Samsung Galaxy S II - Az új Android király

Habár manapság az okostelefonok megítélésében nem feltétlenül a nyers erő és a specifikáció kell, hogy első helyen legyen, a Galaxy S II esetében nem lehet elmenni amellett, hogy minden részletében a jelenleg elérhető plafont képviseli. A gép szíve egy 1,2 GHz-es kétmagos processzor - régiótól függően ez lehet a Samsung saját Exynos megoldása, illetve az NVIDIA Tegra 2 is. A tesztek alapján mindkettő komolyan odacsap a benchmarkokban, mindössze néhány elhanyagolható technológiai különbség van a kettő közt, de ezt felhasználói szinten nemigen érezni. Magyarországon úgy tűnik, hogy a Mali 400MP GPU-val szerelt ARM Cortex-A9 Exynos (korábbi nevén Orion) verzió lesz elérhető.

Elit hardver

A kijelző ugyan nem hozza az idén több gyártó által is preferált qHD felbontást, hanem megmarad a jól bevált 800x480 pixeles WVGA-nál. Azt viszont egy 4,3 hüvely átlójú Super AMOLED Plus kijelzőn helyezi el, ami immár nem a PenTile alpixel elrendezést használja, hanem a hagyományos, az effektív felbontást nem rontó RGB-t, mindezt pedig egy Gorilla Glass üvegborítás alatt. A teszt során ugyan nem kínoztuk meg túlzottan a Galaxy S II-t, de a karcállósága kiváló, a tapintása kényelmes, leejteni viszont nem érdemes túl magasról a készülék sarkára, mert előfordulhat, hogy szilánkosra törik. Az előlapi kamera 2, a hátsó pedig 8 megapixeles, kielégítve ezzel a mobileszközöktől elvárható képrögzítési igényeket egészen az 1080p-s videófelvételig.

A Samsung nem volt szűkmarkú a belső memóriával sem. Az 1 gigabájt RAM mellett 16 vagy 32 gigabájt belső tárhelyet kapunk, amiből az eszközmemória 2 gigabájt lesz, a maradékot pedig ugyanúgy használhatjuk, mint a többi készülékben a microSD kártyát. Így kártyára első körben nincs is szükségünk, de ha van igény még több fájl tárolására, akkor egy microSD-vel további 32 gigabájtot nyerhetünk.

A csatlakoztathatóság szempontjából sincs ok a panaszra, a Wi-Fi 802.11b/g/n, Class 12-es GPRS és EDGE, a 21 Mbps elvi maximumot nyújtó HSPA és a Bluetooth 3.0 mellett ott van GPS, DLNA, sőt, egy micro-USB átalakítóval HDMI-portra is küldhetünk videojelet. A Galaxy S II-ben van FM rádió is, és a szenzorok közül sem hiányzik egy sem: gyorsulásmérő, giroszkóp, fény- és közelségérzékelő szenzor egyaránt helyet kapott a készülékben.

A dizájnerek fantáziája nem szabadult el

A tokozás túl sok izgalmas részletet nem hordoz, a Galaxy S II elődjéhez hasonlóan megmaradt  az iPhone-utánérzés. Szemből nézve a mobilt, szinte nem is látszik a kijelző és a káva közti átmenet, az alsó részen csak a középső (az iPhone gomb funkcionalitásával megegyező) gomb látszik egy fémkeret miatt, a jobb és bal oldali gombok csak háttérvilágítással válnak láthatóvá. Az egész előlapot egy fém keret öleli körbe, hátul pedig egy nagyon vékony és könnyű műanyag borítást kapott a mobil. Az érdes tapintás kifejezetten felüdülés az előző modell fényes sima hátlapjához képest, sokkal kényelmesebb és jobb érzés kézbe fogni a Galaxy S II-t. A  vékonyság ellensúlyozza a nagy képátlót, így nem tűnik otrombának a mobil.

Az összerakás minősége közepes, a felhasznált anyagok még mindig egy kicsit olcsónak, vásárinak tűnnek, a mobil nem kelt elegáns vagy különleges érzést, akkor sem, ha a dizájn letisztult. A Galaxy S II teljesítménye ellenére is inkább egy nagy méretű és elit képességekkel rendelkező tömegtelefon, de a cél minden valószínűség szerint pontosan ez volt.

Rendbe tette a Samsung a TouchWiz felületet

Bekapcsolva a mobilt, az Android 2.3.3 Gingerbread fogad minket a TouchWiz 4.0-val megspékelve. Az új TouchWiz-verzió sokkal kifinomultabb, áttekinthetőbb mint az előző, de továbbra is megmaradt az iPhone-szerű elrendezés: lent négy kiemelt alkalmazás, fent pedig a vízszintes tengelyen lapozható home screenek. A Samsung által legyártott widgetek továbbra sem kiemelkedőek, bár sokat javult a megjelenésük a régi TouchWizhez képest. Ez persze nem nagy gond, az Android Marketből 5 perc alatt mindenki felszerelkezhet a számára kedves kiegészítőkkel.

Sokkal fontosabb, hogy a Samsung csokorba szedte a különböző tevékenységeket, mint amilyen a játék, kommunikáció, olvasás és a zene. Ezek egy-egy “Hub” felületén jelennek meg, s ide vannak bekötve az adott téma elemei: az olvasás csoportban például a hírek a PressDisplay, a könyvek a Kobo, a magazinok pedig a Zinio szolgáltatásából jönnek, amihez természetesen külön regisztráció és adott esetben előfizetési díj tartozik, de az adminisztráció letudása után könnyedén elérhetőek a tartalmak.

A Game Hub a mobage nevű szolgáltató révén kínál játékokat, igaz a felület arra nem alkalmas, hogy a meglévő játékokat kezeljük, rendszerezzük, kizárólag letölteni és vásárolni lehet innen. Ezt követően a szokásos módon leljük meg a játékokat a programok között. A Game Hubon még elférne valamilyen közösségi funkció vagy bármilyen online tartalomszolgáltatás, de ennek egyelőre nyoma sincs.

Tartalmak és kommunikáció

A Music Hub viszont előremutató: a 7digitalonline zeneboltból vásárolhatunk is, le is játszhatunk számokat, illetve a saját zenéinket is beolvastathatjuk. Ugyan nagyon a számonkénti vásárlásra van kihegyezve az egész szoftver, de a felhasználók legalább kapnak egy képet arról, hogy milyen felépítésű ma egy lejátszó. A Google Music, Last.fm, Spotify, Pandora felé vezető úton ez mindenképp egy mérföldkő. Azért csak egy mérföldkő, mert hazánkban nem valószínű, hogy tömegesen ugranának rá az emberek a számonként 99 centes ajánlatra, mindenesetre ez legalább elérhető itthon is és aki mindenképp legális zeneáruházat szeretne rendes kínálattal, az tudja használni.

A Social Hub szintén kötelező darabja minden okostelefonnak, itt egy helyre gyűjtve megtaláljuk az online közösségi életünk feedjeit: támogatott a Facebook, a MySpace, a Twitter, a Linkedin, a Windows Live, a Google Talk, a Yahoo Messenger, valamint számtalan levelezőrendszer, köztük az Exchange Server, Hotmail, Gmail, Yahoo Mail, illetve bármilyen POP3/IMAP fiók. Mivel a Social Hub  egy külön alkalmazás, nem elég hozzáadni az Androidon már regisztrált fiókokat, hanem külön be kell lépni mindenbe. A megjelenítés egyszerű, áttekinthető, ellentétben a Sony Ericsson látványos, csak épp használhatatlan TimeScape megoldásával.

A Samsung szokás szerint további extra alkalmazásokat is felvonultat, mint a feladatkezelő, fotószerkesztő, videóvágó program, mininapló, hírolvasó és irodai formátumokhoz való olvasó. A Samsung Apps piactérről ezeket ki lehet egészíteni a Samsung által is jóváhagyott alkalmazásokkal, de ennek kínálata igen szegényes egyelőre, érdemesebb az Android Marketet felkeresni.

Ingyen médialejátszó

A Kies asztali szinkronizációs szoftverből elérhető az Air kiegészítés, ami lehetővé teszi, hogy a mobil a Wi-Fi hálózaton keresztül egy böngészőből bármilyen PC számára elérhetővé tegye a mobil felületét. Lehet hívást kezdeményezni, listákat, névjegyzéeket böngészni, SMS-ezni, illetve a dokumentumokat kezelni. Ha pedig nem egy PC, hanem egy konzumelektronikai eszköz kerül utunkba, akkor Wi-Fi-n keresztül három kattintással ráirányíthatjuk a képeket, zenét vagy videót - persze ehhez DLNA-támogatás szükséges. A mobil megbirkózik mindenféle HD-formátummal, illetve gyárilag képes lejátszani a DivX/XVid állományokat is, azaz tökéletes médialejátszó is válik belőle. Csak hosszú film esetén ne felejtsük el töltőre tenni.

Az igazi móka viszont akkor kezdődik, ha megpróbáljuk kihasználni a Galaxy S II teljesítményét és a kétmagos processzor erejét. Jelenleg nem nagyon találtunk olyan játékot, amivel meg lehetett volna fogni, a rendelkezésre álló szimulátorok, kaland- és akciójátékok mindegyike simán futott, attól függetlenül, hogy shaderek és 3D megjelenítés területén mennyire szaladt el a fejlesztőkkel a ló. A teszt alatt a Gameloft több játékát is kipróbáltuk, pár perc után már szinte elfelejtettem, hogy egy okostelefon és nem egy kézi játékkonzol van a kezemben. Az ultra-fényes AMOLED kijelző pedig megadja azt a lehetőséget, hogy ne csak egy redőnyös szobában vagy egy pincében éjjel lehessen játszani, hanem még a szabadban, napsütésben is - de azért lehetőleg árnyékban.

Izmos

A szintetikus Quadrant tesztet itt is lefuttattuk, amin a HTC Desire 1 GHz-es, egymagos Snapdragonja 1300, a az NVIDIA Tegra 2-vel szerelt LG Optimus 2X 2300, addig a Samsung Galaxy S II 3400 pontot ért el. A Quadrant egy komplex teszt, ami vizsgálja a grafikus képességek mellett a processzor- és memóriateljesítményt és az adat írás-olvasás sebességét is. Az összesített végeredményből arra lehet következtetni, hogy a Samsung esetében nem csak a processzort húzták fel a tavalyi szintről, hanem minden más területen is igyekeztek fejleszteni. Nem lehet tudni, hogy a gyors memória, vagy a gyors adatfeldolgozás, vagy épp az Exynos grafikus chipje ugrasztja meg a számokat, de nem is számít.

A gyakorlat azt mutatta, hogy akár böngészés, akár játék, akár bármilyen alkalmazás, akár menük és widgetek közti váltogatás van terítéken, a mobil összteljesítménye minden eddigi androidos versenytársét felülmúlja. Ez nyilván nem lesz mindig így, az év második felében érkezhetnek még gyorsabb, még erősebb eszközök, de fontos megjegyezni, hogy a Samsung nem csak telepakolta erővel a mobilját, hanem sikerült a szoftverét is korrekt állapotba hozni kiadás előtt. Az Index.hu teljes főoldalát 4 másodperc alatt töltötte be, a Sunspider JavaScript teszten pedig 3500 milliszekundumos eredményt ért el a Galaxy S II.

Színes és fényes

A kijelzőt is alapos vizsgálatnak vetettük alá, többek közt úgy, hogy világos, természetes szórt fénnyel megvilágított helyen ugyanazon HD-videót indítottuk el egy AMOLED-es HTC Desire, egy SLCD-s HTC Desire S és a Galaxy S II mobilokon. A különbségt megdöbbentő volt, fényerő tekintetében magasan verte a mezőnyt a Samsung, jól teljesített még az SLCD, s a régi HTC-s AMOLED volt a legsötétebb. A színteljesítményt nézve szintén a Samsung volt a nyerő, de itt a feketék miatt a Desire lett a második. A Samsung Galaxy S II-n egy a fekete háttér fekete, az AMOLED-es Desire-n mély sötétszürke, az SLCD-s verzión pedig középszürke. Ha valakinek SLCD kijelzős mobilja van, akkor a saját lelki világa érdekében ne kezdje el összehasonlítani egy Galaxy S II-vel, a betekintési szögeket főleg ne vizsgálja. Az SLCD szemből első ránézésre hasonló érzést keltett, mint a Super AMOLED Plus, de döntött szögben az LCD-ről eltűnik a fényerő és a színek, az AMOLED pedig még 170 fokos szögből nézve is ugyanazt hozza.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Az akkuidőt terén szintén jól áll a Samsung, hiszen a hatékony energiagazdálkodás, a processzor órajelének dinamikus szabályozása által nyert plusz kapacitást nem kell elfecsérelni az éhes kijelzőre. A 4,3 hüvelyk ugyan tekintélyes kijelzőméret, de az AMOLED óvatosan bánik vele, s ha nem vagyunk oda az élénk, világos hátterekért, akkor a mobil jobb üzemidőt tud felmutatni mint kisebb társai. A teszt alatt átlagos használat mellett a 1,5-2 nap könnyedén megvolt egy töltéssel, folyamatos és médiafogyasztás mellett is több mint 4 órát bír az akkumulátor. Az adatkapcsolatok, frissítések és háttérben futó folyamatok viszont ugyanúgy felemésztik az erőforrásokat, ezzel kapcsolatban ne legyen illúziója senkinek.

Hol az NFC?

Az egyetlen szívfájdító dolog, hogy hiába ez most a mobilok királya, az NFC az első szériákból már biztosan kimarad a korábbi ígéretekkel ellentétben. A kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik most vásárolnának csúcskészüléket 1-2 évre és jövőre már használnák az addigra megtelepedő NFC-s megoldásokat. Ez azt jelenti, hogy továbbra is a Nexus S az egyetlen vállalható NFC-képes mobil. Ez azonban a jövőállóságát veszélyezteti maximum.

A Samsung Galaxy S II ennek ellenére egy kiváló okostelefon, az androidos mezőny alfahímje. Aki egy univerzális okostelefont keres, amit a médialejátszás mellett játékra, kommunikációra és tartalomfogyasztásra is egyaránt használna, az nyugodtan kipipálhatja a listában, hogy megtalálta a legjobbat.