Szerző: Bányai György

2009. július 28. 14:22

Kompaktgép nyolcvanért? FujiFilm FinePix F200 EXR teszt

A FujiFilm kezdetektől járta külön útját a képérzékelők fejlesztésének terén, méhsejt szerkezetű Super CCD lapkái több generáción keresztül és több éve harcolnak a hagyományos változatokkal. A gyártó most megint egy jó hosszút gurított, legújabb Super CCD EXR szenzorát most az F200 EXR-ben fogtuk vallatóra. A fényképező az értékesítés tekintetében manapság igen mostoha körülményeket átélő kategóriában versenyez, 80 ezer forint körül mostanság igen kevés kompakt talál gazdára.

Nyócvanér\' kompaktot? Te hülye vagy?

Már hallom! Már hallom, hogy ennyiért már tükrös gépet is lehet venni, meg azt is, hogy kompakt  van már 25 ezerért. Hallom tisztán, többen mondják, válaszolni én a teszttel fogok, ami benne lesz, garantálom, hogy zsebre lehet tenni. A FujiFilm FinePix F200 EXR nem húzza a nyakat, a fotóstáska hevedere nem nyomja a vállat hiszen a gép kicsi, akár ingzsebben elfér. Az F200 EXR kivételes egyensúlyt ad, a kiváló képminőségért még csak nem is kell extra fűszerekhez nyúlnia, ráadásul a fényképező bármely két jellemzőjét egymás mellé állítva egészséges összhangot kapunk.

\"\"

Egyenes leszármazott

A 175 grammos F200 EXR a gyártó korábbi, Super CCD VIII HR képérzékelőjét tartalmazó F100fd utóda, külsőre és az optikájának felépítésében azzal szinte teljes azonosságot mutat. Az eltérés a három külön üzemmódot ajánló új szenzorban érhető tetten, mely lehetővé teszi, hogy az F200 EXR a mai kompaktok által kínált képminőséget túlszárnyalja. Természetesen akkora különbségre ne számítsunk, mely kukába dobatja velünk a jelenlegi gépeket, de az F200 EXR láthatóan átlag feletti képminőséggel büszkélkedhet, főleg akkor, ha a képérzékelő három üzemmódjából a megfelelőt aktiváljuk.

A technikai részletek előtt pár szót ejtsünk a külsőről! A 98x59x23 milliméteres F200 EXR tervezői jópár munkaórát spóroltak a gépház felső ívének tervezésekor, hiszen ez a vonal 1963-tól készen állt, akkor jelent meg a híres, pagodatetős Mercedes W113, melynek tetőíve szinte szögre pontosan egyezik a fényképező felső vonalával. Ez a homorú záróél éppoly furán hatott a kor autói között, mint ma az F200 EXR burkolata a kompaktfényképezők mezőnyében. A konzervatív optikai felépítést kiszolgáló, közepesen vékony gépház egyébként fémből van, melyet selyemfényű lakkal is beszórtak. Ami igaz, az igaz, rendkívül elegáns, pont annyira, mint a közvetlen előd.

\"\"

Elsőre logikátlan

Az F200 EXR felépítése teljesen hagyományos, a hátoldal kijelzője mellett egykezes használatnak kedvező gombegyüttes és vezérlőtárcsa található. A fényképező nem rendelkezik átnézeti keresővel, ezért a fotózáshoz a három hüvelykes, 230 ezer képpontos kijelzőt feltétlen használnunk kell, melynek fényereje 11 lépésben állítható, legvilágosabb állás kiválasztása esetén azonban alig felismerhetőek a részletek. A kompakt SD/SDHC-kártyákat fogad, ennek rése a lítiumion akkumulátorral közös takarófedélen osztozik, állványos használat esetén a kártya és az akkumulátor cseréje kizárt, a fedelet ilyenkor lehetetlen felnyitni.

A FujiFilm gépeire jópár éve jellemző \"F\", azaz Finepix gomb az F200 EXR-en is megvan, azonban a többi ma kapható kompaktnál megszokottól eltérő logika szerint működik. Az \"F\"-gomb hozzáférést enged a képmérethez- és a JPEG-tömörítés fokához, az érzékenységhez, a fehéregyensúlyhoz, az árnyékkompenzációhoz, valamint a filmszimulációhoz, minden egyéb a menügomb alá került, így többek között az autofókusz üzemmódjai, a képstabilizátor, valamint a sorozatfelvétel is.

\"\"

A vezérlőtárcsa is érdemel egy-két szót, a teljesen automata fényképezési mód mellett kézi beállításokat kínáló üzemmód is a rendelkezésre áll. Érdekes megoldás, hogy a program-mód és a blende előválasztás közös kattanást kapott, \"P\"-be tekerve a tárcsát utóbbi két üzemmód között válogathatunk. A teljes felbontású, a széles dinamikatartományt adó, valamint az alacsony zajszintű üzemmódok között is itt választhatunk, a nemes egyszerűséggel \"EXR\"-betűkkel jelölt állásban. A vezérlőtárcsán a fentieken túl a bőrtónusra ügyelő, a vaku nélküli üzemmódokat, valamint a maximum 640x480 képpontos filmfelvételt aktiválhatjuk, illetve lehetőségünk nyílik olyan állásba tekerni, amelyben vakus és az annak fényét nélkülöző képek készíthetők, közvetlenül egymás után.

\"\"

Ez a szenzor hihetetlen!

A fényképezőgép optikája 28 milliméteres széleslátószögről indítja az ötszörös optikai közelítést, fényereje F3,3-5,1. Mögötte 1/1,6 hüvelykes, szenzoreltolás elvén üzemelő rázkódásvédelemmel kiegészített különleges képérzékelő ül. A Super CCD EXR három üzemmódot kínál, ezeket az üzemmódokat a fényképezőgépben természetesen ki is választhatjuk. A lapka 12 megapixeles fényképek készítését teszi lehetővé, ám 6 megapixelre kapcsolva széles dinamikatartományú, vagy magas érzékenység mellett is alacsony képzajt tartalmazó képeket is adhat.

A FujiFilm a pár éve bejelentett extrém felépítéstől kissé visszakanyarodott a hétköznapi felé, új szenzorának minden egyes pixele azonos méretű. A magas kontrasztátfogás érdekében korábban két, egymástól fizikailag is különböző képpont állt hadrendbe (pl. FinePix S20Pro vagy a FinePix F710 Zoom), melyek közül az egyik a magas, a másik pedig az alacsony intenzitású jelek vételére szakosodott. Az F200 EXR újdonsága abban rejlik, hogy miközben a képérzékelő felülete első ránézésre -- a Super CCD-re jellemző méhsejt-szerkezettől és a módosított mintázatú színszűrőtől eltekintve -- nem különbözik a hagyományostól, azaz minden képpont azonos méretű, az elektronika kétszer hat megapixelbe felezve két külön, akár eltérő érzékenységű adathalmazt is kiolvashat egy időben, melyek egy képpé összerakva szélesebb dinamikájú fotókat eredményeznek, hiszen az alacsony érzékenységű pixelek máshol rögzítenek részleteket, mint a magasra állítottak.

\"\"

A színszűrő is ehhez az üzemmódhoz igazodik, a zöld, a kék, illetve a vörös többé nem váltogatja egymást, helyette a zöld átlósan (és nem a kiolvasás irányából nézve) teljes sorban áll, a vörös és a kék pedig egymás mellett duplán helyezkedik el annak érdekében, hogy a két félkép tartalma a lehető legkevésbé térjen el egymástól. Ennek az elrendezésnek köszönhető, hogy a képek zajszintje alacsony maradhat, hiszen a két, egymás mellett lévő, azonos színszűrővel rendelkező pixeleket egyesítve -- igaz felezett felbontás mellett -- fizikailag nagyobb képpontokat kapunk. A magas érzékenységi üzemmód inkább a színszűrőn múlik, így a Super CCD EXR igazi ereje a magas kontrasztátfogásban rejlik, a 12 megapixelnyi érzékelőterület minden második, ráadásul az elsőtől eltérő üzemállapotú képpontja másik képhez is tartozik. Szuper dolog, mint lejjebb kiderül, jól látható eredménnyel.

\"\"

A nagy dinamikájú képek hétköznapi képérzékelővel nehezen szárnyalhatók túl, igaz teljes felbontásban a FujiFilm gépével sem készíthetők, ebben az üzemmódban az F200 EXR is \"csak\" hagyományos gépként üzemel. Az alacsony zajszintet eredményező üzemmódhoz viszont más fényképezőgéppel is igen közel férkőzhetünk, akár csak szoftveres utómunkálatokkal is. Próbáljunk csak egy 12 megapixeles fényképet 6 megapixelesre kicsinyíteni, ekkor az egy képpontnyi zaj más képpontok értékeivel keveredik és -- bár a Fuji gépében látható mértéktől elmaradva -- ekkor is zajszegényebb képeket kapunk.

A képek jók

A képek értékelését most nyugodtan ereszthetjük bővebb lére, hiszen a három CCD-üzemmódra úgy is tekinthetünk, mintha három különböző géppel fotóztunk volna, melyeknek más-más terület az erőssége. Természetesen mindhárom üzemmódban ugyanazt az optikát használjuk, mely egy viszonylag magas árú fényképezőgépben nem lehet rossz minőségű és szerencsére nem is az. Minimális képszéli életlenség jellemzi, amúgy az átlagos kompaktgépeknél jóval élesebb képet ad, rajzolatát lehet szeretni. Dicsérő szavakat kaphat még minimális színhibájáért, igaz, tervezésekor közel sem kellett olyan mértékű kompromisszumot kötni, mint amit egy ultrazoom követel meg. Negatívumként a széleslátószög-állásban tapasztalható hordótorzítást hozhatjuk fel, ám ne feledjük, a gép 28 milliméterről kezd fényképezni, tehát ez a hiba bőven belefér. Az ötszörös zoom másik végállapotában párnatorzítást vártunk, ám meglepetésünkre ekkor is egyenesek maradtak az eredetileg egyenes vonalak.

\"\" \"\" \"\"

\"\" \"\" \"\"

A képérzékelő képességeit vizsgálgatva könnyűszerrel ismerhetjük fel annak egyedi jegyeit, ezek közül találhatunk párat, mely egyben az összes Super CCD-re is jellemző. Ezek közé tartozik például a képek színvilága, mely a hűvösebb, hidegebb képekben nyilvánul meg. Az F200 EXR persze nem tagadhatja le azt sem, hogy az érzékelő 12 millió képpont gyűjtőhelye, bár éles, szőrtelen vonalakkal találkozunk a fotókon, az apróbb feliratok hibái árulkodnak erről. Egy vörös alapon fehér betűkből álló cégtábla fizikailag nagyobb, ám az F200 EXR-rel egyező felbontású szenzorral rögzítve könnyebben olvasható.

\"\" \"\" \"\"

\"\" \"\" \"\"

A magas érzékenység mellett is zajszegény képeket adó üzemmódot öröm használni. Ezt választva a gép a többi EXR-üzemmódhoz képest nem ad ugyan világosabb képet, viszont felezi a záridőt, tehát amellett, hogy szerényebb zajszintet kapunk, még az elmozdulástól is kevésbé kell tartanunk. Itt jegyezzük meg, hogy a rázkódásvédelem igen jó hatásfokkal működik, tökéletes kiegészítője a képérzékelőnek. A széles dinamikájú képek érdekes, szemet simogató módon bánnak a sötét és világos területekkel, látszik a fotókon, hogy a részletgazdag árnyékos és beégést mellőző fényes részletek nem holmi szoftveres beavatkozás eredményeképp lehetnek együttesen jelen. A különleges szenzor képességei leginkább azokon a fekete vonalakon érhetők tetten, amelyek az igen világos részleteket tagolják, a kontraszt itt sem vész el, mint ahogy az sokszor előfordul a szoftveres dinamikaelemző algoritmusok következtében.

\"\" \"\" \"\"

Luxus-e egy kompakt?

A FujiFilm FinePix F200 EXR tökéletes kompaktgép, bravúros képérzékelője mindhárom üzemmódban megállja a helyét, a képek szépek, a kezelés egyszerű, igaz a gép menüje megszokást igényel. A 80 ezer forintos vételár riasztónak tűnhet, de lehet, hogy csak nekünk, árérzékeny magyaroknak, akik még mindig a tükörreflexes gépek bűvöletében élnek, ha kell, ha nem. 12 megapixeles kompaktot már 40 ezerért lehet kapni, a különbség tehát nem a technikai adatok mindenki által ismert (felbontás és zoom) soraiban keresendő. Az F200 EXR egyike a legjobban eltalált gépeknek a komoly kompakt kategóriában.

A FujiFilm FinePix F200 EXR fényképezőgépet a DigitCamtól kaptuk a tesztre, köszönjük!

Mik azok a sötét mintázatok, vagy ahogy az angol nevezi őket, dark patternek? Miért találkozunk egyre többször velük és mit tehetünk, hogy ne kerüljünk a csapdájukba?

a címlapról