Alacsony fogyasztású hatmagos Opteront hozott az AMD
Alacsony fogyasztású hatmagos Opteronnal rukkolt elő az AMD. A chip az EE, vagyis Extreme Efficiency energiaosztályban jelent meg, vagyis tartósan legfeljebb 60 wattot fogyaszt szélsőséges terhelés esetén is, tipikusan pedig ennek felét.
A természetesen 45 nanométeres Istanbul chipre épülő hatmagos Opteron 2419 EE termékét tegnap jelentette be a vállalat. A lapka névleges órajele 1,8 gigahertz, amit 60 wattos TDP enegiaosztályban ér el, az AMD által megadott átlagos csúcsfogyasztás pedig 40 watt. Összevetésképpen a mainstream példányok 95 wattos TDP-vel, és 75 wattos ACP-vel rendelkeznek, miközben a HE, vagyis High Efficiency példányok mutatói rendre 68 és 55 watt. Az új chip egyéb jellemzőben nem hozott újat.
A fogyasztás nem csak a processzormagok foglaltságától függ, hanem a feldolgozott kód jellegétől is, mekkora tranzisztoraktivitást eredményez, így a legtöbb célalkalmazás alatt vélhetően ennél kevesebb energiával is beéri. Az AMD a Barcelona 2007 őszi bevezetésekor vezette be az ACP metrikát, hogy jobban tükrözze a processzorok tipikusan fellépő csúcsfogyasztását, és papíron is versenyképesebbé tegye magát az Intel empirikus TDP mutatójával szemben. Az AMD TDP értékei ugyanis egyfajta elektronikai, elméleti maximumok, melyek az elektromos üzemi határértékek eredői, így nem sok közük van a processzor valódi működéséhez. Az ACP szintén empirikus adatok alapján került meghatározásra, többek között TPC-C, SPECCPU, SPECjbb és STREAM tesztek futtatása során mért fogyasztás átlagolásával.
Magonként legfeljebb 10, és tipikusan 5-6 watt fogyasztás szép műszaki eredmény, kérdés, hogy megéri-e a 989 dolláros nettó listaárát. A 2419 EE ugyanannyiba kerül, mint a 2,6 gigahertzes normál 2435, miközben 30 százalékkal alacsonyabb nyers számítási teljesítményt kínál, míg kétszer többe kerül, mint a 2 gigahertzes 2423 HE. Így az EE változatot kétségtelenül csak olyan környezetben éri meg használni, ahol a hűtés vagy tápellátás szűkössége miatt (ipari, telkó, határon üzemelő adatközpont) fontos a minél alacsonyabb fogyasztás, tehát egyfajta kemény korlát jelenik meg a fogyasztás előtt, így adott energiakeretből kell kisajtolni a maximális teljesítményt.
A másik szcenárió a folyamatos terhelésű, tranzakcionális alkalmazásoké, mint például a webhoszting, a HE változatokhoz képest azonban a megtakarítás 3 év alatt sem valószínű, hogy eléri a több mint nettó 500 dolláros árkülönbözetet, ami végfelhasználói oldalon még sokkal több is lehet - akkor sem, ha belekalkuláljuk a légkondicionálás költségeit, és a dráguló energiát. Ha az áramellátási lánc teljes veszteségét 50 százalék köré rakjuk, és az EE átlagos előnyét a foglalatnál 25 wattra emeljük, akkor 50 wattos különbséget kapunk. Ehhez ha hozzácsapjuk a légkondicionálás 50 wattját, 100 wattnál járunk. A jelenlegi magyar energiaárak mellett a foglalatonkénti 100 watt különbségnél legalább 3 év folyamatos, teljes terhelést követően közelíti meg a megtakarított áramköltség a processzorok árkülönbözetét, ami egy elég valószerűtlen forgatókönyv, ráadásul az EE-nek kedvező, inflált számokkal kalkuláltunk.