Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Nem bizonyít semmit az IP-cím

Gálffy Csaba, 2011. május 06. 12:49
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Nem elegendő az IP-cím az elkövető azonosításához - határozott egy bíró Amerikában. A döntés először kérdőjelezi meg azt a módszert, amely alapján a tartalomtulajdonosok eddig szerzői jogi pereket indítottak.

Peren kívüli egyezségek sora

Komoly üzleti modellé vált az Egyesült Államokban a peren kívüli megegyezés a kalózkodással vádolt személyekkel. A bírósági mechanizmus sajátosságait a végletekig kihasználva egyes ügyvédi irodák ezreket fogtak perbe csupán IP-címük alapján, majd a bíróságtól kérték az azonosításhoz szükséges információk kiadását. A bírósági határozat alapján az internetszolgáltatók kiadták az előfizető adatait, akivel aztán az irodák peren kívüli egyességet kötöttek pár száz vagy pár ezer dollár értékben. A feltételezett elkövető így nem került bíróság elé, az irodának pedig nem kellett bizonyítania az illető bűnösségét.

Ez az ügyvédi gyakorlat nem csak néhány zugiroda találmánya volt, hasonló elvet követett a RIAA is, az amerikai lemezkiadók szövetsége, amikor pert indított több ezer feltételezett kalóz ellen - a megvádoltak elsöprő többsége a peren kívüli megegyezést választotta. A nagyszámú névtelen alperes ellen indított per gyakorlatának a végére tehet pontot Harold Baker bíró döntése, amely megkérdőjelezi az IP-címek alkalmasságát az elkövetők személyazonosságának megállapítására. Ahogy egy korábbi, pedofil pornóval kapcsolatos ügyben is kiderült, pusztán IP-cím alapján lehetetlen az elkövető azonosítása. A döntésben is hivatkozott ügyben az FBI szállt ki két pedofíliával gyanúsított személy lakásához is, akiket nagy túlerővel, az ajtót betörve vettek őrizetbe. A lefoglalt számítástechnikai eszközök vizsgálata nyomán azonban kiderült, hogy mindkét gyanúsított ártatlan, nyitott vezeték nélküli kapcsolatukon keresztül a szomszéd töltött le a tiltott tartalmakat.

Az IP többé nem elég

Baker szerint az internetes hálózatok műszaki adottságai alapján lehetetlen megállapítani az adott IP mögött álló személy kilétét. Egyrészt a vállalati és otthoni hálózatok esetében egy IP mögött sokszor több felhasználó van, másrészt a nyitott Wi-Fi hálózatokra észrevétlenül lehet csatlakozni - a védett hálózatok pedig relatíve könnyedén feltörhetőek. Ezek fényében a bíró visszautasította a felperes kérését az IP-címek mögött álló előfizetők kiadására. A konkrét perben a VPR Internationale kanadai, felnőtt tartalmakat készítő cég több mint százezer névtelen alperes ellen indított keresetet, pusztán IP-címük alapján és kérte a bírósági engedélyt a címhez tartozó előfizetők kikérésére. Az engedélyt a bíróság megtagadta.

A döntés precedensértékű lehet, ha a magasabb szintű bíróságok is elfogadják Baker bíró érvelését - ebben az esetben már az alapszintű perbefogás során is problémába fognak ütközni a szerzői jog védelmezői. A precedensalapú angolszász jogban ugyanis hagyományosan a hasonló szintű bíróságok követik egymás előzetes döntéseit, így az ehhez hasonló, előzetes gyakorlatot megtörő ítéletek jogforrássá válnak.

Másfél millió dollár 24 számért

A magánszemélyek ellen fájlcsere kapcsán indított perek közül eddig mindössze két eset jutott valóban bíróság elé, és csupán egyben született jogerős ítélet. A Jammie Thomas-Rassett elleni per most tart a harmadik újratárgyalásnál, ahogy az előző ítéleteket a fellebbezés során valamelyik ponton megsemmisítették. Az alperes személyazonossága az IP-cím (és az internetes becenév) alapján derült ki - ezt, mint bizonyíték akkor az összes bíróság elfogadta, és ennek alapján szabott ki 1,5 millió dolláros (nem jogerős) bírságot a 24 zenefájlot megosztó hölgyre.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.