Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: HTC One X

Dojcsák Dániel, 2012. május 02. 08:51
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A HTC megrázta magát és új lendületet vett. A tucatnyi modell helyett idén három főszereplő viszi majd a hátán a márkát. A zászlóshajónak szánt One X pedig egyszerűen a jelenleg elérhető legjobb okostelefon, ami egészen biztató képet fest a tajvani gyártó idei éve elé.

A HTC az elmúlt évben komoly lendületet veszített, ami meg is látszott az üzleti eredményein. Az új készülékek generációkon keresztül hurcolták a Desire-től kapott ihletet, és semmi nyoma nem volt a megújulásnak. Minden készülék szinte ugyanarra a kaptafára készült, ráadásul a gyártó kísérletei a megkülönböztetésre is sorra kudarcba fulladtak.

Nos, ennek a One sorozat megjelenésével biztosan vége. Az új modellek dizájnban és képességekben is frissek, iránymutatóak. A zászlóshajónak szánt One X nem teremtett új kategóriát, mindössze fényesre csiszolta a nagykijelzős okostelefon definícióját. A tökéletességhez közel járó eszköz nem tűri a kompromisszumot: szoftverben az Android 4.0 Ice Cream Sandwich minimum elvárás, ezt fűszerezi meg a Sense 4.0. Hardverben pedig a 4,7 hüvelykes, 1280x720 pixel felbontású IPS LCD-kijelző és a négy-, valójában ötmagos Tegra 3 miatt lehet biztos minden vevő abban, hogy jövőálló készüléket vesz.

Újjászületés

Manapság, amikor egy okostelefon nem más, mint egy óriási érintőképernyő egy tokozásban, igen nehéz újat mutatni dizájnban. A HTC most mégis összeszedte magát és finom vonalakkal, nagyon vékony testtel gondolta újra a formákat. A kijelző széleinél nem élesen, hanem lekerekítve törik meg az él, a polikarbonát borítás pedig elegánsan öleli körül a képernyőt. A felső részen a hangszóró apró lyukai és a kamera törik csak meg a fehér vagy sötétszürke anyagot. Résekből a lehető legkevesebb került a készülékre, egy fiók a microSIM-nek, egy csatlakozó a headsetnek, alul egy apró mikrofonnyílás, a töltésre szolgáló microUSB csatlakozó pedig egyben HDMI-kimenet is. Takarólemezek nincsenek, ami miatt a csatlakozó koszolódhat, viszont nem kell bajlódni a fedlap nyitogatásával. A korábbi modellekhez képest igényesebb lett a kivágás is, itt sincsenek éles törések.

A hátlap is hozzájárul az eleganciához, a nagy felület közepén lévő márkajelzést, a kidomborodó kamerát, de még a dokkoló csatlakozópontjait és a beats audio feliratot is olyan ízlésesen sikerült elhelyezni, hogy bekapcsolás nélkül is el lehet a készülékben gyönyörködni percekig. A nagy átlót ellensúlyozza, hogy a készülék mindössze 7,8 mm vastag, könnyen kézbe fogható még akkor is, ha a használónak nem lapátkezei vannak. Ugyan ez a készülék nem fémből készül, de mégis kellemes a tapintása. A teszt során több HTC-t egyébként nem szívlelő ember volt kénytelen belátni, hogy ez tényleg szép lett.

A HTC One X alapjában véve nagy. Egy átlagember első reakciója, hogy túl nagy, és egyes vélemények szerint fehérben leginkább a Tupperware krémlapáthoz hasonlít. Ha valaki már eddig is 4,7 hüvelykes mobilt használt, akkor ott kényelmesebb lesz, mint az előző, lévén vékonyabb. Ha valaki viszont 4 hüvelyk alatti kategóriából jön, akkor kénytelen lesz megszokni, hogy az apróbb zsebekbe már nem lehet begyömöszölni ezt a mobilt, illetve tokokból és tartókból is újat kell vásárolni.

Két hét használat után viszont bebizonyosodott, hogy ez a méret, ezzel a formával, felbontással és vastagsággal tökéletes mindennapi használatra. A médiafogyasztás, olvasás, játék és az alkalmazások is mind kényelmesebbé válnak, ugyanakkor a forma miatt a telefonálás, fülhöz emelés sem kényelmetlen. A megszokás pár nap, ezt követően minden korábbi eszköz nevetségessé válik ezzel szemben. A minap a kezembe akadt egy iPod Touch, amire úgy emlékeztem, mint egy nagy kijelzős eszközre, de most csak annyit tudtam mondani, hogy “de aranyos!” Ha valaki főként az “okos” részét használja az eszköznek és “telefonként” kevésbé számít rá, akkor megfontolandó döntés feljebb merészkedni képátlóban.

Polikarbonátot minden háztartásba!

A fehér változaton volt szerencsénk tesztelni a koszolódást is: tapasztalataink szerint ha valami nyomot hagy rajta, azt le is lehet törölni egy mozdulattal. A két hét alatt a mobilt nem sajnáltuk, utazott táskában kulcsok közt, találkozott mindenféle anyaggal és felülettel, de egy apró sérülés vagy karcolás sem keletkezett rajta. Ezúton küldjük üdvözletünket mindenkinek, akit megbabonázott a fényes lakkfekete borítás és a vásárlás után néhány héttel már szomorúan vették tudomásul, hogy eddig tartott az “újszerű” állapot.

A következő "hűha" a kijelző megpillantásakor érkezik. Ugyan a Sony Xperia S is 1280x720-as felbontást tud, de itt a valamivel nagyobb méret, illetve az IPS LCD panel sokkal látványosabbá teszi a képet. A kijelző fényerejére nem lehet panasz, szikrázó napsütésben is tökéletesen olvasható, az egyetlen probléma vele, hogy éjjel az ágyban nyomogatva, a fényerőt minimálisra véve is talán túl erősen világít. A HD felbontás már az Android felületen is látványos, felveti akár azt a kérdést is, hogy a szokásos 4x4-es felosztásnál miért nem lehetett több helyet adni az ikonoknak és widgeteknek.

Filmnézés, játék, illetve böngészés vagy olvasás közben viszont rájövünk, hogy felbontásból és fényerőből sosem elég. A kontraszt nem csökken érdemben, ha oldalról nézzük a kijelzőt talán kissé mattabb lesz a kép, de a színek megmaradnak. Utazás közben filmezésnél, vagy ágyban játéknál ez fontos lehet. Az érintőkijelző egyébként maximum 10 pontot észlel egy időben, ha viszont a háromujjas Sense gesztusok be vannak kapcsolva, akkor ez lecsökken háromra.

Nincs semmi, ami kihajtaná

Ha a burkolat és a kijelző nézegetésébe belefáradt valaki, akkor a következő lépésben a teljesítményt érdemes górcső alá venni. A Tegra 3 túlzásnak tűnik egy mobilkészülékhez, legalábbis nehezen képzelhető el, hogy ezt a teljesítményt a következő két évben bármi is igényelné. Főleg úgy, hogy a középkategóriás, sőt, még a tavalyi csúcsmodellektől is olyan távolra került a HTC One X, hogy épeszű alkalmazásfejlesztő nem emeli ilyen magasra a lécet. A kipróbálás során tucatnyi módon próbáltuk mérni és izzasztani a One X-et, de a tapasztalat az, hogy a Linpack Multithread benchmarkot leszámítva semmi nem hajtotta ki a Tegrát.

Azok a 3D-s játékok, amik a tavalyi Desire S-en még erősen döcögtek, a One X-en a nagyobb felbontás ellenére is simán futottak. A grafikus gyorsítónak látszólag nem okozott problémát egyetlen komplexebb játék sem, sőt, a processzor órajelét is csak 1 GHz-ig tolta fel a rendszer. A Tegra 3-nál érdemes tudni, hogy a négy 1,5 GHz-es mag frekvenciája sávosan, akár 51 MHz-ig is csökkenthető, illetve teljesen le is kapcsolhatóak a magok, hogy ne fogyasszák feleslegesen a drága akkumulátorkapacitást.

A HWSW saját tesztjeiben a One X kiválóan szerepelt, gyakorlatilag minden eddigi okostelefont állva hagyott. A Sunspider tesztben 1700 ms-et mértünk, igaz a böngésző nem használja ki a több magot. A komplex Quadrant (CPU,mem,IO,2D,3D) tesztben csúnyán odavert az alig pár hónapos Samsung Galaxy Nexusnak - utóbbi 2000 pontot ér el a teszten, a Nexus S 1700 körül, a One X viszont 4676-ot produkált. A legnagyobb ugrás természetesen a processzor miatt van, de minden versenyszámban jelentős a különbség. Játékok közül pedig egyet sem találtunk, ami feszegette volna a határokat. A négy erős mag mellett pedig egy ötödik szerényebb darab is helyet kapott, ami az alapfeladatokat végzi, amikor nincs szükség csúcsteljesítményre.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a One X-et ha nem piszkáljuk, nem játszunk, nem dolgoztatjuk, akkor merülni sem fog, képes beosztani a rendelkezésre álló akkuidőt. Ha viszont például játszunk, vagy videót streamelünk vele, akkor a szokásosnál gyorsabban lehet meríteni a mobilt. Ha töltés közben intenzív feladatokkal bombázzuk a mobilt, akkor könnyedén 55-60 fokosra melegszik az akkumulátor, Angry Birds közben izzadhat tőle a tenyerünk.

Tényleg gyorsan lemerül?

Ellenben egy hosszabb túra során 98 százalékról indítva (kikapcsolt Wi-Fi, 3G), 6,5 órányi GPS tracklogolás (Endomondo Pro, low-power mód), egy tucatnyi fotó elkészítése és összesen 6-10 percnyi nyomkodás után 78 százalékon volt a számláló. Játék közben a merülés mértéke nagy fényerő mellett azonban nagyon magas lehet, teljes töltöttségről körülbelül 2-3 óra alatt ki lehet fektetni a mobilt. Spórolni maximum úgy lehet, hogy a fényerőt visszafogjuk, vagy a játék grafikai beállításait csökkentjük. Kicsit olyan, mint egy nagy teljesítményű autó: padlógázzal sokat eszik.

Normál használat mellett (Wi-Fi, 3G, GPS, frissítések, értesítések, internetezés, kis játék, kis zene, Facebook, Twitter, Foursquare) teljesen reális a reggeltől-estig időszak egy töltéssel. Ha valaki többet van Wi-Fi-közelben, nem ragaszkodik a folyamatos szinkronizáláshoz és háttérfolyamatokhoz, akkor akár a második napnak is bátran nekivághat. A HTC a megjelenés után közvetlenül kiadott egy frissítést, ami az energiagazdálkodást optimalizálja a szoftveres oldalon. Ezt valószínűleg még követik újabbak, a teszt során úgy tűnt, az üzemidő hektikusságát főként az alkalmazások okozzák. Apró vigasz, de legalább a hálózati töltő igen gyorsan pumpálja vissza az életet az 1800 mAh-s telepbe, aki intenzíven használja a mobilt, az könnyen bebiztosíthatja magát nap közben (autó, munkahely) egy kis rátöltéssel.

Újraértelmezzük a kategóriákat

A HTC One X ráadásul az általában elfeledett szempontokban is jól teljesít. A szenzorok közt ott van a teljes lista, amit manapság bele lehet rakni egy mobilba (gyorsulásmérő, mágneses, orientációs szenzor, giroszkóp, fordulásmérő, lineáris gyorsulás mérő, gravitáció, közelségérzékelő és fényszenzor). A kamera is korrektnek mondható, a 8 megapixeles érzékelő elé egy jó optikát sikerült találni, ami teljes értékű fókuszállításra képes. A képek színei szépek, lehet játszani a mélységélességgel is effektek nélkül is, bár a fókuszállítás néha pontatlan, lassú, instabil. A fehéregyensúllyal is meggyűlik néha a baja az algoritmusnak, szerencse, hogy van már Androidra is Instagram és ilyen apróságokkal már nem kell törődni, az effektek elfedik a hibákat. A hátlapi kamera természetesen kapott LED vakut, ami zseblámpaként is funkcionál, az előlapi kamera pedig 1,3 megapixel felbontású.

Bőséges tárhely, bővítés a cloudban

Tárhely szempontjából sem lehet ok panaszra. Ugyan memóriakártya-hely nincs a mobilban, de a beépített 32 gigabájt háttértár, illetve a mobilhoz kapott +23 gigabájt Dropbox tárhely mellett ez felejthető. Sőt, örülünk, hogy eggyel kevesebb lyuk van a készüléken. Az alkalmazások számára 2.1 gigabájt helyet kapunk, az adatok pedig egy közel 26 gigabájtos partíción állomásozhatnak. Talán ennél érzékenyebb pont az, hogy az akkumulátor sem cserélhető házilag, de ezt az áldozatot meg kellett hozni azért, hogy ilyen vékony lehessen a ház, illetve azért, hogy a tokozás strapabíróbb legyen és ne nyiszogjon, ha erősebben kézbe fogjuk a One X-et.

Akár a belső memóriát, akár a cloud tárhelyet pakoljuk meg videofilmekkel, ezek nem csak a kis kijelzőn élvezhetjük, hanem nyugodtan tévére is küldhető a kép. A legkényelmesebb megoldás, ha nem bajlódunk a kábellel, hanem a hivatalos kiegészítők közül beszerezzük a Media Link HD eszközt, amit bármilyen tévére rádugva, Wi-Fi-n keresztül streamelhetünk át médiát, úgy, hogy közben a mobilon azt csinálunk, amit akarunk. A One X-hez egyébként készült hivatalos kiegészítőként dokkoló, autós szett és irodai kihangosító is. Ezek ára darabonként 16 ezer forint körül lesz.

Tisztább Sense élmény

A One X azonban önmagában is koronája lett a jelenlegi androidos ökosziszémának. A kialakítás és a specifikáció is prémium, minden egyes részlet alaposan átgondolt, pontosan azt adja, amit elvárunk egy “legjobb” okostelefontól. A nem reprezentatív felmérésünk eredménye, hogy szinte bárki, aki ebben a kategóriában tervezett mostanság vásárolni, az első látásra beleszeretett a készülékbe és vagy megvette, vagy hamarosan meg fogja vásárolni.

A korábbi Sense miatt kétkedők is megnyugodhatnak, a Sense 4.0 az Android 4 mellett kissé visszabújt odújába. Eltűntek a tolakodó és értelmetlen cifrázások, a dizájntuning jóval visszafogottabb, letisztultabb. Viszont az előnyök megmaradtak, ott a kiváló tárcsázó és névjegykezelő, valamint az egészen jól használható üzenetküldő. A taskváltó a gyári Androidhoz képest más, itt nem egymás alatt, hanem egymás mellett vannak az előnézeti képesk és fel vagy le lehet kitolni őket. Az időjárás és óra widget is szebb mint bármikor, a többi áramzabáló teljes képernyős appletet pedig ugyanolyan gyorsan ki lehet dobni mint eddig. A Sense 4-ben már testreszabható a lenti gyorsmenü, nem kell folyton a testreszabás menüpontot kerülgetni.

Megszűnt viszont a HTCSense.com, amiért nyilván nem sok ember ejt könnyeket, ahogy az előretelepített HTC-féle navigáció és Footprints sem fog senkinek hiányozni. Ez utóbbiakat, ha valaki ragaszkodik hozzá, lehet aktiválni, de valljuk be appot, az app boltból érdemes venni, mindenkinek kedvére. Nem szeretjük az előre felturbózott okostelefonokat, szerencsére a HTC ebből visszavett idén.



Etalon lett

Minden apró részlet ismeretében, illetve két hét használat után a végszó az, hogy mindenki, aki megvette a Galaxy Nexust, most sírhat, illetve kizárt, hogy a Samsung Galaxy S III ennél messzebbre képes lőni, bár ez a héten kiderül. A HTC One X bármilyen felhasználói igény szempontjából nézve egy igazi csúcstermék, ínyenctelefon. Bizonyára nem fog túl sok ember ilyennel szaladgálni, a 180 ezer forintos listaár, vagy a két év hűséggel 110-140 ezer forintos szolgáltatói ár biztos sokakat elriaszt. Ha valaki viszont ezt választja, akkor az üzemidővel való bűvészkedést leszámítva semmiben nem kell kompromisszumot kötnie  a következő két évben. Még a teljes értékű NFC is ott van benne, nem téved nagyot, aki azt mondja, hogy ezt a mobilt két évre veszi legalább.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.