Itt vannak a 12 magos Opteronok
Az AMD csak március 25-én napközben kívánta tájékoztatni a médiát következő generációs Opteronjainak részleteiről, amelyek jövő héten rajtolnak, azonban egyes webshopokra már kikerültek a különféle modellek. A cég a magasabb magszámmal ellensúlyozhatja az Intel fölényét, amivel kihúzhatja jövőre érkező új mikroarchitektúra érkeztéig.
G34 foglalat, 8 vagy 12 mag
Az AMD napokon belül hivatalosan is bejelenti szerverplatformjának következő generációját, a Maranellót, amely a 2006 nyarán debütált Socket F helyett egy újfajta foglalatot alkalmaz, a G34-et, amely LGA 1974 tokozású chipeket fogad - ez mintegy kétharmadával több kivezetést jelent, ami a tok és foglalat gyártásának költségét drasztikusan, két-háromszorosára emeli.
A rendkívül magas kivezetésszámra nagyrészt azért volt szükség, mert a Magny-Cours kódnéven ismert új Opteronok valójában két processzorból épülnek fel, vagyis a tokban kettő szilíciumszelet található (MCP). A két chip egyaránt saját tápellátást igényel, ami a növekedés nagy részét magyarázza, de a foglalatonként immár négy DDR3-csatornát (chipenként kettő) és négyszer 16 bit HyperTransport (HT) linket is kezelni kell. A G34 szolgál alapjául majd az AMD remények szerint jövőre debütáló 32 nanométeres \"Bulldozer\" generációnak is, amelynek feladata az lesz, hogy felzárkóztassa az AMD-t az Intelhez.
A Magny-Cours MCP-n található chipek, amelyek kódneve Sao Paolo, a már piacon lévő Istanbulok adaptált változatai, továbbra is 45 nanométeres csíkszélességen készülnek, változatlan mikroarchitketúra és cache hierarchia mellett. Ennek eredményeként az Opteron 6000 sorozatú Magny-Cours akár 12 aktív processzormaggal is rendelkezhet, amelyeket a négy DDR3-csatornával elméletileg akár 42 GB/s sávszélességgel is etethet, a gyakorlatban azonban valószínűleg tipikusan 1066-os DIMM-ekkel az effektív elérhető sávszélesség 27 GB/s körül alakul majd - a kétutas rendszerben elérhető effektív sávszélesség, figyelembe véve a távoli memória elérését is, nagyjából 50 GB/s, egy négyutasban pedig 90 GB/s.
Ez magonként nagyjából 2 GB/s effektív memória-sávszélességet takar egy kétutas gépben, ami mintegy 10 százalékkal alacsonyabb egy jelenlegi hatmagos Opteron rendszerben elérhetőnél, vagyis a magonkénti nyeres teljesítmény minden jel szerint moderáltan visszaesik, amit ellensúlyozhat majd a jobb skálázódás. Egy kétutas rendszerbe 256, egy négyutasban 512 GB memória építhető, mivel foglalatonként 8 DIMM használható.
Mivel az energiakeret nem lazult, ezért az órajelek kétségtelenül alacsonyabbak. A 12 magos, 137 wattos Opteron 6176 csúcsmodell órajele 2,3 GHz, ami mindössze 18 százalékkal marad el a 2,8 gigahertzes Istanbultól, vagyis a nyers számítási teljesítmény foglalatonként mintegy 60 százalékkal ugrott meg. A 8 magos változat, a 6136 2,4 GHz-et ér el 115 wattos TDP-vel. Az új modellek már felbukkantak európai boltokban is.
Új topológia
A Magny-Cours MCP (multi-chip package) egy-egy chipje már 4 HT-linkkel rendelkezik, szemben a korábbi hárommal. Mivel a G34 platform az AMD közlése alapján legfeljebb 4 foglalatig skálázódik, a 4 HT link feleslegesnek tűnik, és az AMD topológiája is erre utal. A negyedik link kétségtelenül a korábbi terméktervekből levezetett, mára megváltozott specifikáció eredményeként került a chipekre, amikor még szó volt olyan nyolcfoglalatos architektúra támogatásáról, ahol minden foglalat közvetlenül csatlakozik a másikhoz - ezt a tervet később szanálta az AMD, amit valószínűleg az elégtelen kereslet és az ilyen rendszerek rendkívül komplex validációja magyaráz.
Ezt az extra linket kihasználva az AMD mérnökei arra használták, hogy maximalizálják a processzorok közti sávszélességeket, beleértve a tokon zajló és tokon kívüli forgalmat, hogy a lehető legjobb skálázódást érjék el. A mérnökök lényegében önállóan kezelték az egyes chipeket, és a HT linkeket úgy szervezték, mintha 2 és 4 utas gépek helyett 4 és 8 foglalatosakra optimalizálnának.
Ennek eredményeként egy kétfoglalatos gépben minden chip közvetlenül tud csatlakozni egy másikhoz, a különbség a sávszélességekben van: tokon belül egy 16 bites és egy 8 bites, növelt sebességű HT link köti össze a két chipet, míg a másik tokon lévő tok felé az egyik chiphez 16 bites, a másikhoz pedig 8 bites, 6,4 gigatranszferes link csatlakozik - a 8 bites linkek egy 16 bites kettéosztásából jönnek lére. Elméletileg lehetőség adódna arra, hogy minden chip saját I/O hubbal rendelkezzen, azonban a gyakorlatban valószínűleg tokonként csak az egyik chip csatlakozik majd a perifériákra, mint a hálózat vagy diszkek. Lényegében egy teljesen összekötött négyfoglalatos gép felépítését kapjuk, ahol a chipek párokba szerveződtek.
Egy négyfoglalatos gép egy igen bonyolult, 3D kockaként ábrázolható hálózatot épít fel, ahol minden MCP (egy kocka négy nem kapcsolódó éle) egy-egy négyzetet épít fel a többi MCP-vel úgy, hogy egy-egy chip a másik tokon \"szemben lévő\" párjához csatlakozik - keresztbe nem. Az AMD ezzel a rendkívül bonyolult megoldással rendkívül jó skálázódást érhet el olyan kódok futtatása esetén, amelyeknél alacsony az adatok lokalitása, és rengeteg távoli memóriaelérés van, valamint intenzív a koherenciaforgalom is. A Magny-Cours a cache koherencia technikában nem hoz jelentős változást, snoop filtert alkalmaz, amellyel jelentősen lecsökkenthető a felesleges lekérdezések száma egy-egy adat megtalálásához.
Hogy mit hoz majd teljesítményben a Magny-Cours az Intel Xeonokhoz képest, nagyban függ majd az alkalmazási területtől, számításintenzív környezetben. Kétutas gépekben a sokkal magasabb órajelek és erősebb mikroarchitekturális felépítésnek köszönhetően a hatmagos Westmere-EP támaszt majd éles versenyt, Xeon 5600 sorozattal fog versenyt futni, míg a tranzakcionális feldolgozásban a várhatóan szintén jövő héten debütáló Nehalem-EX támaszt majd kemény versenyt. A végeredmény azonban alkalmazásról alkalmazásra változhat majd, így a végső konklúzióhoz még néhány napot várni kell.