HP Data Protector - mentés másként

Ha ki kellene választani az informatika talán leginkább konzervatív területét, az valószínűleg az adatmentés volna. Ez természetes, az adatokkal a szakemberek nem mernek kísérletezni, ragaszkodnak a bevált módszerekhez. Ugyanakkor éppen emiatt sokan nem tartanak lépést az adatmentési technikák fejlődésével, pedig azok megkönnyíthetnék a munkájukat, és a rendelkezésre álló eszközökkel is jobban lehetne gazdálkodni. Az adatmentés aktuális témáiról beszélgettünk Tuba Zoltánnal, a HP Magyarország Kft. Szoftver Megoldások régiós technikai konzultánsával.

A HP Data Protector egyik fejlesztési iránya az elmúlt években éppen az, hogy a meglévő adatmentési eszköztár lecserélése nélkül segítse az adatmentésért felelős rendszergazdák munkáját, új és magas fokon automatizált eljárásokat vezetve be. Ezzel párhuzamosan természetesen megjelenik az új fejlesztésű mentőeszközök adta lehetőségek kiaknázása

Kis különbség

A tipikus mentési eljárás mai napig a szalagra történő teljes mentés. A bizonyos típusú mentések esetében jóval helytakarékosabb különbségi mentés ellen szól, hogy a visszatöltés sokkal lassabb, mint a teljes mentések esetében. Ennek ellensúlyozására szolgál a szoftver által biztosított mentés konszolidáció: teljes mentés készítése a háttérben, automatikusan, akár napközben is, az éles rendszer terhelése nélkül.

Az ablak csak éjszakára marad nyitva?

Egy tipikus és jelentős probléma sokak számára, mikor az éjszakai mentési ablakok már nem elegendők ahhoz, hogy az alkalmazás szervereket kiszolgáló háttértárakról biztonsági másolatot készítsünk, és már a nappalba is egyre jobban belefolyik a mentés. A nappali órákban történő mentés a futó alkalmazást lassítja, sőt, vannak alkalmazások, melyek működését megzavarni még az éjszakai órákban sem szabad.

De, duplikáljunk

A HP Data Protector erre is kínál ügyes megoldást. A koncepció az, hogy mentéskor nem az éles diszkről olvassuk fel az adatokat, és magát a mentést nem az alkalmazás szerver végzi. Helyette az  adatokat tartó lokális RAID-tömbben vagy SAN tárolókban az érintett diszk kötetekről pillanatfelvételt készítünk. Ezt üzletfolytonossági kötetnek (business continuity volume, BCV) is nevezi a szakzsargon. A pillanatfelvétel lehet teljes másolat (klón) vagy a befagyasztott állapotot mutató logikai nézet (snapshot). Mindkettő lényege, hogy adattartalma a felhasználás során nem változik.

A mentést a lecsatlakoztatott BCV-ről készítjük, akár csúcsidőben is (klón esetén), és ez a művelet az éles alkalmazás szervert egyáltalán nem terheli, mivel a mentést egy másik szerver végzi. Az egész folyamatot a Data Protector automatikusan vezérli, ilyen fajta mentési folyamatok felhasználóbarát módon, az alatta lévő storage mélyebb ismerete nélkül, pillanatok alatt összerakhatók.

Helycserés támadás

A BCV másik előnye az, hogy az alkalmazás szerver diszkjeinek meghibásodása vagy az adatok egyéb okból történő sérülése esetén villámgyorsan visszaállíthatók az adatok, hiszen azokról egy korábbi időpontban készült teljes másolat érhető el, és a továbbiakban a sérült diszk helyébe ez a másolat lép. Mentésből történő visszatöltésre ez esetben nincs szükség, néhány másodperc alatt terabyte-nyi adatot állíthatunk helyre.

Mind a BCV-ről való mentés, mind a helyreállítás a BCV kötetre történő átállással, természetesen elviekben megvalósítható manuálisan is, szkripteket írva, a Data Protector azonban kényelmessé és automatizálttá teszi a folyamatot, ráadásul a hibalehetőség is jóval kisebb.

Virtuális mentés, valóságos adat

A virtualizáció korában úgy tűnik, a mentés kullog leghátul. Érthető módon. A storage virtualizáció tudott legelőször gyökeret verni, mert a felhasználói oldalon semmilyen zavart nem okoz: ha kérek 100 GB diszk területet, és ott van, nekem teljesen mindegy, hogy mi van alatta. A szerver virtualizáció már nagyobb fejtörést okoz: ha egy szerveren 4 virtuális gép fut és elszáll a szerver, akkor 4 gépet veszítek el egyszerre a korábbi 1 helyett.

A virtualizált mentés, üzemeltetői szemmel nézve, több szempontból is kényes kérdés. Először is, hagyományosan nézve, a mentés egyik legfontosabb ismérve az, hogy a hónom alatt elvihetem. Ha a mentőeszköz fél méterre van a produktív diszkektől, és nemcserélhető médiából (diszkekből) áll, akkor egy gépterem tűz esetén az éles adataim és azok mentése egyszerre égnek el. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a deduplikáció (akár szoftverből, inkrementális mentésként, akár hardverből, valamilyen deduplikációs eljárással) miatt a mentéseim többségénél a mentés 95%-a nem is létezik. Helyette egy mutatóhalmaz van, vagyis, egy a mentőeszközre kiírt fizikai adatblokk egyszerre sok mentésnek is része. Ha a fizikai blokk sérül, nem egy, hanem sok mentést veszítek el.

A Data Protector a 6.0 verziótól kezeli a virtuális szalagkönyvtárakat is. Ezek használhatók önálló mentőeszközként is, ha messze visszük őket a produktív adatoktól, illetve, maradva a produktív helyszínen, bizonyos mentési és bizonyos visszatöltési folyamatokat (nem feltétlenül ugyanazokat!) gyorsíthatunk, vagy eszköz– és felhasználó barátibb módon, tárterületet, szervert kímélő módon menthetünk.

Ennek egyik módja az inkrementális mentések diszktömbre történő fogadása, egy korábbi teljes mentéssel történő konszolidációjuk (háttér folyamatként), majd az így szintetizált mentések szalagra írása. A Data Protectorral lehetőség nyílik virtuális teljes mentések készítésére is, melynek során az inkrementális mentések konszolidációjakor nem történik valódi adatmozgás, hanem a már említett módon mutatókat regisztrál a szoftver, jelentős tárterület megtakarítást eredményezve. Mindkét esetben időt takarítunk meg, szervert, sávszélességet kímélünk a mentéskor, a háttérben, automatikusan elkészült szalagos kópiát (ami készülhet nappal, bármikor) pedig \"a hónunk alatt el tudjuk vinni\".

A 6.1-es kiadás fontosabb újításai közül kettőt emelnénk ki. Egyik a deduplikációt alkalmazó virtuális szalagkönyvtárakkal való együttműködés,  mely az imént leírt folyamathoz hasonló elven működik, de annál nagyságrendileg kisebb tárhelyigényt és mentés közbeni adatforgalmat tesz lehetővé. Az utólagos szalagos kópia jelenti itt is a biztonságot, akár a virtuális könyvtár teljes elvesztése esetén is.

A másik lényeges újdonság a virtualizált környezetek, elsősorban a VMware alapú rendszerek automatizált mentésére és visszaállítására szolgáló sok fajta megoldás integrált módon való támogatása. Itt megint szerephez juthat a korábban már említett, BCV alapú mentés, mind a virtuális gép kapszulált mentése (VCB – VMware Consolidated Backup), mind pedig a virtuális gép belsejében futó alkalmazás mentése során.

További információ a HP Data Protector oldalán érhető el.

[A HP Magyarország megbízásából készített anyag]