Szerző: Dojcsák Dániel

2008. szeptember 15. 13:28:34

Netbook: út jótékonykodástól a tuti üzletig

Michael Jacksonról szokták kérdezni, hogy vajon hogy lett egy szép, fekete férfiból egy csúnya, fehér nő? Ugyanezt a kérdést tehetnénk fel ma az ultrahordozható, internetezésre fejlesztett divatszámítógépekről. Az Eee PC által elindított lavina gyökere a kurblis OLPC-től ered, de a világ nem hazudtolta meg önmagát és a humanitárius ötlet néhány ugrással zseniális üzletté fejlődött. Hogyan?

[HWSW] Michael Jacksonnal kapcsolatban szokták kérdezni, hogy vajon hogy lett egy szép, fekete férfiból egy csúnya fehér nő? Ugyanezt a kérdést tehetnénk fel ma az apró, ultrahordozható, internetezésre kifejlesztett divatszámítógépekről. Az Eee PC által elindított netbook lavina gyökere a kurblival is hajtható, afrikai szegénygyerekeknek szánt OLPC-től ered, de a világ nem hazudtolta meg önmagát és a humanitárius ötlet néhány ugrással zseniális üzletté fejlődött. Cikkünkben ennek a folyamatnak a lépcsőfokait idézzük fel.

Egy laptop, egy gyerek

Az OLPC rövidítés jelentése "One laptop per child", azaz egy laptop gyermekenként. A projekt létrejöttéhez vezető út első komolyabb lépcsőfoka az 1997-ben tartott 2B1 konferencia volt, ahol a jelenlevő fejlődő világbeli oktatók, pedagógusok elhatározták, hogy lerombolják a korlátokat a fajok, generációk, nemek, nyelvek, osztályok és földrajzi-gazdasági különbségek között. Az elv nagyon szép volt, de éveken keresztül semmi sem történt, s a XX. század végén talán már sejtették, hogy bármilyen korlát lerombolására az informatika által nyújtott előnyök lehetnek kézenfekvőek.


Rájuk fér a segítség

Nyolc évvel később, 2005 januárjában a svájci Davosban tartott Világgazdasági Fórumon jutottak el odáig, hogy a fent említett probléma megoldására perspektívát tudtak felmutatni az OLPC projekttel és az azt dédelgető non-profit szervezet bejelentésével. Ez a pillanat még mindig nem vonzott elegendő figyelmet, egészen addig, amíg 2005 novemberében az MIT számítástechnikus tudósa, Nicholas Negroponte és Kofi Annan le nem rántották a leplet a "Children's Machine 1" számítógép prototípusáról. Az akkor még nem is működő koncepciógép még nem laptop formájú volt, külső billentyűzete volt, sőt a kijelzőjére sem volt még fix megoldás, de határozottan állították, hogy hónapokon belül bemutatásra kerülhet egy komplett változat.

100 dollár vagy egy kicsivel több

A legfontosabb kritérium a fejlesztés során az volt, hogy a gép ára 100 dollár körül legyen, hiszen az elv szerint a gépek szegény országok gyermekeinek szánták volna. Az első, tényleg bekapcsolható prototípus 2006-ra készült el, a gyártás beindulása pedig a tervezett 2007 elejéről átcsúszott 2007 őszére. 2006 végére már az ár is jóval feljebb csúszott, amiről Negroponte azt nyilatkozta akkoriban, hogy ez egy lebegő ár, s mivel ők egy non-profit szervezet, csak remélni tudják, hogy 2008-ra le tudják tornászni ezt valóban 100 dollárra, esetleg 140-re. Azóta kiderült, hogy ez csak álom maradt, sőt maga a projekt életképessége is megkérdőjeleződött.

Ugyan 2007-ben Uruguay úttörőként rendelt 100 ezer darabot az OLPC XO-ból, majd Peru további 270 ezret, de komoly sikertörténetről a továbbiakban nem számolhat be a szervezet. Korábban sosem tervezték, hogy a készülékből fejlett országokban is árusítanának normál fogyasztói környezetben, de 2007 végén mégis bejelentették az "XO - Give one, Get One", azaz adj egyet, kapj egyet programot, aminek a lényege, hogy az amerikai jótékony vásárlók 400 dollárért kapnak egy ilyen gépet, egy másikat pedig egy fejlődő országbeli gyermek kap meg.

A többször meghosszabbított kampány során 167 ezer darab gép kelt el összesen, aminek a fele került rászorulókhoz, a másik fele pedig az USA-ba. Idén már csak Kolumbia rendelt 65 ezer darabot, s hiába vizionálnak 2010-re egy újabb verziót, ráadásul 75 dolláros áron, a koncepciónélküliség, illetve az Intellel való hirtelen házasság majd még hirtelenebb szakítás tovább gyengítette a program esélyeit.


Egymással vannak hálózatban

Intel Inside - Intel Outside

A legnagyobb processzorgyártó lelkesen csatlakozott az OLPC programhoz 2007-ben, majd idén januárban tovább is állt. Az ok nem az, hogy az Intel nem szeretne jót cselekedni, hanem a csökönyös Negroponte ultimátuma, amelyben arra szólította fel az Intelt, hagyja abba a hasonló elvű Classmate PC fejlesztését, illetve piacradobását azokon a helyeken, ahol az OLPC is érdekelt. Sőt arra is megkérte az Intelt, hogy a non-profit szervezetbe emeljen be egy komolyabb összeget a nemesebbik cél iránti elkötelezettség bizonyítékaként. Negroponte természetesen tagadta a vádakat, de ez nem változtatott a lényegen, az Intel elhajózott. Rajtuk kívül még maradtak nagy cégek a projektben, mint a Google, AMD, eBay vagy a News Corp., de az ügy problémája mélyebben gyökerezik.

Gacsal József, az Intel Magyarország üzletfejlesztési igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy nem maga a hardver a kulcsa a programnak, pedig mindig az kerül fókuszba. Az Intel azért lépett ki az OLPC programból, mert kizárólagosságot kértek tőlük, az pedig nem opció, hogy a már leszállított Classmate PC vásárlóit magukra hagyják, támogatás nélkül. Ugyan a két hardver merőben eltér egymástól, de a projektek hasonlóak, mégpedig abban, hogy a gépek mellé koncepciót is kell gyártani, pedagógusokat kell tréningezni, tananyagot kell fejleszteni, támogatást kell nyújtani és ha lehet, hálózatot is építeni.

[oldal:A pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve]

Az Intel 2006-ban ezért hozta létre a World Ahead programját, aminek a négyből csupán egyik eleme volt az alacsony áron előállított laptop. Ezt ráadásul nem is maguk gyártották, csupán egy referenciadizájnt fejlesztettek, a subnotebookokat pedig OEM-gyártók építhetik meg saját maguk. Az Intel szerint az teljesen lényegtelen, hogy XO vagy Classmate gépeket osztanak-e szét, a mögöttes tartalom fontosabb, s talán ezért jelentették be tavaly ősszel, hogy 1,5 millió tanárt terveznek továbbképezni világszerte az online tréningprogramjuk keretében, hogy megtanuljanak hatékonyan számítógépet kezelni, illetve célszoftvereket alkalmazni az osztálytermekben.


Classmate PC fejlettebb gyerekeknek

Classmate: Nem csak az számít, ami benne van

Mivel a chipgyártó célja nem feltétlenül a legszegényebb országok felzárkóztatása volt, hanem általánosságban a digitálisan lemaradó régiók segítése, ezért a Classmate konstrukciónak nem kellett kurbli az áramgeneráláshoz, fogyaszthatott többet és lehetett kicsit drágább is. Oktatási segédeszközhöz mérten a cél a piaci kínálatnál alacsonyabb áron értékesített eszköz, illetve az, hogy ez valódi segítség legyen az informatika által nyújtott előnyök kiaknázásához. Az idei IDF-en bejelentett harmadik generáció ennek megfelelően már egy erős, kétmagos Atomchipet tud felmutatni, érintőképernyőt, 1024x600-as felbontást, tablet módot, VGA-kimenetet, SSD-meghajtót, két USB 2.0 csatlakozót, illetve SD-kártyaolvasót is.

Indul az üzlet

Mindeközben az ASUS, forma 1-es zsargonnal élve, a bokszutcában előzve a 2007-es taipei Computexen bejelentette saját mini-laptop megoldását, az Eee PC 701-et. A bejelentés a World Ahead programmal összecsengve eredetileg úgy lett kommunikálva, hogy esélyt adjon a világon mindenkinek arra, hogy saját PC-t birtokoljon. Az Eee bejelentését az egész világ piaci válaszként kezelte az OLPC kezdeményezés XO-1 gépére. A végső árat és specifikációt 2007 szeptemberében hozták nyilvánosságra, ami a 199 dollárról 245-re emelkedett, illetve a 4 gigabájtos SSD meghajtó 2 gigabájtosra csökkent, de megtartotta a Celeron-M processzort, a félgigabájt memóriát, illetve a 800x480 felbontású héthüvelykes kijelzőt.

A fejlesztések természetesen nem álltak meg, és az esélyegyenlőségi netbook utódai hamarosan divatos kütyükként árasztották el a nyugati piacokat. Banga Zsuzsannától, az ASUS Magyarország marketing-specialistájától megtudtuk, hogy az ASUS célja kezdetektől fogva egy komplett termékportfolió kiépítése volt, s már a legelején is hangsúlyozták, hogy a héthüvelykes modell mellett tervezik a nagyobb kijelzős Eee PC-k bemutatását is a legkülönfélébb konfigurációkban, hogy a netbook-piac minden szegmensének igényeit ki tudják szolgálni. "Az Eee PC megalkotása abból az elhatározásból fakad, hogy egyszerűvé és könnyen elérhetővé tegyük az emberek számára az internethez kötődő tevékenységeket: a böngészést, az emailírást, a csevegést, a játékot, a személyes élmények megosztását. Bárhol és bármikor" -- mondta Banga Zsuzsanna. Ehhez azonban nem kell erőteljes hardver, bonyolult szoftver és legfőképpen nem kell nagyméretű, nehéz notebook.


A terv a világ meghódítása

Kicsi, könnyű, tetszetős

A koncepció tehát a nagyon kicsi, nagyon könnyű, mozgó alkatrész nélküli, így rázkódásbiztos készülék, melyet mindenki magával tud vinni bárhová. Az Eee PC-n futó Linux operációs rendszer kezelőfelülete a mobiltelefonok menüjére hajaz, hogy azok is könnyedén elboldoguljanak vele, akik sosem láttak még közelről számítógépet. Természetesen a fent említett teljes lefedettség igénye magában hordozta a Windows operációs rendszer megjelenését is a netbook platformon, hiszen azok, akik második gépként használják, szeretnék a megszokott környezetben intézni dolgaikat. Érdekes módon ez a folyamat emelte egy időre a halhatatlanságba a Windows XP-t, hiszen az kevesebb erőforrással is beéri a Vistánál, de az internetezéshez szükséges funkcionalitás minden elemét képes felvonultatni.

Az eladási statisztikák és kereskedők beszámolói szerint az Eee PC, illetve a többi gyártó hasonló netbookjának pozícionálása feljebb tolódott, s leginkább a nagyobb teljesítményű, extrább kivitelek arattak sikert. Az ASUS is hangsúlyozza, hogy a netbook definíciója internetezésre alkalmas mobil eszköz, ami nem notebook és nem is szabad tőle ugyanazt várni. Egy nyugat-európai felmérés szerint az Eee PC-t többnyire második hordozható gépnek veszik meg, s ugyan van némi kannibalizáció az alsókategóriás notebookok rovására, de nem számottevő. Teljes képet majd a közeljövőben megjelenő IDC és Gartner riportok eredményeiből lehet leszűrni, de Magyarországon például szinte teljesen összeért ár szempontjából a netbook- és a notebookpiac. Laikusok számára pedig messze nem is egyértelmű, hogy a kettő között mi a különbség teljesítmény és funkcionalitás terén.


Jól megy a ruhámhoz!

Divat: nem számít a funkcionalitás

Gacsal József szerint a netbookok hazai árpozícionálása nincs a helyén: "Aki ennyit fizet egy netbookért, az csalódni fog, kivéve ha divatból vette, mert akkor úgysem érdekli, hogy mire képes". A legolcsóbb Eee, a 4G jelenlegi 50-60 ezer forintos kiskereskedelmi ára (355 dollár) jóval magasabb annál, amire számítana valaki az olcsó mobil eszköz kategóriában, míg a legnívósabb modellek itthon 105 ezer forintba kerülnek (635 dollár), ami némileg felette van a legolcsóbb belépőszintű teljesértékű laptopok árának.

Ez utóbbinak a megvásárlására nincs logikus magyarázat fogyasztói szempontból, hiszen kényszerűségből sem kell ezt megvenni, mert használható informatikát lehet olcsóbban szerezni, ennyi pénzért már egy középkategóriás asztali PC, vagy egy elfogadható notebook is szerezhető. A 10 hüvelykes kijelzővel szerelt készülék pedig az ultra-mobilitás érzéséhez már túl nagy, a kényelmes munkához szórakozáshoz pedig túl pici, hiába 1,5 gigabájt memória, Atom processzor és 80 gigabájtos merevlemez.

Minden gyártó benne van

Az ASUS és a többi gyártó -- köztük a HP, Dell, Lenovo az Acer és az MSI -- időben felismerte, hogy egy ilyen eszközre az érett, high-tech társadalmakban fizetőképes kereslet mutatkozik. Azon túl, hogy akár milliós eladásokat generálnak ebben a szegmensben, minden gyártó pozitív márkaerősítést is várhat a termékektől. Aki először vásárol mobil eszközt és tetszik neki az adott konstrukció, az a reményeik szerint a későbbi drágább, teljesebb gépet is tőlük veszi majd.

Ráadásul egy ilyen gépre egyszerűen az alapszoftvereket kell feltelepíteni, s nem kell hozzá pedagógust képezni, tananyagot írni és fordítani, nem kell áramot csiholni bele, nem fontos, hogy tudjanak egymással kommunikálni, mert mindenhol van Wi-Fi és 3G. Egyszerűen divatot kell diktálni, igényt generálni, piacot teremteni, mert az üzlet mindig jobban megy, mint a jótékonykodás.

a címlapról