot a rendszer lefoglal magának, de a többire bátran telepíthetünk alkalmazásokat vagy másolhatunk adatokat. Ezen felül a Galaxy S III kapott microSD-foglalatot is, ami további maximum 64 gigabájtot jelent és ha még ez sem lenne elég, akkor minden felhasználó, aki belép innen a Dropbox-fiókjába, az az eddigi kerete mellé két évre kap plusz 48 gigabájt online tárhelyet.

A különálló területek, amitől egy mobil okostelefonná válik, egyébként a korábbiaknál jobb egységet képeznek a Samsungon. A csicsás, de mégis konzervatív TouchWiz az Android 4.0 alatt valamivel összeszedettebb, praktikusabb és kevéssé hivalkodó, mint korábban. Nagyon sok olyan felületi finomság került beépítésre, ami egyszerűen szép.

Tényleg vinni fogják, mint a cukrot

Már csak a nagyon válogatós felhasználó fogja azt érezni, hogy azonnal le kell cserélnie a launchert, a tárcsázót és mindent, amit a gyártó szoftverrészlegén fejlesztettek. A tömegigények kielégítésében a Samsung igen jártas, a mobillal biztosan kevés lesz a probléma, ha valakit pedig zavar, hogy az ikonok kicsit bugyuták, akkor három kattintással feltelepít egy másik shellt, ha pedig az zavarja, hogy a fényes műanyagot összekeni a tenyerének izzadtsága, akkor vesz néhány ezer forintért egy tokot.

Igaz, hogy nem túl igényes a mobil kialakítása, de azért jól mutat, a működés pedig makulátlan. Már most látszik, csak az előrendelések alapján, hogy 2012-ben több tízmillió fog ebből fogyni, a Samsung Galaxy S III az Androidos csúcstelefon de facto szabványává válik.

A fejlesztők és a felhasználók is erre a mobilra gondolnak majd, amikor felső kategóriás androidos okostelefonról esik szó. Az alkalmazások erre mindig optimalizálva lesznek, ha Androidon belül van eltérés megjelenési időkben, akkor a Galaxy mindig az első sorban fog állni, illetve a szolgáltatók kínálatában is kiemelt helye lesz. A designed for humans szlogen pedig kissé cinikusan üzeni, hogy nem a geek fura figurákra lett szabva ez a termék, hanem arra a körülbelül 50 millió átlagemberre, aki idén nem akar iPhone 5-öt venni, de már szánna egy kicsivel több pénzt egy masszív okostelefonra.

A Samsung Galaxy S III forgalmazása ma kezdődött meg világszerte, és rövidesen Magyarországon is kapható a T-Mobile-nál és a Telenornál (a Vodafone-nál egyelőre se híre, se hamva). A készülék ára nagyon közel van a nagy rivális HTC One X-éhez, mindenkinek egyéni döntése, hogy a tajvani mobil szebb, igényesebb házát és "igazi" HD kijelzőjét vagy a koreai gép magasabb teljesítményét, jobb kameráját és bővíthetőségét választja közel ugyanannyi pénzért. Igaz, hogy nem túl igényes a mobil kialakítása, de azért jól mutat, a működés pedig makulátlan. Már most látszik, csak az előrendelések alapján, hogy 2012-ben több tízmillió fog ebből fogyni, a Samsung Galaxy S III az Androidos csúcstelefon de facto szabványává válik.