Kalózpártok mindenhol
A legutóbbi európai parlamenti választásokon a svéd szavazók 7,1 százaléka adta voksát a Kalóz Pártra. A siker hitet adhatott más országoknak is, hiszen sorra alakulnak különböző országokban újabb Kalóz Pártok, melyek kivétel nélkül a szerzői jog reformjáért küzdenének.
Nemrégiben az Egyesült Királyságban is létrejött egy Kalóz Párt, mely kampányában szerzői jogi és szabadalmi reformokat sürget, s a brit környezetnek megfelelően kevesebb kereskedelmi és kormányzati megfigyelést követel és több szólásszabadságot. A svédek színre lépése is jól volt időzítve, hisz akkoriban kezdődtek a botrányok a Pirate Bay torrentoldal körül, de a britek sem panaszkodhatnak. A kormány épp most helyezte kilátásba, hogy komoly büntetések és eltiltás is járhat a notórius fájlcserélőknek. Ez bizonyára kiváló támadási felület lesz, amit a kalózok bátran zászlójukra tűzhetnek, az emberek pedig jogosan háborodhatnak fel rajta.
A szerzői jog sérti a szólásszabadságot
Érdekes adalék az angol kalózoknál a szólásszabadság beemelése a kampánytémába. Általában azt hihetnénk, hogy ez két külön történet, külön törvényeket érint, a modern gondolkodók azonban cáfolják ezt. Egyesek szerint, ha az állam exkluzív jogokat ad valakinek arra, hogy bizonyos tartalmakat pénzért terjesszen, akkor egyben megvonja a jogokat másoktól, hogy azt felhasználják bármilyen célra. Konkrétan nem énekelheti senki más azt a számot, nem mondhatja senki azokat a sorokat többé, hacsak nem fizet érte. Ez pedig a szólásszabadság egyfajta megcsorbítása is, újraértelmezve.
A brit Kalóz Párt saját bevallása szerint ugyan megérti, hogy a szerzőknek, előadóknak, művészeknek díjazásban kell részesülniük, ha valaki anyagi haszonszerzés céljával felhasználja alkotásaikat, éppen ezért is beszélnek szerzői jogi reformokról és nem a szerzői jogok eltörléséről. A párt kiemeli, hogy az ősidőkben, amikor létrehozták ezeket a szabályokat, még szó sem volt se internetről, sem fájlcseréről, akkoriban nem lehetet nulla forint ráfordítással másolatot készíteni, így a művek nem is terjedtek csak értékesítési céllal.
A fájlcsere az új kultúrahordozó
Manapság viszont a fájlcserélő rendszerek váltak a kultúra egyik fő hordozójává, ahol a zenei és mozgóképes alkotásokat az emberek összegyűjthetik, átadhatják egymásnak, illetve konzerválhatják arra az időre, amikor az már kereskedelmi szempontból nem érdekes. A köznek joga van hozzáférni a kulturális örökséghez, sőt, a kalózok szerint a kultúra fennmaradásában komoly szerepe van azoknak, akik sávszélességet, időt, energiát áldoznak arra, hogy a fájlcserélő rendszerek jól működjenek. A kalózok szerint az a kormány, amelyik igyekszik gátat szabni a fájlcserének, vagy éppen visszaszorítani azt, az nem azoknak az embereknek üzen hadat, akik \"ellopnának egy táskát is akár\", ahogy a filmipar igyekszik a helyzetet beállítani, hanem azoknak, akik törődnek például az ifjúsági kultúrával.
Az Egyesült Királyságban jelenleg 7 millió ember biztosan használ közvetlenül fájlcserélőket, s a kormány azt tűzte ki célul, hogy ezt 70 százalékkal csökkenteni fogja bármi áron. Ezek szerint 4,9 millió embert valahogy el kell tántorítani attól, hogy torrentezzen. Ezt jogi, bírósági úton nem lehetséges kivitelezni, ezért is fordultak inkább a szolgáltatók elrettentésének eszközéhez a brit politikusok. A módszer kiváló, a probléma mindössze annyi vele, hogy a szabad fájlcsere kriminalizálása miatt az emberek a szervezett bűnszövetkezetek markából fognak enni, s a biztonságos, de illegális fizetős szolgáltatásokat preferálják majd, ami a statisztikákat rendbe rakja ugyan, de a CD/DVD ipart nemhogy nem támasztja fel, de még döf is rajta.
A brit helyzet tehát egy kiváló terep az ottani Kalóz Párt számára, hogy sikereket érjen el, amennyiben a botrányok kitartanak a következő választásokig, akkor elképzelhető, hogy egy kispártként ott is bekerülhetnek a törvényalkotásba. Ugyanez a helyzet Kanadában is, ahol szintén mostanság alakult egy Kalóz Párt. Ugyan még gyerekcipőben jár, de már regisztrált politikai szervezet. Céljaik szinte megegyeznek európai kollégáikéval: szerzői jogi és szabadalmi reformot sürgetnek, nagyobb elismerést a magánélethez való jogoknak, nyitott kormányzatot, valamint az internet semlegességét.
Ahhoz, hogy a kanadai párt is hivatalossá váljon, még szükség van 250 támogató aláírásra, ami valószínűleg nem fog akadályokba ütközni. A sikerekhez a viszonylag nyugodt Kanadában viszont egy jóval kiforrottabb platform-tervre van szükség, az hogy az emberek ott is lelkesednének egy új szerzői jogi megközelítésért, az nem lesz elég.