Szerző: Hertay Ákos

2009. május 25. 10:24:00

A kereskedő szemével: speciális nyomtatási igények

Nyomtatóvásárlásnál a felhasználók rendszerint három szempont alapján mérlegelnek: szükség van-e színes nyomtatásra, az előzetesen tervezett keretösszegbe milyen nyomtató fér bele és a teljes életciklus alatt milyen üzemeltetési költségekre lehet számítani.

HIRDETÉS

A valóban megfelelő nyomtató kiválasztásához érdemes jobban a műszaki paraméterek és az árak mögé nézni, hiszen jelentősen befolyásolhatják a döntést a nyomtatási körülmények, a gyakoriság  vagy a felhasználandó médiatípusok.Nagyon jó példa erre a korábban bemutatott szilárdtintás technológia: a Xerox Phaser 8560 kiváló alternatívát nyújt a lézeres nyomtatással szemben, a készülék árát, teljesítményét, a fenntartási költségeit és a fogadott médiák széles körét is figyelembe véve. Azonban a tinta melegen tartása érdekében a készüléknek folyamatosan bekapcsolt állapotban kell maradnia, az esetleges kikapcsolással rengeteg festék kerül a hulladéktárolóba. Ezért a szilárdtintás technológia akkor ajánlható, ha naponta többször szükség van nagy lefedettségű színes nyomatokra. Ahol csak ritkán van szükség színes nyomtatásra, ott célszerűbb az üresjáratokra bátran kikapcsolható lézer vagy LED technológiát alkalmazni.

Számlanyomtatás

Bár nem tűnik túl speciális területnek, de a számlanyomtatás terén is felállíthatóak olyan szempontok, amik a kiválasztást befolyásolhatják. A kiskereskedelmi számlázáskor a munkafolyamat általában 2-5 A4-es, 5%-nál jóval kisebb telítettségű oldal nyomtatásával jár. Emiatt azok a nyomtatók, amik a kinyomtatott oldalszám függvényében becsülik a meg a festékfogyást, csak gazdaságtalanul üzemeltethetők, hiszen akár félig töltött kazetta esetében is követelhetik a kellékanyag cseréjét. Ha az áru átvétele és a számlázás az ügyfél jelenlétében történik, akkor olyan kompakt készüléket érdemes választani, ami könnyen elhelyezhető a kiszolgálópultban az eladó közelében, és az első oldalt a vevő felesleges várakoztatása nélkül a lehető leggyorsabban nyomtatja ki.

Közepes és nagyobb vállalatoknál bevett gyakorlat a nagyobb teljesítményű munkacsoportos nyomtatók használata. A hálózatos csatlakoztatás révén egyszerre többen használják a központi eszközt, ezért a fajlagos kihasználtsága lényegesen jobb a személyi nyomtatóknál. A nagyobb nyomtatási mennyiséget akár 20 ezer oldalra is elegendő nagy kapacitású kellékanyagokkal szolgálják ki, amivel alacsony egy lapra vetített nyomtatási költség érhető el. Vállalati környezetben gyakori igény az automatikus kétoldalas (duplex) nyomtatás, amivel a felhasznált papír mennyisége jelentősen csökkenthető.

Gyakran előfordulnak speciális igények is: ilyen a leválogatás, amikor a különböző helyről származó anyagok jól látható módon, oldalirányú lapeltolással külön csomagokban érkeznek meg a kimeneti tálcára; a felhasználói szintű hozzáférés és kvóták kezelése és a központi menedzselés; vagy említhetjük akár a biztonságos nyomtatást, amikor a nyomtató csak akkor áll neki a ráküldött bizalmas dokumentum kinyomtatásnak, amikor az arra jogosult felhasználó már ott áll a gép előtt, és kártyával vagy PIN kóddal azonosítja magát.

Speciális, mégis hétköznapi eset: receptnyomtatás

A használatban lévő vények -- köznyelven receptek -- nyomtatása is speciális igényeket támaszt. A jelenleg használt formátum 99x210 mm, vagyis pontosan egy A4-es lap harmada. Jelenleg mátrix, tintasugaras és lézernyomtatókat egyaránt használnak a rendelőkben, de mindegyik megoldás kompromisszumokat követel. A mátrixnyomtatás költségeit tekintve igazán kedvező, de jelentős zajterheléssel jár, a tintasugaras nyomtatás csendes, de fajlagosan drága, a lézernyomtatóknak pedig extrém terhelést jelentenek a receptek.

Az extrém terhelést a média méreteinek és a lézernyomtatók működésének összeférhetetlensége okozza, ami miatt a problémára nincs igazán jó megoldás, csak \"legkevésbé rossz\". Az előre nyomott vényt fekvő állapotban a belső papírtovábbító görgők távolsága miatt a lézernyomtató nem tudja továbbítani, csak álló módon. Ez viszont meglehetősen egyenletlen terhelést jelent a készüléknek, mivel a görgők csak a középső szakaszon kopnak, és a toner, valamint a fényhenger is csak egy vékony csíkban dolgozik. A nyomtatókazettát rendszeresen érdemes kivenni és megrázogatni, de a fényhenger egyenletlen terhelése miatt előbb vagy utóbb mindenképpen \"beégés\" jelentkezik, ami egy más jellegű A4-es dokumentum esetében (pl. zárójelentés) két párhuzamos szürke csík formájában látható.

Emiatt ezen a területen eddig nehéz volt olyan kiemelkedően költséghatékony nyomtatást ígérő készülékek használata, amik a fényhengert és a beégetőművet beépítve tartalmazzák és csak tonerpor utántöltésére van szükség, ugyanis az egyenletlen terhelés miatt gyakorlatilag az egész nyomtató idő előtt tönkremehetett. A legkevésbé rossz megoldást azok a nyomtatók jelentették, amelyek egy kazettában (cartridge) tartalmazták a tonert és a fényhengert. Mivel a legtöbb belépő szintű lézernyomtató ilyen módon fogadja a kellékeket, ezért a nyomtató beszerzését alacsony áron meg lehetett oldani, és amire a beégési jelenség -- 3000 lap környékén -- jelentkezett volna, addigra a nyomtatókazetta cserére került. 

Új formátum jön, milyen nyomtatót vegyünk?

A szakmai szervezetek nyomása és a OEP által megkövetelt plusz adattartalom miatt most nagyot fordul a kocka. A hamarosan érkező új receptformátum tervezésekor szerencsére már figyelembe vették a lézernyomtatás során eddig jelentkező problémákat, aminek köszönhetően a vény mérete megnőtt. A plusz adattartalom egyik része a nyomtatott vonalkód, ezzel viszont nyugdíjba küldik a még használatban lévő mátrixnyomtatókat. A tintasugaras nyomtatóknál a vonalkód biztos olvashatóságához a maximumra kell állítani a nyomtatási felbontást, ami jelentősen megnöveli a festékfelhasználást, és ezáltal a fenntartási költségeket. De mi a helyzet a lézernyomtatással?

Az eddig használt belépő szintű lézernyomtatók álló formátumú befűzés mellett továbbra is használhatók maradnak, ám fekvő formátumban a legtöbb ilyen készülék nem képes a papírtálcából felemelni az előre nyomott vényeket. Bár a legtöbb belépő kategóriás lézernyomtató tartalmaz egylapos kézi adagolót, annak használata nem csak macerás, de igen nagy fegyelmezettséget is kíván. A nem precízen adagolt lap könnyen elfordul, a papírelakadás miatti időkiesés feltarthatja a rendelést és felesleges stresszhelyzetet teremt.

Az előzetes tesztek alapján ugyan a felhasználási terület nem igényli a nagy teljesítményt, mégis a kis munkacsoportos nyomtatók tűnnek a legmegfelelőbb választásnak az új receptek nyomtatásához. Ezeken a készülékeken a kézi adagoló kapacitása általában 50 lap körüli, ami az előre nyomott média mellett 30-40 recept egyidejű befűzését teszi lehetővé. Ez lényegesen gördülékenyebbé teszi majd a betegellátást, hiszen több recept gyors kinyomtatása is könnyedén megvalósítható külön beavatkozás nélkül. A hagyományos, általában 250 lap kapacitású papírtálcában elfér a szokásos A4-es papír, amire a vizsgálatok eredményei, a zárójelentések vagy a levelezés is könnyedén kinyomtatható, immár beégés nélkül. A nagyobb terhelésre kalibrált nyomtatók ráadásul gazdaságosabban is fenntarthatóak, nem ritkán 7-8000 oldal kinyomtatására alkalmas toner vagy cartridge vehető hozzájuk, amivel drasztikusan esik az egy lapra jutó költség.

A fentiek ismeretében a receptnyomtatáshoz leginkább olyan, kis munkacsoportos lézernyomtató ajánlható, amiben egyszerre található meg a többlapos kézi adagoló és elérhető hozzá gazdaságosabb üzemeltetést biztosító nagy kapacitású kellékanyag, amivel a nyomtató élettartamán belül egyensúlyozni lehet a magasabb beszerzési költséget. Szerencsére minden érintett bőséges palettáról válogathat, a követlemények alapján ugyanúgy megfelel -- a teljesség igénye nélkül -- a HP LaserJet 2055d, az Epson AcuLaser M2000D, a LED-technológiát alkalmazó OKI 430d, a Kyocera FS-1300D, vagy a Xerox Phaser 3435DN, utóbbi kettő már éles teszteken is igazolta alkalmasságát.

A cikk szerzője a Takforsys Üzleti Informatika Kft. ügyvezetője.

a címlapról