Google+: Facebook-koppintás kényszerűségből
Az egyéni megközelítés és világmegváltó innováció helyett a Google létrehozta a saját Facebook-klónját. A hasonlóság ezúttal nem megtévesztő, néhány funkciótól eltekintve mindkét közösségi rendszer ugyanazt kínálja, a Google+ egyetlen egyértelmű előnye a körök bevezetése.
A Google többé nem nézi tétlenül a Facebook térhódítását, beindította saját közösségi oldalát. A cégnél nagyon bízhatnak a szolgáltatás sikerében, nem is adtak neki külön márkanevet, egyszerűen Google+ néven lehet rá hivatkozni. Ez is sejteti a Google ambícióinak nagyságát: a közösségi szolgáltatást ugyanolyan elterjedté akarják tenni, mint a webes keresőt - felesleges tehát egy külön szócskával megjelölni. Brandet kaptak viszont a Google+ alá tartozó kisebb szolgáltatások, ezekről beharangozó cikkünkben részletesen leírtuk.
A Google+ hihetetlenül komplex, koherens rendszer, nem is csoda, Google Me néven hosszú ideje fejlesztik, egyes elemei (a profilok vagy a +1 gombok) pedig már korábban megjelentek. A Google+ gyakorlatilag a Google összes korábbi szolgáltatását integrálja, beleértve a Gtalk, a Check-In, vagy a Picasa rendszereit is, kimaradt azonban a Gmail és a Buzz felületének elérése a Google+ alól. Ettől függetlenül a most bemutatkozott rendszer képes egyben kiváltani gyakorlatilag minden ma használatos közösségi szolgáltatást, a Foursquare-től a Twitteren át a Facebookig. Persze ez nem jelenti azt, hogy jobb is azoknál - az alapvető funkcióparitást azonban hozza a Google+.
Pazarol az oldal, egyszerre egy megosztott tartalom fér ki.
A rendszer jelenleg meghívásos módban működik, ismerőseinket úgy tudjuk meghívni, hogy egyik posztunkat megosztjuk velük e-mailben. Ilyenkor kapnak egy levelelet, amely tartalmazza a szolgáltatás élesítéséhez szükséges linket. Amennyiben már rendelkezünk Google-fiókkal, akkor gyakorlatilag semmit nem kell tennünk, a rendszer automatikusan beléptet, már meglévő Google-szolgáltatásainkat migrálja a Google+ felület alá. Ez leginkább a Picasa-albumok behúzását jelenti, illetve a napokban megjelent fekete Google-sáv Google+-ra változtatását, valamint elérhetővé válik a gmailes címtárunk is.
Körben-körben
A Facebooktól eltérően és a Twitterhez hasonlóan a Google+ nem szimmetrikus kapcsolatokban gondolkodik, követhetünk egyoldalúan is embereket. Az egyoldalú kapcsolat létrehozásához csupán egy körhöz (Circle) kell adnunk az adott felhasználót, ezután nyilvános bejegyzései megjelennek falunkon. A körhöz hozzáadásról a másik fél is kap értesítést, arról azonban nem, hogy milyen nevű körhöz adtuk hozzá. Ezután ő is dönthet úgy, hogy betesz minket egy körbe - erre azonban nem kényszeríti semmi. Amennyiben azonban bekerülünk valaki körébe, onnantól nem csak a nyilvánosságnak szánt posztokat, hanem az adott körrel megosztott információkhoz is hozzáférhetünk.
Saját köröket is létrehozhatunk.
A körök, ahogy ebből a példából is látszik, a megosztott információk hozzáférését hivatottak kezelni. Minden bejegyzésnél eldönthetjük ugyanis, hogy az adott tartalmat pontosan kinek is szánjuk, és az információ csak a kiválasztott körökhöz tartozó felhasználók számára lesz látható. Ezzel két legyet is üt a Google+ egy csapásra: egyrészt megszűnhet a Facebookra és Twitterre jellemző rendkívüli zaj, a különböző tartalmakat pontosan lehet célozni, másrészt nem kell minden ismerősünket azonos módon kezelni, adott esetben intimebb információkat is megoszthatunk az arra érdemesekkel.
Az már most látszik, hogy a teljes név vállalásán kívül a Google+ rendelkezik a Twitter minden funkciójával: követhetjük az idegenek nyilvános posztjait, oszthatunk meg (szintén nyilvánosan) képet, lokációt, videót - ezek pedig a felület elhagyása nélkül, beágyazva megjelennek a Google+-ban. Sajnos egyelőre hashtagek nincsenek a rendszerben, remélhetőleg ezeket a Google hamarosan pótolni fogja.
Akik nem szeretnének ennyire sok emberhez beszélni, és a köröket is feleslegesnek tartják, egyetlen kör használatával a rendszert butíthatják a Facebook szintjére is: aki benne van a körben, láthatja a megosztott tartalmat, aki nem, az nem - ahogy a Facebookon a barátok láthatják, a nem barátok pedig nem. A Facebookkal ellentétben azonban a felhasználó mindig uralkodik a tartalom felett, minden megosztás előtt ki kell választania, hogy az adott információt mely körökkel kívánja megosztani. Ez ugyan az "egyklikkes" Facebook-megosztásnál valamivel bonyolultabbá teszi a használatot, az oly sokszor követelt irányítás azonban ezzel stabilan a felhasználó kezébe került.
Ahogy már említettük, a Google+-ba nem került bele a Buzz-integráció, és ennek megfelelően a Readerben megosztott tartalmak sem kerülnek ki a Falra. Valószínűleg ennek az az oka, hogy a Readert is fel kell készíteni a körökkel kapcsolatos funkciókra, hogy a szegmentált megosztás ott is megfelelően tudjon működni. Nem került be a Google+-ba a Gmail sem, így például a közösségi oldalon tartózkodva nem látjuk, ha friss levelünk érkezik - remélhetőleg hamarosan ezt a szolgáltatást is közelebb hozza majd a Google.
A Google+ azonban már minden más Google-szolgáltatásból látható, köszönhetően a napokban bevezetett fekete horizontális csíknak. Ha a felhasználó a Google+ tagjává válik, akkor a csík folyamatosan megjeleníti a közösségi rendszerben érkező státuszüzeneteket, diszkrét piros számmal. Így a kereső, a Gmail, vagy Reader alatt is nyomon követhetjük, ha valaki hozzászól a megosztott tartalmainkhoz, vagy egyéb esemény történik. A Google+ ezzel gyakorlatilag a teljes Google-tartományból elérhetővé vált - ez jelentősen segíti majd a szolgáltatás elterjedését.
Android App
A Google+ bemutatásával egyidőben megjelent az androidos alkalmazás is, amely lehetővé teszi a közösségi háló elérését az okostelefonokról. Az app képes azonnal feltölteni a telefonnal készített fotóinkat, amelyeket így nagyon könnyen megoszthatunk a Google+-on. Az azonnali feltöltést részletesen be lehet állítani (például korlátozhatjuk csak WiFi-hálózatokra), a képek pedig egy teljesen védett, privát mappába kerülnek, ebből tudjuk őket megosztani tetszés szerint. A fotós infrastruktúrát adó Picasa is módosult, a 2048x2048 pixel felbontású képek ezután nem számítanak bele az 1 gigabájtos ingyenes tárhelybe - a mobilfotókat tehát nyugodtan, korlátlan mennyiségben tölthetjük fel.
A telefonos alkalmazás teszi lehetővé azt is, hogy a Google+-ot a Foursquare alternatívájaként használjuk. Az alkalmazásba belépve főhelyen található a pipa - amellyel elindíthatjuk a lokációs keresést, a megfelelő helyet kiválasztva pedig be is jelentkezhetünk. Sajnos badge-ek még nincsenek, "mayor" pozíciót azonban már három fokozatban (regular, VIP, guru) szerezhetünk.
Gyermek még
A Google+ nagyon modern és ambíciós felülettel rendelkezik, helyenként nagyon gyors és folyékony - helyenként viszont nagyon akadozik, lassú és hibaüzeneteket dobál. Ez a jövőben nyilván változni fog a szerveroldal gatyába rázásával, a HTML5-alapú körökbe sorolás azonban a kliens számítógépet terheli meg. Az általunk használt AMD E-350 processzoros Sony VAIO noteszgép szenvedett az oldal bizonyos részeivel, remélhetőleg a böngészők fejlődése és a kódoptimalizálás javít majd annyit a teljesítményen hogy a Google+ netbookokon is kényelmesen használható legyen.
Látványos megoldás, hogy a Falon a megosztások folyamatosan, valós időben frissülnek, ahogy a kapcsolódó hozzászólások is. Újratöltésre így gyakorlatilag egyáltalán nincs szükség, mindig a legfrissebb, aktuális állapotot látjuk. A Google Readerből (és a vim szövegszerkesztőből) örökölte a szolgáltatás a j-k billentyűzetkombinációt, amellyel a tartalmak között lépkedhetünk előre-hátra, a Gtalkból pedig a különböző egyszerű szövegformázási lehetőségeket: a szavakat csillag (*) közé téve félkövér, az alulvonással dőlt, gondolatjelekkel pedig áthúzott szöveget kapunk. Ötletes, hogy a rendszer nem csak egyetlen profilképet kezel, így a felhasználó oldalán a képére kattintva végiglapozhatjuk az összes profilfotóját.
Sajnos a szolgáltatás vizuális kialakítása már korántsem ilyen lenyűgöző, az alapnézetben például a különböző betűméretek, -típusok és -formák váltakoznak, látszólag minden logika nélkül. A Google megtartotta szokását és a linkek kékek maradtak, azonban bizonyos helyeken a fekete szöveggel is léphetünk interakcióba, ami meglehetősen inkonzisztens. A design másik problémája a fehér tér nagyvonalú kezelése. Érhető, hogy a napjainkban elérhető nagy felbontású monitorok esetében nem kell spórolni a hellyel, ez a design szétesik, a különböző funkcionális elemek között megbomlik a kapcsolat.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A rendszer másik problémája a meredek tanulási folyamat, amelyen a Facebookkal mutatott hasonlóság azért enyhít valamennyit. Ettől függetlenül a legtöbb felhasználó eleinte óvatosan és félve fogja kezelni az idegen rendszert, mivel nem tudja, hogy az egyes tevékenységei milyen hatást váltanak ki a többi felhasználónál. A Google oktatóvideókban próbálja elmagyarázni a rendszer alapelemeit, azonban ezek egyelőre csak angol nyelven érhetőek el. Ugyan a Google+ már teljes magyar lokalizációval rendelkezik (a fordítás minősége változó), a rendszer bemutatása magyarul nem található meg. A Google+ ettől függetlenül akár szövegesen is próbál a felhasználó segítségére sietni - összes ismerősünket egy körbe téve meg akartunk osztani velük valamit, ami mintegy 350 email kiküldését eredményezte volna, erre a rendszer okosan kétszer hívta fel a figyelmet.
Jó lesz ez
A Google úgy tűnik, rengeteget tanult a Wave és a Buzz hibáiból és szorgalmasan figyelte azt is, hogy mi működik jól a Facebooknál. Az eredmény, a most beinduló Google+ így joggal nevezheti magát a Facebook kihívójának, egyedi megközelítése révén pedig a közösségi szolgáltatások közötti konvergencia lehetséges útjait is bemutatja. Kérdéses természetesen, hogy a felhasználók széles köre mit szól majd a Google próbálkozásához, a magas befolyással bíró korai befogadóknak azonban úgy tűnik egyelőre tetszik a rendszer - annyira, hogy a meghívók érvényesíthetőségét a kirobbanó érdeklődés miatt a Google pár órára le is állította cikkünk írása idején.