A tenyérből is kiváló kezelőfelület lehet
Német kutatók szerint a tenyérből is kiváló érintésérzékeny felület válhat, és akár az is megoldható lenne, hogy a telefonunkat úgy használjuk a két kezünk segítségével, hogy közben a készüléket ki sem vettük a zsebünkből.
Most, hogy az érintőkijelzők már szinte mindenhol megtalálhatók, a kutatók inkább azzal kísérleteznek, hogyan lehetne őket helyettesíteni. A Microsoft szakemberei nemrég az érintésérzékeny falfelületet álmodták meg, mások a levegőt használva láthatatlan touchpadet készítettek. Német kutatók most a “képzeletbeli” telefont akarják megvalósítani: ha már úgyis annyit használjuk a mobilunkat, hogy oda sem kell néznünk, mikor hívást fogadunk, miért kellene egyáltalán elővennünk azt?
Az igazi “Palm”
Patrick Baudisch, a Potsdami Egyetem Hasso Plattner Intézetének (HPI) professzora és munkatársai olyan módszeren kísérleteznek, ami áthidalhatja ezt az apró kényelmetlenséget: technikájukhoz egy mélységérzékelésre képes kamerára, a tenyeren végrehajtott ujjmozdulatok - érintés, csúsztatás és hasonlók - értelmezésére alkalmas szoftverre és egy rádióra van szükség, ami továbbítja az utasításokat a telefon felé - a szakemberek iPhone-t használtak a kísérlet során.
Bár nem nélkülözhetetlen újdonság, ahogy a videón is látszik, bizonyos helyzetekben hasznos lehet, hogy nem kell előkotorni a zsebünkből a telefont. Baudisch szerint mosogatás közben például nem kell megtörölni a kezeinket, majd rohanni a telefon után, ha az éppen csörög, elég az egyik ujjunkkal húzni egy vízszintes vonalat a tenyerünkön, hogy úgy fogadjuk a hívást. Más kérdés, hogy ehhez tényleg ismerni kell a telefon menürendszerének felépítését, mert a felhasználó semmilyen visszajelzést nem kap arról, hogy éppen hol jár, vagy mire kattint. A kutatók szerint ezzel nincs probléma: egy korábbi felmérés szerint az emberek az alkalmazásaik kétharmadához fejből elnavigálnak akár így is.
Csak a kezemet figyeljék!
Baudisch nem először kísérletezik furcsa érintésérzékeny “felülettel”: tavaly egy kamera és egy mikroprocesszor segítségével készített olyan eszközt, amelyik képes volt a levegőben tett mozdulatokat az okostelefonok számára használható utasításokká alakítani. A felhasználónak az ujjaival egy “L” betűt kellett formáznia, amivel meghatározhatta a láthatatlan felület helyét, majd a másik kezével szinte rajzolva irányíthatta a telefonját úgy, hogy közben nem is ért hozzá.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A mostani rendszer ehhez hasonló, egyetlen nyilvánvaló különbség van: itt a felület, a tenyér adott. A kísérlet során egy a Microsoft Kinecthez hasonló, mélységérzékelésre alkalmas kamerát használtak, amit egy állványra helyeztek fel, de értelemszerűen hordozható szerkezet is összeállítható. A kamera elkülöníti a hátteret a tenyér mögül, így figyeli a másik kéz mutatóujját, és annak helyzete és mozgása alapján küld utasításokat az iPhone-nak.
Hogy mennyire hasznos ez a lehetőség, arról lehet vitatkozni, annyi azonban bizonyos, hogy sokkal egyszerűbb és nyilvánosságban kevésbé feltűnő, mint például a hangvezérlés. Más kérdés, hogy ehhez magát a szerkezetet is zsugorítani és finomítani kell, mert a kiegészítők viselete még mindig nehézkessé teszik az eszköz hétköznapi használatát