Mivel kell kihúznunk az LTE-ig?

Talán nem fognak minket részrehajlással vádolni, ha kijelentjük, hogy ha mobiltechnológiáról van szó Magyarországon, a T-Mobile általában élen jár a fejlesztésekben, az újdonságok bevezetésében. A kereskedelmi üzemű HSPA+ hálózat elindításában nem ez volt a helyzet, a Vodafone ugyanis jó pár hónappal ezelőtt Budapest belvárosában, néhány bázisállomáson élesítette a rendszert, amivel elméletileg akár 21 Mbps letöltési sávszélességet - később pedig akár ennél gyorsabb sebességet - is el lehet érni.

Revolúció? Evolúció!

Mielőtt nagyvonalúan legyintenénk a fenti szám láttán, azért ízlelgessük kicsit ezt az adatot: a mobil szélessávú hálózatok (ha az EDGE-et nem számoljuk annak, márpedig miért számolnánk) a 3G-korszak beköszöntével, 2005-ben jelentek meg hazánkban, akkor még meglehetősen szűk keresztmetszettel és lefedettséggel. Az első mobilnetes eszközökkel, illetve 3G-s telefonokkal legjobb esetben is 384 kbps letöltési sávszélességet lehetett elérni, aztán a HSDPA (High-Speed Downlink Packet Access), valamint HSUPA (High-Spedd Uplink Packet Access) evolúcióval szépen emelkedni kezdett az elméleti maximális sávszélesség 1,8, 3,2 majd 7,2 Mbps-re.

A mai modern USB-s modemek vagy okostelefonok már szinte kivétel nélkül képesek akár 7,2 Mbps sávszélességű adatkapcsolat felépítésére, mindez azonban a mobilhálózatok működésének jellegéből fakadóan természetesen nem jelenti azt, hogy minden végberendezéssel ekkora sebesség realizálható. Mind a szolgáltatók, mind az ügyfelek számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy minél több kliens tartózkodik egy cellában, annál többfelé oszlik ez a sávszélesség, ami különösen a nagyvárosi környezetben felvetette az adóhálózat bővítésének, majd a sebesség további növelésének szükségességét.

A 3G-s szabványcsaládba tartozó HSPA+ itt lép képbe - mivel a nagyobb áteresztőképességű technológiához nem kell új frekvenciát vásárolni és ideális esetben még a bázisállomásokhoz sem feltétlenül kell nyúlni, ezért logikus lépés a szolgáltatók részéről, hogy ebben az irányban próbálják kibekkelni az LTE bevezetéséig hátralévő - ki tudja milyen hosszú - időt. Egyetlen probléma, hogy a technológia támogatottsága eszközoldalon egyelőre meglehetősen korlátozott, bár a T-Mobile a kereskedelmi HSPA+ üzem (amit a szolgáltató "kísérleti jellegűnek" nevez) elindítására két olyan USB-s modemet is árul, mely kompatibilis a gyorsabb hálózatokkal.

Ebből az egyiket, a Mobile Broadband Stick VI-ot kaptuk kölcsön a szolgáltatótól arra a célra, hogy kipróbálhassuk, mit tud a legnagyobb hazai szolgáltató HSPA+ teszthálózata. A modemet a kínai ZTE gyártja a T-Mobile részére, a szóban forgó típus, az MF662 a cég egyik legújabb mobilinternetes eszköze. A készülék felhasználói felülete kellőképpen egyszerű és szerencsére jelzi, ha HSPA+ technológiával csatlakozik az adott cellához, így minden mérés előtt meg tudtunk győződni arról, hogy a kapcsolat megfelelően épült fel.

Szigetszerű terjeszkedés

A T-Mobile összegyűjtött számunkra néhány olyan címet, ahol biztosan van HSPA+ lefedettség, bár olyan részletes térképet nem kaptunk, mint nyáron a Vodafone-tól. Így akárcsak nyáron, úgy most is egymástól teljesen független helyszíneken tudtuk méréseinket elvégezni. Érdekes, hogy a T-Mobile a teszthálózat kiépítésével egészen más utat választott, mint a Vodafone: míg utóbbi a logikusabbnak tűnő megoldással Budapest belvárosát, vagyis egy nagyon forgalmas területet igyekezett lefedni, addig a T-Mobile szigetszerűen építkezett, és olyan helyeken is üzembe helyezett HSPA+ cellákat, ahol látszólag semmi nem indokolja a bővítést.

Az AI és a nagy full-full-stack trend Az AI farvizén számos új informatikai munkakör születik, vagy már ismert munkák kapnak új nevet és vele extra elvárásokat is.

Méréseinket éppen egy ilyen helyszínen, Maglód határában kezdtük, konkrétan a Határ utcában. Érdekes képet fest a bővítési irányokról és helyszínekről, hogy ahhoz, hogy a jelenleg Magyarországon működő leggyorsabb mobilnetes infrastruktúrát ki tudjuk próbálni, több földúton is keresztül kellett hajtanunk, de végül némi zötykölődés után célt értünk és a modemünk is be tudott jelentkezni a HSPA+ cellára.

Maglódról Gödöllőre vezetett az utunk egy immár sokkal modernebb közlekedési infrastruktúrát, a nemrég átadott M31-es autópálya-szakaszt érintve. Állítólag Gödöllő komoly szerepet játszik majd a 2011-es EU-elnökség idején, az itteni hálózatbővítésben így látunk is rációt - ráadásul apró fricska ez a Vodafone-nak, hiszen a rivális idén tavasszal éppen az EU-elnökséggel kampányolt a belvárosi HSPA+ bővítés mellett. Autónkkal alig száz méterre a HÉV-megállótól, a Dózsa György úton parkoltunk le, itt annak rendje-módja szerint meg is találtuk a HSPA+ cellát.

Ezt követte az első Budapesti mérés, melyhez az M3-as autópályán száguldva Zuglóba, a Kengyel utcába tértünk vissza. A helyet nehéz lenne eltéveszteni, az egész utca nincs száz méter hosszú, leparkoltunk az ötös szám előtt. Miközben azon morfondíroztunk, hogy vajon melyik Magyar Telekom vezér lakhat a környéken, a modem felépítette a kapcsolatot, és máris száguldhattunk a zuglói mobilnet-sztrádán.

Következő mérési posztunkat rosszarcú bűnözők tőszomszédságában, a Kozma utcai börtön mellett állítottunk fel. A kőbányai Harmat utca, és az Újhegyi út kereszteződésénél, szigorúan a kocsiban ülve, járó motorral futtattuk le a teszteket. Mérési sorozatunk utolsó állomása a IX. kerületi Liliom utcába vezetett, a VPOP székháza előtt álltunk meg a szolgálati parkolóban. Jelenlétünkre hamar felfigyelt az épület fegyveres őre, akit megnyugtattunk, hogy csupán néhány mobilnetes tesztmérést végzünk, és már ott sem vagyunk. Az őr a tekintélyes apparátot látva visszavonult, így fennakadás nélkül végezhettünk az utolsó helyszínen.

Értékeljünk!

A mérési eredményeket értékelve elmondható, hogy míg a Vodafone-nál a belvárosi cellák láthatóan jól fókuszált területeken, konzisztens és nagyon magas sávszélesség-értékeket nyújtottak, addig a T-Mobile teszthálózata sokkal hektikusabban működött - volt, ahol egy átlagos HSUPA-cella sávszélességét sem tudtuk kisajtolni a hálózatból olyan területeken, ahol egyébként HSPA+ lefedettséget, és jó térerőt jelzett a modem, de azért akadt olyan helyszín, aminél - ha nem is konzekvensen, minden mérés esetén - megvillantotta a benne rejlő lehetőségeket a rendszer.

A letöltési és feltöltési sebességek minden helyszínen erősen ingadoztak, pedig az öt mérés közt nem órák, hanem percek teltek el csupán, igaz, mind az öt mérés közt bontottuk, majd újra felépítettük a kapcsolatot. Őszintén szólva ha csupán a T-Mobile hálózatán mért értékekre kéne hagyatkoznunk, azt mondhatnánk, hogy nem látjuk még az átmeneti lehetőséget sem a HSPA+ technológiában, ha rendszer csupán ennyit tud felmutatni, akkor kár befektetniük a szolgáltatóknak a hálózat ilyen irányú bővítésébe.

A T-Mobile HSPA+ technológiával felszerelt celláiban 25 mintában mért sebességek zavaróan nagy szórást mutatnak, ami arra utal, hogy a szolgáltatás jelen állapotában inkább egy kísérlet, semmint valós kereskedelmi szolgáltatás - igaz, a HSPA+ tornyok foltszerű szétszóródása miatt nem is lehet értelmezni a lefedettséget. A letöltési átlagsebességek 2,33 és 12,29 Mbps között szórtak, ráadásul mindkét szélsőértéket a maglódi helyszínen mértük. A fekete leves azonban a feltöltéseknél jött, itt ugyanis egyes esetekben rendkívül alacsony sebességeket értünk el, 100 kbps alatti értékeket is mértünk, miközben máskor 2 Mbps fölé is ment a mutató - szintén ugyanazon a helyszínen. Ehhez képest a hálózati késleltetés értéke konzisztens képet mutatott, jó értékekkel.

Az esetek 75 százalékában a letöltési átlagsebesség meghaladta a 4,3 Mbps sávszélességet is, miközben, a felöltési sebesség a 0,68 Mbps-ot, a ping pedig 57 milliszekundum vagy kevesebb volt. A böngészés élményét nagyban meghatározzák a késleltetések, így kifejezetten erős oldala a T-Mobile HSPA+ hálózatnak, hogy a legrosszabb ping is mindössze 76 milliszekundum lett, ami egy mobilhálózat esetében rendkívül meggyőző.

Egyes esetekben 39-40 milliszekundumokat is láttunk, ami valószínűleg már a technológia gyakorlati határait feszegeti, tekintve, hogy optikai hozzáférési réteggel felvértezett UPC kábelneten is 10 milliszekundum körüli értékeket mérünk a Speedtest.net szolgáltatásával - jó körülmények közepette tehát mintegy 30 milliszekundumot ad hozzá mindössze a HSPA+ rádiós hozzáférési réteg a teljes késleltetési időhöz.

Ez hatalmas fejlődés a legtöbb felhasználó által használt HSDPA rádiós hálózatnál tapasztalt 120-150 milliszekundumos pingekhez képest, vagyis ha önmagában a sávszélesség miatt a legtöbbek számára nem is, de a pattogósabb reakcióidők miatt érdekes a HSPA+. Pedig a T-Mobile közlése szerint a HSPA+ tornyok nem teljesen IP-alapúak, így még nem valósult meg az all-IP architektúra, amellyel tovább milliszekundumokat lehetne lecsípni. A Vodafone hálózatán végzett méréseinkkel mindez teljesen egybecseng, ott szintén a késleltetési javulása volt az egyik leglátványosabb eredmény.

Nincs más választás?

Tudomásul kell venni ugyanakkor, hogy a HSPA+ technológia nem csak a T-Mobile, hanem más, akár külföldi operátorok számára is többnyire egy kísérlet, amivel a szolgáltatók esetleg kihúzhatják a teljesen új alapokra helyezett LTE megjelenéséig. A T-Mobile kommunikációjában ennek megfelelően óvatosan bánik a számokkal, és konkurensével ellentétben nem következetesen a 21 Mbps sávszélességet hangoztatja, hanem a gyakorlatban is elérhető maximumot - amit méréseink tulajdonképpen igazoltak is.

Ha Magyarországon nem jön el belátható időn belül az az időszak, amikor a szolgáltatók elkezdhetik kiépíteni az új generációs hálózatukat, a T-Mobile, a Vodafone és a HSPA+ hálózattal jelenleg nem rendelkező Telenor is rákényszerülhet, hogy kifacsarja a 3G-ből azt, ami kifacsarható, a HSPA+ hálózatok valódi képességeivel alighanem csak ekkor - az akár nem is olyan távoli jövőben - szembesülhetünk majd.