Az internet senkit nem tesz szabaddá
Amíg mi a megabiteken és a szerzői jogok körüli rafinériákon aggódunk, addig vannak olyan országok, ahol az internet az emberi szabadság eléréséhez vezető út szinte egyetlen reménye. A diktatúrák elleni harcban az elnyomottak a közösségi szolgáltatásokon keresztül kommunikálnak, de tudják, hogy az eredményhez késznek kell lenni megfizetni a szabadság árát, ami a legtöbb esetben vér.
A Google támogatásával a Közép Európai Egyetem (CEU) Budapesten rendezte meg az Internet at Liberty 2010 konferenciát, ahol a világ minden részéről érkező résztvevők arról beszélgettek, hogy az internet milyen formában változtatja meg a politikát, milyen hatása van a társadalomra, s milyen nehézségek állják útját a globális információáramlásnak. Kiderült többek közt az is, hogy a demokratikus és a tekintélyelvű irányítással rendelkező országokban is egyaránt társadalmi és politikai változásokat hozott az internet. A szakértők már felismerték a folyamat jelentőségét, de további vizsgálatokat, tanulmányozást javasolnak, hogy alaposan feltárhassuk az új kommunikációs sztenderdek lehetőségeit és veszélyeit.
A nyugaton bitek folynak a csapból is
Az Egyesült Államok nevezhető az internet fellegvárának, hiszen ott a Google, a Facebook és a Twitter is az alapinfrastruktúra részévé vált, körülbelül annyira, mint nálunk a vezetékes víz vagy a mobiltelefon. Mivel a társadalom túlnyomó többsége használja ezeket információszerzésre és kommunikációra, ezért erős politikai értékkel bírnak, számolni kell velük.
A demokratikus országokban az internet legfontosabb hozománya a polgári képviselet erősödése. Ahol eddig sem volt tilos véleményt nyilvánítani, nyilván nem egy kitörési pontként tekintenek a világhálóra. Viszont a tömeges elérés és használat megjelenésével a nyugati társadalmakban a tövényi szabályozással kapcsolatban vannak komoly várakozások - a web megregulázása ugyanolyan szükségszerűvé vált, mint az egyéb élettereké. A változás viszont komplex, ugrásszerű, s többnyire nagy távlatokban nem is értelmezhető könnyen. A klasszikus internet mellé a mobil platformok, a konzumelektronikai termékek is gyorsan felzárkóztak, s ma már nem az információ, hanem a megszerzés gyorsasága, pontossága bír értékkel.
Az internet mellé jár a vér, izzadtság és a remény
Ezzel szemben a keleti társadalmak többségében az internetre úgy tekintenek, mint a politikai és szociokulturális változások messiására. Extrém hatalma van a világhálónak még azokban az országokban is, ahol a penetráció alacsony és az infrastruktúra is kezdetleges. Shanthi Kalathil, a Világbank amerikai képviselője szerint viszont a politikai változás okozója nem maga a funkció, hanem az, hogy az internet és a közösségi hálózat túldimenzionált.
A közösségi web, a videómegosztás és az egyéb webes területek körüli felhajtás miatt minden, ami ezeken a felületeken történik, sokkal nagyobb figyelmet kap és hatványozott eredményeket ér el. Nem véletlenül mondta Shahzad Ahmad, a pakisztáni Bytes for All képviselője, hogy az iráni, pakisztáni lakosságnak az egyetlen reményt és kapaszkodót az jelenti, ha a szabadságharc igazságtalan és embertelen részleteit videóra rögzítik, majd feltöltik azt a YouTube-ra. Tudják, hogy azt az egész világ látja, hisz az ilyen videókat többnyire átveszi a CNN is.
Ahmad egyik története szerint amikor az apját letartóztatták, akkor az iPhone-ja és az internetelérés segítségével tudott mozgósítani, segítséget kérni, s elérni, hogy elengedjék a politikai rabot. Az egyik népszerű iráni filmrendező letartóztatása után is az internetes kampány volt a szabadulás kulcsa. A világháló azonban nem mindenható, s az iráni választások példája jól mutatja, hogy nem lehet kizárólag a publicitás révén változást elérni, hisz hiába volt masszív Twitter-aktivitás és figyelem, nem sikerült leváltani a kormányt. Viszont a politikának minden esetben reagálnia kell a tömeges online jelenlétre.
Fotó: Fekete Mónika
Ezt többnyire tiltással, cenzúrával, büntetéssel és korlátozással teszik. A nyugati világba általában csak az jut el, hogy Kínában cenzúrázzák a Google-kereséseket, de nagyon sok ország van, ahol nem elérhető a YouTube, a Wikipedia vagy épp a Facebook, amik a demokratikus országokban alapvető internetes szolgáltatások. Vannak ázsiai országok, ahol viszont a hatalom egyáltalán nem foglalkozik az internettel, s a kezdetleges infrastruktúra fejlődésének akadályozásán felül nem nyúl bele érezhetően. A hatalmi ferdítés fókuszában a televízió áll, azon kevesek, akik pedig internethez jutnak, nyugodtan hőzönghetnek, amíg nem okoznak nagyobb galibát. Egy jemeni hozzászóló azt mesélte el, hogy náluk sokáig egyáltalán nem szóltak bele a tartalomterjesztésbe, de amint egy felkelésről készült videót hirtelen népszerűvé vált, s túl sokan kezdték nézni, a kormányzat azonnal letiltotta a filmet nyilvánosságra hozó portált.
Elnyomásban az internet is
Előfordul, hogy viszonylag független a sajtó is, nincs központi irányítás, csak a pártok telepednek rá az újságokra, tévécsatornákra. – mondja a konferencia egyik líbiai résztvevője. Egy indiai hozzászóló pedig arról beszél, hogy a hosszú ideje a Pakisztán-India határharcok frontvonalának számító Kashmirban az átpolitizált professzionális sajtó helyett a Facebook vált elsődleges hírforrássá. Az emberek 7/24-ben közvetítik az eseményeket, s nem szükséges a propagandára hagyatkozni, ha valaki szeretné megtudni, hogy mi zajlik ezer kilométerrel arrébb az országban.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A kormány persze tud arról, hogy már semmit nem lehet eltitkolni, a hidegháborús kémkedés helyett mára a közösségi intelligencia vált a diktatúrák legnagyobb ellenségévé. Az egyik hozzászóló viszont rávilágított arra, hogy az internet önmagában nem egy szent grál. Arra tökéletesen alkalmas, hogy összehozza az embereket, s a rendszerben kételkedőket megerősítse abban, hogy nincsenek egyedül a gondolataikkal. A változás azonban továbbra is emberéletekbe, véráldozatba kerül.
Ha mindent tudsz, másképp látsz
A web és a közösségi kommunikáció csupán gyújtózsinórként működik az egyébként is szükségszerű társadalmi folyamatokban. Az ázsiai régióban az internet fontos eleme a demokratizálódásnak, hiszen képes az intézményi és a törvényességi hiányosságokat pótolni az emberek számára. A trendek azt mutatják, hogy amint egy elnyomott országban tömegesen kezdenek el internetezni, ott nagyon gyorsan felszínre jönnek a választási lehetőségek. Az emberek a teljes képet látva könnyen felismerik, hogy mi a jó és mi a rossz számukra.
Ugyanez persze érvényes a nyugati társadalmakban is, s lehet látni, hogy az iWiW és a Facebook térnyerése nálunk is felgyorsította a közösségi kommunikációt. A vezető kereskedelmi televíziók szűrője helyett közösségi szűrés működik, s mára nagyon sok példa van arra, hogy az online események tematizálják az írott és elektronikus médiát és nem fordítva. Nem is kell túlzottan messzire visszatekinteni, hiszen az árvízkárosultak megsegítése és az augusztus 20-i tűzijáték esete a Facebook-csoport létrejöttét követően több millió emberhez jutott el különböző csatornákon. A magyar politika elleni kritika és paródia szerepét betöltő Magyar Kétfarkú Kutya Párt sem tehetett volna szert komoly ismertségre a közösségi oldalak, blogok hatása nélkül.
A technológia helyett az ember változtat
Ezek a példák viszont inkább azt sugallják, hogy az internet valójában nem a politikai berendezkedést és az intézményrendszert változtatja meg, hanem a média működését definiálja újra. Ahogyan régen veszélyes üzem volt tényfeltáró újságírónak lenni, most sok helyen az internetezés és a blogolás lett életveszély. Az elhangzott gondolatok közül az egyik leginkább megszívlelendő az volt, hogy nem szabad elfelejteni, hogy az internet egy infrastruktúra, s hiába technológia, az emberekről szól. A világot pedig nem a technológia, hanem maguk az emberek kell megváltoztassák.
A konferencia, illetve az ehhez az előadások további kérdéseket és témákat is felvetettek. A vélemények tükrében nem biztos, hogy az internet körül kialakuló felhajtás segíti-e vagy hátráltatja-e a fejlődő országok átalakulását. Azt sem tudjuk, hogy pontosan mit takar a közösségi változás, nem látjuk pontosan, hogy a tradicionális médiát miként alakítja át a web.
Az elmúlt évszázadokban a nyomtatott sajtó mindig is erős eszköze volt a politikai változásoknak, de ennek nem biztos, hogy tapsolni kell. Sokszor tolta a sajtó a reformok szekerét, de többször szakította szét európát és terjesztette ki a háborút is. A demokrácia nem biztos, hogy a legjobb és leghatékonyabb módja a Földön való együttélésnek, de ha mégis ezt választottuk, akkor a média, illetve ma már az internet képes ezt jobbá tenni. Ha valaki még mindig úgy érzi, hogy a Facebook és a hasonló szolgáltatások feleslegesek, akkor talán csak a saját szociális kultúrája nem elég fejlett, vagy nem volt még rákényszerülve, hogy a saját kerítésén túl is lásson.
A konferencia hivatalos oldala itt, a Ustream-en lévő hivatalos közvetítések pedig itt találhatóak