Szerző: Dojcsák Dániel

2009. szeptember 15. 14:38

Adatfelszabadítási Front a Google-től

A Google berkein belül létrehozott csapat célja, hogy a webes szolgáltatások mellett ne azért tartsanak ki a felhasználók, mert adataik rabságba estek oda, hanem azért mert szeretik azt a szolgáltatót. A csoport mindent megtesz azért, hogy a képek, videók, szövegek és egyéb dokumentumok kiszabadulhassanak bárhonnan.

Regisztrálni egy szolgáltatásra könnyű, elkezdeni használni, majd minden adatunkat, dokumentumunkat oda migrálni még könnyebb. Többnyire a szolgáltatók kedveskednek is eszközökkel, amivel gyerekjáték betölteni a rendszerükbe a tartalmakat, ugyanez visszafelé viszont nem olyan egyszerű. A webre mentett elemek kimentése többnyire macerás, esetenként lehetetlen. Kérdés, hogy vajon mennyien használnak egy szolgáltatást csupán azért, mert csapdába estek?

Kié az adat?

Kié az adat? Teheti fel a kérdést minden laikus: a válasznak pedig egyszerűnek kell lennie. A saját adatunk a miénk és nem a szolgáltatóé. A szolgáltató azt vállalata, hogy kezeli, tárolja azt, de ezzel nem szerzett tulajdonjogot felette. Ennek ellenére a legtöbb webes szolgáltató egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben teszi lehetővé a kiköltözést. Egy egyszerű példával szemléltetve ez olyan, mintha egy albérletből kiköltözve a főbérlő nem engedné, hogy kipakoljuk a hűtőt, elvigyük a saját dísztárgyainkat vagy a ruháinkat.

Az offline világban ez a kérdés fel sem vetődik, maximum a fájlformátumok korlátozhatták a szabad mozgást, de még az internet hajnalán sem jutott senkinek eszébe ez a dilemma, hisz akkoriban az adatok csak utaztak a hálózaton, de többnyire egy kézzelfogható számítógépen, adathordozón kötöttek ki. Az internet fejlődése viszont abba az irányba fordította a világot, hogy a bárhonnan elérhető fájlok, adatok, képek, videók, dokumentumok nem a saját gépeinken, hanem szervertermekben, adatparkokban pihennek. A láthatási jog megvan, de hazavinni sokszor nem lehet ezeket.

\"\"

A Google és a Facebook még tavaly januárban hozott létre egy munkacsoportot az adathordozhatóság problémájának megoldására, de valójában épp a Facebook az egyik legrosszabb példája annak, hogyan lehet bebörtönözni adatokat. Ugyanígy a népszerű Twitter esetében is komoly scriptírói képességeket igényel, ha valaki menteni szeretné eddigi munkásságát. Hiába van egy kitűnő API a szolgáltatás mellett, külső segítség nélkül szinte lehetetlen a feladat. Az online könyvjelző szolgáltatások sem járnak élen ebben a kérdésben, de ugyanígy komoly kihívás a Google Readerből kimenteni a feedlistát.

A legnagyobb vádlott gáláns gesztust tesz

A Google az egyik leginkább érintett szereplő ebben az ügyben, hiszen számtalan szolgáltatásával gyűjti a magánszemélyek és cégek adatait is, elég csak a Gmailre, Picasára, Docs-ra vagy a Calendarra gondolni. Mivel az adatbebörtönzés az egyik legjobb ügyfélmegtartó erő, ezért kissé meglepő, hogy épp a Google vont kardot ez ellen, s hozta létre a Monthy Python (Brian Élete) után szabadon az Adatfelszabadítási Frontot (Data Liberation Front). Habár a név kissé mókás, maga az ötlet teljesen komoly. A cél, hogy megkönnyítse a felhasználók számára az adatok kimentését abban az esetben, ha a Google szolgáltatásból máshová szeretnék azokat vinni.

A könnyítés egyelőre abban merül ki, hogy a Google szolgáltatásokat lajstromba veszik, s minden termékkel kapcsolatban részletesen le van írva, hogyan lehet kinyerni belőle az adatokat, s hogyan lehet oda vándoroltatni. Viszont a közeljövőben az Adatfelszabadítási Front olyan batch export funkciókat is ígér, melyekkel teljesen automatizálni lehet a folyamatot. Például a Google Docs esetében csak egyesével lehet jelenleg szabadon kivinni a fájlokat, ha valaki több dokumentumot jelöl ki egyszerre, akkor már csak a HTML formátum marad. Sőt, ez is korlátozott méretig működik csak. Ugyanez vonatkozik például a YouTube-ra. Hiába lehet egy ideje MP4 formátumban letölteni a videókat, ha valaki költözne és van 110 kisfilmje, akkor egy egész napot rászánhat a menekülésre.

Népe Front

A Data Liberation Front weboldalának felépítése azt engedi sejtetni, hogy adott esetben a Google termékeken túlra is merészkednek, s feltérképezik a teljes webet. Akár presztízskérdés is lehet belőle, hogy egy szolgáltatásból ki lehet-e menekülni, így a figyelem középpontjába kerülés pozitív hatású. Ugyanez érvényes a tavaly létrehozott Adathordozhatósági Munkacsoportra, aminek a weboldalán szintén több fontos célkitűzés található. Ezek közül minél több valósul meg, annál könnyebb lesz a webes felhasználók élete. Addig is viszont érdemes regisztrációkor átgondolni a menekülési stratégiát is, vagy esetleg megtanulni kezelni a rendelkezésre álló API-t.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról