Titokban mutatkozott be az Intel Z68 chipkészlet
Meglepő felfedezést tettek az új iMac-et szétszerelő iFixit munkatársai: a gépben a még be nem mutatott Intel Z68 lapkakészlet található. A felfedezés annál is furább, mert a Z68 fejlett egyedi funkcióit, így az SSD-alapú cache támogatását, vagy a túlhajtást az iMac nem használja.
Az Intel meglehetősen furán szegmentálta Sandy Bridge processzorait támogató lapkakészleteit. Mint ismeretes a H61 és H67 jelű chipsetek támogatják a processzorra integrált GPU-t (és vele a Quick Sync videokonvertáló funkciót), míg a P67 képes túlhajtani a processzorokat, viszont nem fér hozzá a grafikus maghoz. Azoknak, akik mindkét készlet jó tulajdonságait szeretnék használni, várniuk kellett a Z68 debütálásáig, amelyet a jövő hétre ígért az Intel. A Z68 egyszerre támogatja a P67 és a H67 összes funkcióját, plusz bevezeti az SSD-alapú gyorsítótár kezelését.
A háromféle lapkakészlet fura szegmentálása azért is érthetetlen, mivel a "sima" asztali Sandy Bridge processzorok beépített HD2000 GPU-val rendelkeznek és nem túlhajthatóak. A K sorozatú processzorok órajele ezzel szemben állítható és a kétszer olyan gyors HD3000 GPU-val érkeznek - a túlhajtáshoz azonban P67 kellene, a gyorsabb GPU kihasználásához pedig H67. A skizofrén állapotot a pletykák szerint az Intel mérnökei sem értik, a funkciók ilyen kettéválasztásának ugyanis semmi értelme. A Z68 szerencsére megoldja a problémát, és képes kezelni a K sorozat minden előnyét, szemben a két másik chipsettel.
Általános gyorsítás
Az SSD és HDD, vagyis a flash-alapú és mechanikus lemezek ideális párost alkotnak: az SSD-k gyorsak és megbízhatóak, míg a HDD olcsó és hatalmas kapacitással bír. Ennél fogva a kettő kombinációja adná ki a legjobb rendszerszintű megoldást, ahogy az a haladó felhasználók gépeiben már egy ideje működik: a kis tárhellyel rendelkező, de nagyon gyors SSD-n található a rendszer és a felhasználói programok, míg a HDD-re kerülnek a nagy méretű állományok, mint a képek, filmek, vagy zenegyűjtemény. A megoldás hátránya, hogy az SSD csak azon adatok elérését gyorsítja, amelyek rajta találhatóak.
A probléma valós: egy modern operációs rendszer és a telepített programok tárolásához legalább 40-80 gigabájtos SSD ajánlott, azonban a valóban gyorsításra szoruló adatmennyiség ennél jóval kisebb. Az SSD-alapú gyorsítótár használatával így csökkenthető lenne a teljes rendszer költsége, ugyanis csak azok az adatok kerülnek a gyors tárhelyre, amelyek valóban szükségesek, így akár egy 40 gigabájtnál kisebb SSD is képes lehet érezhető gyorsulást hozni.
Platón ragadt informatikusok klubja Egyetlen más szakma sincs, ahol olyan gyorsan el lehet érni a karrier-platóra, mint az IT. A midlife, a mid-level mellett létezik mid-career krízis is.
Az Z68-ban debütáló megoldás kombinálja és az operációs rendszer felé transzparensen, egységben mutatja a kétféle tárolót, és gyorsítótárként használja az SSD-t. Így nem csak a rendszer és az alkalmazások fontos elemei gyorsulnak, hanem minden olyan adat, amelyet gyakran ér el a rendszer. A vállalati szegmensben már egy ideje működő adatrétegezés az SSD-k amúgy elhanyagolható kapacitását feláldozza a sebesség oltárán, cserébe adaptívan képes kiválogatni a leginkább gyorsításra érdemes adatszeleteket, így optimalizálja a rendszerszintű sebességet.
Kérdéses természetesen, hogy az Apple valóban ezért a funkcióért választotta-e a Z68 lapkakészletet, az új iMac konfigurálásánál elérhető tároló-kombinációk között azonban szerepel az SSD+HDD kombináció is. Ez jelentheti azt, hogy az Apple később ezeknek a vásárlóknak aktiválhatja a technológiát, illetve a támogatás bevezetése után gyártott termékeket sorozatban felszerelheti SSD-alapú gyorsítótárral.