Amit az internet elvett, vissza kell venni az internettől

A kiadók és a zenészek korábban sikeres, lemezeladásokra épülő üzleti modellje jó egy évtizede végleg megváltozott, amikor tömegessé kezdett válni az otthonokban a szélessávú internet és a fájlcserélő hálózatok is mindenki számára könnyen elérhetővé váltak. Hogyan élte ezt meg a Tankcsapda, az ország egyik legsikeresebb rockzenekara?

A tankcsapdások körében ciki a kalózkodás

A Tankcsapda-rajongók között egyaránt vannak tizenéves fiatalok, akik a legújabb lemezzel ismerték meg a bandát és olyan harminc-negyven évesek, akik a kezdetektől követték a zenekar több mint 20 éves pályafutását. A fiúk szerint a rajongók rendkívül hűségesek a zenekarhoz és tankcsapdás körökben ciki a másolás. Mégis, a 90-es évek közepén még 60-70 ezer lemezt is el tudott adni a Tankcsapda, ez mára nagyjából tizedére zuhant vissza, magyarázza Cseresznye, a gitáros.  A kalózkodás, illegális másolás persze nem friss jelenség. "Amikor fiatalok voltunk, tízen dobtuk össze a pénzt egy jugoszláv kiadású Judas Priest lemezre, aztán mindenki lemásolta magának - mondta Lukács László. Később jöttek a kétkazettás magnók, a CD-másolók, és így tovább. De a fájlcsere egészen más, csak egy gombot kell megnyomni.

A fiúk szerint a fájlcsere nem csak a befutott zenekarokat teszi tönkre (bár kétségtelenül nekik okozza a legnagyobb anyagi kárt), hanem az újonnan indulókat is. "Korábban, ha bekopogtál egy demóval a kiadókhoz és fantáziát láttak benned, hajlandók voltak előre megfinanszírozni a lemezfelvételt, a promóciót. A fájlcsere ennek véget vetett, ahogy a lemez kikerül a stúdióból, máris elérhető a neten, ezek után ki venné meg? Az ingyennél nincs olcsóbb foglalja össze a zenészek szempontjából kilátástalannak tűnő helyzetet Lukács.

Szoftvertesztelés: ütött az óra A tesztelői szakmát rengeteg friss hatás éri, kifejezetten nehezített pálya ez mostanság.

A fájlcsere kapcsán kialakuló viták során sokan helyezkednek arra az álláspontra, hogy a zenét mint művészeti alkotást nem lehet eladható termékként megközelíteni. Lukács hasonlata szerint  egy épület is lehet művészeti alkotás, aminek évszázadok múltán is a csodájára járnak, de ettől függetlenül a felépítéséhez meg kell venni az építőanyagokat, a téglát, a cementet. Egy lemez felvétele is kiadásokkal jár, ki kell fizetni a stúdiót, a hangmérnököt, ellenkező esetben a lemez csalódást okoz a hallgatóknak, akik azt érzik, rossz minőséget kaptak a pénzükért.

Nem hoz eleget a koncertjegy és a póló

A hanglemezipar a technológiai fejlődésnek köszönheti létrejöttét, és úgy tűnik, a technológia továbbfejlődése fogja megölni. Arra a felvetésre, hogy a zenészek a lemezeladások csökkenő bevételét tudják-e sűrűbb koncertezéssel pótolni, negatív választ kaptunk. A Tankcsapda egy évben 60-80 koncertet ad, mondta el a HWSW-nek Cseresznye, ennél sokkal többet vállalni a nagyobb bevétel érdekében emberileg, fizikailag rendkívül megterhelő lenne. Egy idő után a közönség is megunná a túl sűrűn játszó együttest és többet nem menne el a bulikra. Nem kecsegtet sok jóval a relikviák értékesítése sem, kevesen vásárolnának minden koncerten egy-egy pólót 4-5 ezer forintért, amennyibe maga a jegy is került.

"Ha valaki azt hallja, hogy telt házas koncertet adtunk a debreceni Főnixben 8 ezer embernek és tudja hogy 4 ezer forint volt egy jegy, egyből arra a következtetésre jut, hogy akkor a zenekar tagjai fejenként 10 milliót kaszáltak. Egy ilyen koncert megszervezése rengeteg kiadással jár, a terembérlet, a hangosítás, a színpadtechnika mind költség, de a kötelező mentőautó kiállása is 60 ezer forint 4 órára, erre még azok sem gondolnak, akik egyébként otthonosan mozognak a zeneiparban, mondja Lukács. A Tankcsapda a szokásostól eltérően maga szervezi, maga finanszírozza a koncertjeit, így pontosan átlátják a folyamat minden apró részletét.

Egy 20 éve létező zenekarnak garantálnia kell a minőséget, de újat is kell mutatni, emiatt különösen nehéz számukra az a helyzet, hogy a lemezeladások csökkenésével párhuzamosan a koncertek iránti érdeklődés is lankad. A rocksztárok kultuszát az előző néhány évtizedben a zenetévék erősítették, s hazánkban is sokat köszönhet a Tankcsapda, illetve sok más zenekar is a VIVA és az MTV hatásának. Mára viszont ezek a csatornák is valóságshowkat és beszélgetős műsorokat sugároznak, a tömegmédiában irrelevánssá vált a zenehallgatás.

Az internet megölte a rocknrollt

A Tankcsapda szerint viszont az igazi rocknroll életérzésbe nem fér bele, hogy ülnek a számítógép előtt és pötyögnek, a legjobb az lenne, ha egyszerűen csak élhetnék életüket, és semmi másra nem kellene figyelniük, csak a jó szövegek és jó dalokat írására és előadására. A kiadói háttérrel futó zenekaroknál ez a modell működött, de a lemezeladások hanyatlásával a több lábon állás kritikusan fontossá vált, s sok esetben egy nem mainstream előadó abba is belefuthat, hogy egy album megjelentetésével veszteségesen jön ki a kiadóval szemben. Lukács szerint könnyebb dolga lehet az elektronikus zenét játszóknak, akik egyébként is technológia közeli szférában léteznek, s a rajongóik és követőik is normális közegükben találkoznak az interneten a zenével. Igaz ez még nem jelent automatikusan bevételt is.

Pedig a cement és tégla példájánál maradva a zeneszerzéshez pénz kell. Lehet hogy a Tankcsapda nem is ad ki több nagylemezt, hanem visszatérnek a 3-4 számos kiadványokra, de a műanyag korong már nem feltétlenül jelenik meg mint hordozó vázolta a helyzetet Cseresznye. Lukács szerint teljesen mindegy, hogy szalagon, lemezen, pendrive-on vagy akár egy ma még nem is létező hangkristályon van a zene, mindig meg kell hajolni az uralkodó technológia előtt, ahogy ez történt régen is. Viszont a bevételt realizálni kell attól függetlenül, hogy hogyan jelenik meg a zene.

A beszélgetés során a HWSW próbálta végigjárni a lehetőségeket, s felvetettük például a donációt, ami külföldön egyes zenekaroknál jó ideje működik. Ilyenkor az előadó szabadon elérhetővé teszi a zenéjét a neten, s a rajongók döntésük alapján annyit fizetnek érte, amennyit reálisnak látnak. Cseresznye szerint azonban a Tankcsapda nem akar koldusként viselkedni. A végén még nekem kell elnézést kérnem, amiért kiadok egy lemezt - mondja. A másik alternatív lehetőség a szponzoráció, amivel a legtöbb zenekar él is. Ezt a modellt továbbfejleszteni lehet, de Lukács szerint nem érdemes azt gondolni, hogy a vállalatok olyan bőkezűen ígérnek és annyit, hogy abból fenn lehetne tartani az egész rendszert. Túlzásokba sem lehet esni, mivel a rajongók egy idő után megorrolnak a zenekarra a túlzott reklámzaj miatt, másrészt hiteltelennek gondolják.

Magyarországon az elektronikus értékesítés a magasan megállapított jogdíjak miatt nem működőképes, s az internetszolgáltatóktól befolyó járulék, jogdíj sem járható út, pedig a zenekarok számára kényelmes lenne. Az üreshordozó jogdíjakkal kapcsolatban annyit érdemes megemlíteni, hogy ugyan tényleg jelentős bevétel keletkezik belőle, de részben ez külföldi kiadókhoz vándorol, s az elosztás nem feltétlenül tükrözi sem a művészi értékeket, sem a közönség figyelmének súlyait.

Nehéz helyzetet teremtett tehát az internet a zene világában. Az igazi rocknroll érzés már rég oda van, s ha valaki sikeres akar lenni, akkor a terjesztésben és az előadásban a termékszemléletet kell követnie, de ha minőségi zenét szeretne létrehozni, akkor művészként kell gondolkodni. A kettő egyre inkább eltávolodik egymástól, de a professzionális zenészeknek meg kell oldaniuk ezt a feladatot.  Az internetet és a fájlcserét lehet hibáztatni, s valóban szerencsétlen helyzet, hogy az átlagos internetező elvárja, hogy egy jól összerakott, tartalmilag és hangminőségileg is tökéletes produktum szólaljon meg a hangrendszerén, de közben természetesnek veszi, hogy ezt két kattintással éri el online, anélkül, hogy fizetne érte.

Amit az internet elvett...

A zeneipar elaludt, a zenészek és a lemezkiadók kényelmesek voltak, ez óriási hiba, de közben a közönség is megváltozott. Az igazán őszinte, zeneiparban járatos ember nem tagadja, hogy a felhasználók helyében ő maga is letöltene - Lukács saját bevallása szerint sok zenét szerez be a így, de ami megtetszik neki, megvásárolja a CD-n. A Motörhead új lemeze már két hete megvan a netről, de alig várom hogy megvehessem a boltban - mondja lelkesen. A Tankcsapda példája viszont jól mutatja, hogy még egy nagy múlttal rendelkező, kultikus csapatot is megroppant a bevételek jelentős csökkenése, amit a fájlcsere okoz.

"Mi a közönségnek minőséget akarunk adni, joggal várják el tőlünk a jó hangzást és látványt, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a rajongók csalódjanak magyarázta a frontember. "És nem az a probléma, ha másnap lehúznak minket az Indexen, hogy milyen szar volt a koncert, hanem az, hogy ha a közönség, a rajongó nem érzi jól magát a bulin, mi sem érezzük jól magunkat a színpadon. Így viszont ezt nem akarjuk csinálni."

A beszélgetés során a srácok  többször bizonyságát adták annak, hogy ízég-vérig zenészek, több mint 20 év után is az hajtja őket előre, hogy imádnak dalokat írni, előadni azokat és látni a tomboló tömeget. A XXI. században a professzionális zenészek életébe azonban ma már bele kell tartozzon az online értékesítés, a közösségi hálózatok használata, az online marketing. Amit az internet elvett tőlük, azt vissza kell venniük az internettől.